Madách tanácsa

Nem lehet tudni, meddig és milyen formában lesz még itt velünk a koronavírus, mindenesetre a korlátozások lazításával egyre több az összegzés, és az “új valóságról” szóló értekezés. A bankban nemrég én is a COVID utáni várakozásaimról beszéltem. Három fontos elemet emeltem ki, amelyek a korábbiaknál szerintem hangsúlyosabbak lesznek az új valóságunkban. A bankra értettem, de … Madách tanácsa olvasásának folytatása →

Rugalmas vagy?

Nem lehet tudni, meddig és milyen formában lesz még itt velünk a koronavírus, mindenesetre a korlátozások lazításával egyre több az összegzés, és az "új valóságról" szóló értekezés. A bankban nemrég én is a COVID utáni várakozásaimról beszéltem. Három fontos elemet emeltem ki, amelyek a korábbiaknál szerintem hangsúlyosabbak lesznek az új valóságunkban. A bankra értettem, de … Rugalmas vagy? olvasásának folytatása →

Küldetés

Ez a Balczó Andrásról szóló kultikus film címe. A héten megnéztem n+1-edszer is. (Küldetés) Illés Dávidról jutott eszembe. Ő a gyülekezetünk lelkipásztora. Református lelkész, aki olyan progresszív gyülekezetet vezet, amilyet valószínűleg a legtöbben elképzelni sem tudnak. Akik a hittől, egyháztól távolabb állnak, azok azért, mert az egyházzal kapcsolatban egészen más kép él bennük. Akik meg … Küldetés olvasásának folytatása →

Sztriptíz Húsvétkor

Tavaly tartottam először Nagyböjtöt. Érdekes, tanulságos volt. Már akkor eldöntöttem, hogy idén is megtartom. Most klasszikus böjt, hús nélkül. És alkohol nélkül. Február 26-án kezdődött. Akkor még más világ volt. Az emberek kint voltak az utcán, dolgozni jártak és szórakozni. Puszit adtak egymásnak vagy kezet fogtak ha találkoztak. Olaszországban már ott volt a vírus, de … Sztriptíz Húsvétkor olvasásának folytatása →

Paradigmák, jobbra át!

Két pont között a legrövidebb út az egyenes, tanultuk matematikából. Ha haladni akarok, az egyenes úton tudok a leggyorsabban, evidens. Egyre több dolog bizonyítja, hogy ha gondolkodnod kell, nem a lineáris a legjobb. Nem régi, de annál gyakrabban emlegetett buzzword az exponenciális gondolkodás. Azt mondják, hogy a XXI. századi környezetben az exponenciálisan gondolkodóknak van esélye … Paradigmák, jobbra át! olvasásának folytatása →

Tenni vagy nem tenni

Komoly ez a koronavírus. Felforgatta az életünket. Számos cikk és poszt szól arról, hogy milyen erős üzenete ez a bolygónak, meg kell változtatnunk a szokásainkat. Nekem is meggyőződésem, hogy jobbá fog válni az életünk már rövid távon, amint a veszély elmúlik. Hálásak leszünk még egyszer a vírusnak. Tennünk kell érte, de garantáltan jobb lesz a … Tenni vagy nem tenni olvasásának folytatása →

A korona hősei

Mikor gyerek voltam, sokszor képzeltem el, ahogy berúgom/kivédem a döntő tizenegyest, és az egész csapat, stadion, ország engem ünnepel. Vagy mint Chuck Norris, harcolok utolsó erőmig a gonosz ellen, legyőzöm végül, ezzel megmentem a világot és nekem hálás a világ jobbik része. Hős akartam lenni. Most itt a lehetőség. Mindannyiunknak. Az életünket aktuálisan nagyon nagy mértékben, de … A korona hősei olvasásának folytatása →

Világ a korona fényében

Engem is megfertőzött. A hatása alatt vagyok. Kiütött. Nem a vírus maga szerencsére. Hanem a kép, amit látok. Ahogy a világ a vírus fényében látszik. Az elmúlt hetekben annyi új felismerésem volt, annyi gondolatom támadt. Pedig a környezetem nem változott, csak más megvilágításba helyeződött. A vírus megvilágításába. Zuhan a tőzsde - Arról szólnak a hírek, hogy … Világ a korona fényében olvasásának folytatása →

Egyetértünk?

Egy felsővezető ismerősöm gondolatait olvastam nemrég. Arról írt, hogy milyen nehéz vezetőket kiválasztania. A szakmai tudásáról nem nehéz megbizonyosodni valakinek, de azt hogy milyen jól lehet vele együtt dolgozni, hogy mennyire nyitott az önfejlesztésre és egyáltalán milyen személyiség, azt nem könnyű felmérni. András receptje sajátos. Sok órás beszélgetés mindenféléről - személyes tárgyakról, értékekről, álmokról. Számára ez … Egyetértünk? olvasásának folytatása →

Nem kérek cserét

Egy sportpszichológus és egy olimpiai bajnok vizilabdázó kerekasztal-beszélgetését hallgattam a napokban. Előbbi meglepő leegyszerűsítéssel kezdi a gondolatmenetét: tapasztalata szerint az igazán sikeres sportolókat (és menedzsereket) az különbözteti meg a többitől, hogy egy kudarcot, vereséget, nehézséget követően 1-5-10 perc vagy félóra múlva képes-e teljesen feldolgozni, elfelejteni azt. Teljesen. Ez egyrészt nagyon evidensen hangzik, másrészt hogy mennyire … Nem kérek cserét olvasásának folytatása →