Change is good

Tizenhét évet töltöttem el életem első munkahelyén. Miután tovább kellett lépnem onnan, kis időt töltöttem egy tanácsadó cégnél, majd visszatértem a bankszektorba, egy másik bankba. Néhány hónap múltán felkérést kaptam, hogy egy vezetői tehetségprogram keretében vegyek részt egy beszélgetésen. Elmentem, elmeséltem a karrier-utamat és az életemet, sokat mesélve arról, hogy milyen volt ilyen hosszú idő egy helyen, hogyan éltem meg a változást és milyen dilemmáim voltak. A beszélgetés során az egyik részvevőtől kaptam egy kérdést, hogy ha majd egyszer sok év múlva, öt évet eltöltve első munkahelyén Márk tanácsot kér tőlem, hogy váltson-e egy kedvezőbbnek tűnő lehetőségért, mit fogok neki tanácsolni. Tízpontos kérdés volt. Nem is tudom, hogy mit válaszoltam. Nincs tuti recept, minden élethelyzet más, én nagyon örülök ma is, hogy így alakult az a tizenhét évem és annak is, ami azután következett.De nem hiszem, hogy mindenkinek ez a jó. Érdemes vállalkozni, merésznek lenni, új kihívásokat keresni.

András huszonhét évet töltött el egy világhírű cégnél. Gyakornokként indult és lett a cég régiós felsővezetője.

Pár héttel ezelőttig. Más jön az életében most.

Egy erről szóló posztját zárta nemrég azzal, hogy “change is good”.

Change. Magyarul változás. Vagy változtatás. Vagy váltás. Micsoda különbség?! Milyen gazdag ez a magyar nyelv, ugye?

Az embert sok impulzus éri az élete során. És ha meg van hozzá a bölcsessége, akkor ezen impulzusok alapján tudatosan változni képes. Fejlődik, alkalmazkodik.

Aztán általában eljön az idő, hogy változtatni kényszerül az ember. Máson, másokon. Megváltoztat korábbi gyakorlatokat, szabályokat, beidegződéseket, megválik kollégáktól. Új lendületet vesz.

Aztán ha úgy alakul, vált. Munkahelyet, lakhelyet, országot akár. Új útra indul.

Mindhárom “change” jó, nem? Nekem logikailag így követik egymást:

Először változz! Sokat.
Utána változtass! Alaposan.
És végül ha kell, válts! Bátran.

Egyikkel sincs baj. De ne feledd, mindennek rendelt ideje van…  

És ahogy abban a posztban is, mindennek és minden ellenkezőjének is ideje van, erre is igaz. Korábban gyakran követtem a munkában a “változtass csupán a változtatásért” elvet, vagyis kerestem a változtatás lehetőségét minél gyakrabban, néha csak azért, hogy valami újat csináljak, csináljunk akkor is, ha egyébként a korábbi gyakorlat sikeres és jó volt. Ma már nem teszem. És a fentiek mellé odateszem ezt a kiegészítést is: Ne változz, ne változtass, ne válts “csak úgy”!

Még akkor se, ha a vált(oz(tat))ás jó.

Elcsépelt idézet az alábbi:

“Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.

A három igealak kapcsán úgy fogalmaznám át, hogy a bölcsesség ahhoz szükséges leginkább, hogy az ember megkülönböztesse, mikor kell változnia, változtatnia és váltania.

Change is good.

Minden jót, András!

Mi lenne, ha változnál?
Mi lenne, ha változtatnál?
Mi lenne, ha váltanál?
Mókára fel!