Rugalmas vagy?

Nem lehet tudni, meddig és milyen formában lesz még itt velünk a koronavírus, mindenesetre a korlátozások lazításával egyre több az összegzés, és az “új valóságról” szóló értekezés. A bankban nemrég én is a COVID utáni várakozásaimról beszéltem. Három fontos elemet emeltem ki, amelyek a korábbiaknál szerintem hangsúlyosabbak lesznek az új valóságunkban. A bankra értettem, de aztán rájöttem, valószínűleg a hétköznapokra is igaz. Első rész: a rugalmasságról

Elcsépelt mondás (Darwin-nak tulajdoonítják, de állítólag nem tőle származik), hogy “nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni.” Igaz volt eddig is, de most még fokozottabban az. Ha megtapasztaljuk, hogy egyik napról a másikra állhat (állíthatják) le a fejlett világ szinte teljes gazdasága, ha változhatnak meg a hétköznapjaink radikálisan egy vírus megjelenésétől hosszú hónapokra, akkor az alkalmazkodóképesség fontossága értelemszerűen megsokszorozódik. Milyen gyorsan tud egy munkahely átállni a távoli munkavégzésre, hogyan tudja folyamatait átszabni egy megváltozó környezetben, hogy lehet biztosítani a rendelkezésre állást, valamint a dolgozók és ügyfelek egészségét is egyszerre egy mindenki számára teljesen új helyzetben, ez (volt) a kérdés az én munkahelyemen. Hogy kell átalakítani egy vállalkozás üzleti modelljét egyik napról a másikra, ha talpon akar maradni, merül fel máshol. Hogy tud valaki személyesen egészen más módon dolgozni mint amit akár hosszú évtizedek alatt megszokott. Hogy tudod elfogadni, hogy ami tegnap még adottság volt, az – legalább is átmenetileg – nincs, ha épp úgy érinti a munkádat a karantén-helyzet. És tudsz-e rá választ keresni, tudsz-e alkalmazkodni, ha szükséges? Aki most képes volt, az ebből a rugalmasságból sokat profitálhat.

De vannak kevésbé életbevágó dolgok. Milyen könnyen tudsz engedni a megszokott normáidból? Látom a vicces, önirónikus posztokat a sokhetes fodrásztalanságról/manikűrtelenségről az FB-n, elég nagy a szórás hogy ki hogy viselte. Kiderül(t), hogy milyen szenvedélybetegséged van? Zárva a konditerem és már alig bírsz magaddal? Nem vihetted a gyereket fociedzésre? Őrület! Ebben mi a gond? Fekvőtámaszt otthon is tudsz csinálni, nem? Sőt a gyereknek is összerakhatsz (ha az edzője nem tette) egy otthoni edzésprogramot. Ja, az extra erőfeszítést igényel? Mhm. Én nagyon szeretek tervezni. Hetekre, hónapokra előre. Most kifejezetten nyomaszt, hogy a nyarunk még mindig csupa kérdőjel. Természetesen. A mentális egészséghez elengedhetetlen, hogy el tudjam engedni a szokásaimat, meg tudjak szükség esetén változni. Tízszer, százszor rugalmasabban mint eddig!

A munka, a rugalmas munkavégzés kapcsán most mindenki arról beszél, hogy a jövőben mennyivel több lesz a “home-office”. Én azt hiszem, az elmúlt tíz hét ennél sokkal többre tanított minket. egy rugalmasabb átjárásra (és ezen keresztül egy jobb egyensúlyra) a munka és a magánélet között. Gondolom, nem csak én éltem meg olyat, hogy láttam a fiamon, hogy elég volt a tanulásból, és MOST kell neki 30 perc bármi Apával. Pedig ezt az emailt meg akartam még válaszolni… Majd ha egy átlagos jövő májusi napon ugyanígy szüksége lesz az apjára délután háromkor, ott tudok lenni vajon?
Több vezető kollégámtól is hallom, ahol több gyerek is van, mindkét szülő aktívan dolgozik most karantén alatt is: folyamatos zsonglőrködés megy, hogy hogy tudják a szükséges időt a gyerekekkel tölteni, és a munkájukat is ellátni. Normál iskolaidőben erre nyilván nem lesz ugyanígy szükség, de az biztos hogy akkor is jó lenne több időt tölteni majd a gyerekekkel. És ha a gyerekeinknek a mostaninál kevesebb időre lesz szüksége belőlünk, a szüleinkre azt hiszem sokan fordíthatnánk ezt az időt pluszban. Megoldható lesz?
Van kollégám, akinél nem rég született kisbaba. A karantén alatt van módja besegíteni az anyukának a napközbeni rutinban. Emellett kicsit unortodox időbeosztással de bőven ledolgozza a napi nyolc óráját. Miért ne “járna” ezután ez minden kispapának?
Egy ilyen környezet kialakítása komoly változtatást igényel a munkáltatók részéről. De ez nem elég. Kellenek hozzá a mindenkori közvetlen felettesek és leginkább kell hozzá az egyén is. A választás szabadsága és az ahhoz tartozó felelősség nem kis teher. Milyen könnyű (volt) nekem abban a szerepben, hogy ha valamit el kell intézni nap közben, én biztosan nem érek rá. Biztosan? A bank miatt? A főnököm miatt? Vagy magam miatt?

{\displaystyle \varepsilon ={\frac {\frac {\Delta f(x)}{f(x_{0})}}{\frac {\Delta x}{x_{0}}}}={\frac {\Delta f(x)}{\Delta x}}\cdot {\frac {x_{0}}{f(x_{0})}}}

Ez a közgazdaságtanban a rugalmasság képlete. A kereslet rugalmassága azt jelenti, hogy az ár 1%-os csökkentése hány %-kal növeli meg a keresletet. Példa: Szájmaszkot árulok Deák téren, 1000 Ft-ba kerül, tegnap jó nap volt, eladtam 100 db-ot. A szájmaszk árrugalmassága 2. Ha az árát ma reggel 800 Ft-ra csökkentem (20%-os csökkentés), 40%-kal többet (20-szor 2), azaz 140 darabot fogok eladni belőle. A napi bevételem 100 ezer (100-szor 1000) forintról 112 ezer (140-szer 800) forintra emelkedik. Egy termék iránti kereslet akkor minősül rugalmasnak, ha az árrugalmasság nagyobb mint egy. Ekkor az ár csökkentésével az összbevétel növelése érhető el. És ez a lényeg! Ha tényleg rugalmassá válunk, kétszer kettő tényleg lehet öt, és összességében több, jobb, teljesebb, boldogabb lesz a végeredmény.

Meggyőződésem, hogy az életünkben most a rugalmasság nagyobb mint egy!

Mi lenne, ha levinnénk az árakat, hogy összességében többet keressünk? Mókára fel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s