Világ a korona fényében

Engem is megfertőzött.

A hatása alatt vagyok. Kiütött. Nem a vírus maga szerencsére. Hanem a kép, amit látok. Ahogy a világ a vírus fényében látszik.

Az elmúlt hetekben annyi új felismerésem volt, annyi gondolatom támadt. Pedig a környezetem nem változott, csak más megvilágításba helyeződött. A vírus megvilágításába.

Zuhan a tőzsde – Arról szólnak a hírek, hogy óriási gazdasági visszaesés várható. Sajnos tényleg. Ennek illusztrálására olyan számokat hallani, hogy egy hét alatt mennyit vesztett értékéből ez vagy az a tőzsde, ez vagy az a papír. 10 százalék körüli esés egy héten belül. Uhhh. Ja, ha ránézek a grafikonokra, akkor kiderül, hogy a legtöbb részvény és index nagyságrendileg a tavaly novemberi-decemberi értékén van most. Semmi nem az, aminek látszik.

Összeesküvés-elmélet – Nem véletlen, hogy épp az USA elnökválasztás évében. Vajon miért épp Kínában tört ki? És Európában? Pont Olaszország, ami az egyik legsebezhetőbb gazdaság a magas államadósság miatt. Állítólag biólógiai fegyver. Véletlen, hogy itthon külföldiek az első bejelentett betegek? Nem gyanús, hogy pont irániak? Kinek áll mindez érdekében? Tudjukkik… Én persze mindet elhiszem, de a lottószámokat azért tényleg sorsolják, ugye?

Média – tele van az internet a friss hírekkel. Tájékoztatás, vagy klikkvadászat? Rémhírterjesztés, pánikkeltés vagy felkészítés a veszélyre? Sajtótájékoztató vagy Facebook poszt? Információigény, vagy túlzott aggodalom, ha reggel a koronavírusos hírekkel kezdek? Itthon mi a fejlemény, van-e valahol a világban újabb komolyabb gócpont? Fontos egyáltalán, hogy mondjuk Svájcban van-e fertőzött már? A média felelőssége nagy. Extra nagy. De az én felelősségem, hogy mit fogyasztok a médiából.

Döntések – egyik vezető kollégám még a vírus olaszországi megjelenése előtti napon indult Livignoba síelni. Vasárnap írta, hogy folyamatosan figyelik a helyzetet, egyelőre minden rendben, maradnak. Maradtak is egész héten, jó eséllyel kisebb fertőzés-veszélynek voltak kitéve, mint – a mai tudásunk alapján – akár Budapesten. Hazatért, és most 14 napig nem jöhet dolgozni, a gyerekei nem mehetnek iskolába. Ma már biztos máshogy döntene, hogy elindulnak-e. Milyen sok döntésünkkel van így, hogy utólag evidensen rossznak tűnik.

Politika – mindent behálóz. Nehéz elfelejteni az iráni tudósítást, ahol az igaszságügy miniszter látványosan rosszul van (később kiderült, fertőzött) a képen, miközben a mellette álló  miniszterelnök beszédet tart arról, hogy a vírust sikerrel korlátok között tartják. Olaszországban az egyik koalíciós párt vezetője fertőzött, máris indul a támadás a pártja ellen. Itthon is hajlamos mindenki a politikai szimpátiája szemüvegén keresztül értékelni a kormány, a hivatalos szervek kommunikációját. Erősnek kell látszani, a miniszterelnök képes azt mondani pár napja, hogy egyelőre úgy néz ki, meg tudjuk tartani a március 15-i országos ünnepségeket, de azt még az európai (?) fejlemények felülírhatják. Nincs jelentősége, de jól mutatja, a politika(i érdek) minden racionalitást felül képes írni.

Globalizáció – egyre erősödő tendencia, ezzel tisztában vagyunk. De ami szép lassan természetessé vált az elmúlt években, az most hirtelen szembeötlő őrület. Hatezer (!!!) fős óceánjáró Amerika partjainál vesztegel? Rajta tizenegynéhány magyarral. Az első négy magyarországi fertőzött külföldi. Magyar ferzőzöttek, veszélyeztetettek szerte a világban. Volt Bécsben egy fertőzésgyanús magyar hölgy, akiről lehetett olvasni, hogy az elmúlt hetekben hat országban járt. Ahogy ismerősökkel beszélgetünk a vírusról és veszélyekről, kiderül, hogy a környezetünkben milyen sok ember utazik, tervez utazást, akár egzotikus helyekre is. Lehet, lassítani kellene?

