Egy felsővezető ismerősöm gondolatait olvastam nemrég. Arról írt, hogy milyen nehéz vezetőket kiválasztania. A szakmai tudásáról nem nehéz megbizonyosodni valakinek, de azt hogy milyen jól lehet vele együtt dolgozni, hogy mennyire nyitott az önfejlesztésre és egyáltalán milyen személyiség, azt nem könnyű felmérni. András receptje sajátos. Sok órás beszélgetés mindenféléről – személyes tárgyakról, értékekről, álmokról. Számára ez segíti elő az összehangolódást.
Az összehangolódást, ami szavai szerint nem azzal egyenlő, hogy egyetértenek, hanem hogy hogyan nem értenek egyet.
Telitalálat! A hétköznapi életben is. Nem hangzik nagyon bonyolultnak, de mégsem biztos, hogy sok példát tudok mondani, hogy valakivel ugyan nem értek egyet, de képes vagyok összehangolódni. Vajon miért? Kezdjük a másik oldalról! Gondoljuk végig, milyen könnyű megtalálni a két végletet:
„Nincs meg a kémia” – hányszor érezted, gondoltad, mondtad ezt? Teljesen természetes, hétköznapi érzés. Valakivel egyszerűen nem tudsz összehangolódni. Mások az értékek, mások az álmok.
Vagy a másik véglet: “Mint zsák a foltját”. Amikor azt érzed, valakiben épp saját magadat látod. Ugyanazok a reakciók, ugyanazok a gondolatok. Micsoda éjszakába nyúló beszélgetések!
És a kettő között? A lényeg valószínűleg ott van. Hány értékes kapcsolat mellett mehetünk el, ha nem figyelünk eléggé oda a másikra?! Ha csak azt hallod meg, hogy ebben vagy abban nem értetek egyet. De nem nézel mögé, nem akarod megérteni, nem akarsz összehangolódni.
Nem érdekelnek a személyes tárgyai. Nem számítanak az értékek. Nem foglalkoztatnak az álmai.
Csak egyszerűen nem értetek egyet. És máris messze vagytok.
Hány barátság ér véget, hány párkapcsolat megy tönkre azért, mert kiderül hogy sok mindenben a partnerek nem értenek egyet? Na és? Nem nehéz belátni, hogy ez a természetesebb állapot. A lényeg, hogy hogyan nem értetek egyet. A fontos, hogy össze akarjatok és tudjatok hangolódni. Tetszik a recept?
Mi lenne, ha összehangolódnánk? Mókára fel!
milenneha 