Szerző: baluszabo

Engedd el!

A sportolóknak könnyű. Egyszer úgyis eljön az idő, amikor abba kell hagyni. Mondják, hogy a csúcson érdemes, de elvétve találni rá példát, hogy ne érezze úgy egy bajnok, hogy még hívja őt a dobogó, hogy még tudja fokozni a sikereket. Aztán előbb-utóbb eljön az idő, amikor már nem bírják az izmok, az izületek. Amikor már … Engedd el! olvasásának folytatása →

Az igazi gazdagság

Nem reflektorok kellenek, gyertyafény kell. Nem harsonák, hanem hárfa kell. Nem díszes koszorúk, egy szál fehér rózsa csupán! Kristóf barátom édesanyja eltávozott. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan nyit odafönt egy Stílusos Égi Szállodát. Ld. még stílusos vidéki szállodák, azon belül is Ági talán fő műve, a Hotel Botanica. Ott majd minden új vendéget terített asztal … Az igazi gazdagság olvasásának folytatása →

Szupererő

De jó lenne, ha lenne szupererőm! Márk egész kiskora óta láthatatlanság szupererejével szeretne rendelkezni. Tavaly Karácsonyra kapott egy köpenyt, amit ha felvesz és egy applikáción keresztül levideózzuk, láthatatlanná válik. Menő, de nem elégedett vele. Mert ez csak olyan, mintha szuperereje lenne. Pár hete tartottunk a bankban egy csapatépítő programot, ahol egy játékos feladatban szupererőt kellett … Szupererő olvasásának folytatása →

Change is good

Tizenhét évet töltöttem el életem első munkahelyén. Miután tovább kellett lépnem onnan, kis időt töltöttem egy tanácsadó cégnél, majd visszatértem a bankszektorba, egy másik bankba. Néhány hónap múltán felkérést kaptam, hogy egy vezetői tehetségprogram keretében vegyek részt egy beszélgetésen. Elmentem, elmeséltem a karrier-utamat és az életemet, sokat mesélve arról, hogy milyen volt ilyen hosszú idő … Change is good olvasásának folytatása →

Ilyen nincs és mégis van!

Tavasszal gondolkodtunk, hogy milyen nyaralást tervezzünk az idénre és úgy döntöttünk, hogy egy lakóautós túra biztosan megoldható lesz függetlenül attól, hogyan alakul a vírus. Az egész egy kósza ötlettel indult. Ausztriai faházakat keresgéltem a neten, amikor találtam egy glampinget, ahol lakóautós képek is voltak fent. Márk azonnal nagyon lelkes lett, mind beleszerettünk az ötletbe, de … Ilyen nincs és mégis van! olvasásának folytatása →

Hogy vagy?

- Hogy vagy? - kérdezem egy barátomat - Fáradtan. Kicsit bágyadtan. És Te? - kérdez vissza - Olyan egykedvűen. Hát, úgy sehogy. Ismerős? Dekoncentrált vagy? Kicsit szétszórt? Kedvetlen? Nyomaszt? Szeretnél most már visszatérni a rendes hétköznapokba, de nehezen megy? Nem vagy egyedül ezzel. Esős, borús, szomorkás a májusunk. De nem hiszem, hogy emiatt. Több mint … Hogy vagy? olvasásának folytatása →

Érdemes

Karikó Katalin nevét mindannyian megismertük a pandémia során, eggyel tovább nőtt a világszinten maradandót alkotó magyar tudósok száma. Olvastam egy interjúját, amelyben elmondja, hogy élete során sokszor adott neki erőt Zorán (illetve a Metro együttes) egyik slágerének szövege. Nézzük. Annyi minden van, mit úgy szeretnélNéha bánt, ha tudod, távol a célVagy tán épp a cél … Érdemes olvasásának folytatása →

Nem nézőpont kérdése!

Különböző előadásokban, beszélgetésekben gyakran hivatkozom egy ábrára. Egy ábrára, ami a nézőpontokról szól. Az elsődleges üzenetem az ábrával az, hogy egy tárgyalási vagy vitahelyzetben mennyire fontos, hogy bele tudj helyezkedni a másik fél nézőpontjába. 2591. Kettőezer-ötszázkilencvenegy. Április 17-ig ennyi a Magyarországon hivatalosan összesen, COVID-dal összefüggésben elhunytak száma 1 millió főre vetítve. Gibraltárt nem számítva Csehország … Nem nézőpont kérdése! olvasásának folytatása →

Az én szavam, én vonom vissza

A majdnem-teljesítés az nemteljesítés. Egy sales tréningen tanultam közel tíz évvel ezelőtt ezt a nem túl szimpatikus mondást. Kezdő felsővezetőként gyakran használtam is. Félig viccesnek szántam, de a kollégáim nem érezték szerintem annak. Sok mindenben változtam, fejlődtem azóta vezetőként, erről a mondásról például már leszoktam. És nem csak a kimondásáról, de a hozzáállásomban is. Újra … Az én szavam, én vonom vissza olvasásának folytatása →