Fogyasztás – üresek az áruházi polcok. Az hogy fertőtlenítőt nem lehet kapni, orvosi maszkot nem lehet rendelni, természetes. De hogy az emberek képesek hónapokra bevásárolni tartós élelmiszerekből, (szerintem legalábbis) túlzás. Teljesen valószínűtlen, hogy annyi babkonzerv el fog fogyni, amennyi most eltűnt a polcokról. Amúgy vegyes hírek jelennek meg, hogy tényleg üresek-e a polcok, de az tény hogy felfüggesztik a kamiponstopot, mert az ellátáshoz kellenek a szállítmányok. Remélem, nem bagatellizálom el a kilátásokat ha azt mondom, lesz mit enni és talán azt is túléljük ha kevesebbet/kevésbé változatosat fogyasztunk, mint eddig.

Félelem – Nagy szervezetben dolgozom, egy olasz hátterű bankban. Milanóban már komoly intézkedéseket kellett hozni. Nem sokkal a vírus terjedése előtt én is, más kollégák is voltunk Milanóban. Mi a teendő? Egy külön csapatunk foglalkozik a krízis kezelésével: előkészületek, intézkedések, kommunikáció. Ahogy ők fogalmaznak, ez nem is kríziskezelés, ez félelmek kezelése. A Maslow-piramis alján a legalapvetőbb igények vannak, a kollégáink egy része zsigerileg fél a járványtól. És ott már nem, vagy csak korlátozottan segítenek ész érvek. Szerencsénk van, Európa ezen részén biztonságban élünk, ritkán van okunk közösségileg igazán félni. Most érzem csak meg, milyen félelmem is tud egész mélyen lenni az emberekben. És ezzel kapcsolatban nincs apelláta, empatikusnak kell lenni, tiszteletben kell tartani.

Felelősség – Nem független az előző témától. Sokat hangsúlyozom minden tekintetben a felelősségvállalás fontosságát. Most különösen igaz. Felelősek vagyunk saját magunkért, családunkért, szeretteinkért. Hogy a környezetünket milyen kockázatnak tesszük ki. Vezetőként azért, hogy mivel mutatok példát, sőt már azzal is, hogy én személyesen mit kommunikálok. Vagy hogy hivatalosan a bank mit kommunikál a dolgozói felé. Pánikkeltés, felkészülés, felkészítés. Vékony határvonal, tudatosan kell kezelni napról napra.

Lavina – nem akarom bagatellizálni a vírust, nagyon komoly hatása lesz. De sok előrejelzés szerint egy-két hónapon belül elcsendesül. Részben a melegedő hőmérséklet, részben a megtett intézkedések miatt. Kínában már csökken a megbetegedések száma hetek óta. Mégis az lehet az érzésünk, hogy a lavina beindult és ki tudja hogy állítható meg. Ha a megbetegedések új és új országait, vagy összesen számát nézzük, exponenciálisan nő világszerte. Ha a hatásokat nézzünk, szintén. Olaszországban kis helyi karanténnal indult, most épp az összes iskolát két hétre bezárták. Előbb zártkapus focimeccseket rendeltek el, most már világszerte mondják le a különböző témájú konferenciákat, rendezvényeket. Nem csak a közeljövőben tervezetteket, de néhány nyári eseményt is. Már reális a veszélye, hogy az olimpiai is elhalasztásra kerül. Sosem tudhatod, egy apró tett(ed), milyen lavinát indít el.

Olvastam, hogy a koronavírus várhatóan a környezetvédelemre legalább pozitív hatással van illetve lesz. Evidens dolog, ha csak a lemondott repülőjáratok számát nézzük. De talán segíthet abban is, hogy kicsit másképp nézzünk a világunkra mindannyian.

Mi lenne ha, újragondolnád a Te világod is? Mókára fel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s