Érdemes

Karikó Katalin nevét mindannyian megismertük a pandémia során, eggyel tovább nőtt a világszinten maradandót alkotó magyar tudósok száma. Olvastam egy interjúját, amelyben elmondja, hogy élete során sokszor adott neki erőt Zorán (illetve a Metro együttes) egyik slágerének szövege.

Nézzük.

Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így

Sztevanovity Dusán: Gyémánt és arany

Kicsit sztereotip, de mégis érdemesnek látom benne elmélyülni. Rég volt, mikor verselemzést írtam. El is szoktuk viccelni a “mit gondolhatott a költő” típusú elemzéseket. Úgyhogy azt írom inkább le, egy-egy számomra kulcsmondatról nekem mi jut eszembe. Meglepődnék, ha bárkinek újat mondanék vele. De ha már Karikó Katalin érdemesnek tartotta kiemelni, én is csatlakozom hozzá.

Fényre vágysz, mint minden ami él

Vannak élethelyzetek, mikor elfelejtjük ezt. Sokszor, mikor a dolgok jól alakulnak körülöttünk, minden rendben, a karaván halad, nem adja magát, hogy (új) célokat tűzzünk ki magunk elé. Sokszor, mikor a dolgok rosszul alakulnak körülöttünk, minden percünkben az aktuális viharral és a hullámokkal küzdünk, el is felejtjük, hogy érdemes a fényt keresnünk. (Nem, ez nem az a Fény, ami a Volton vagy a Szigeten annyi esténket határozta meg.) Ideig-óráig rendben lehetünk nélküle, de hosszú távon nem! Keressük a fényt!

Máris új tervre gondolsz

Hát ez az! A leggyakoribb ellenérv a dalban lévő megközelítéssel. Hogy sosem elég. És tény, ez tűnik a legnehezebbnek. Néha megállni, megpihenni, sütkérezni a fényben és nem mársis új kihívásokat keresni. Találtam rá egy nagyon találó különbségtételt: elégedettnek lenni, de sohasem megelégedettnek! Szép ez a magyar nyelv. Nem lehetünk örökké elégedetlenek, de az elégedettség nem tehet minket megelégedetté.

Hát indulj és hozd fel onnan!

Ez a kedvencem. Most. Induljunk! Azt hiszem, már idéztem itt azt a mondást, hogy “egy fa elültetésre két lehetséges pillanat van, 20 évvel ezelőtt és most”. Ha 20 éve nem tetted meg, tedd meg most! A családunkban vicceltünk azzal sokszor, hogy mindig “holnaptól fogyókúrázunk”. Ismerős? Nem kell szélsőségesen Pató Pálnak lenni ahhoz, hogy a halogatás hibájába essünk olykor. Nem kell hozzá más, csak egy kis önreflexió és tudatosság, hogy ezen változtassunk. Valahányszor észreveszem magamon, hogy ebben vagy abban csak reflexszerűen halogattam, nagy levegőt veszek és nekikezdek. Indulás!

Nem lesz nehéz

DE. Bocs. Az idő megszépítheti, a cél elérésének mámora elfelejtetheti, de a munka nehéz, az út fárasztó. Lehet, hogy könnyebb lesz mint gondoltuk volna, de nem lesz könnyű. Előfordulhat, hogy a sikerélménytől az erőfeszítés utólag kisebbnek tűnik, de talán gyakoribb, hogy épp az erőfeszítés nehézségeinek megélése teszi a sikerélményt még nagyobbá, még emlékezetesebbé. Nehéz lesz. De bírni fogjuk! Mert több erőnk van mint gondolnánk.

Érdemes volt

Ex catedra. Nincs kérdés. Nagypapám naplójának utolsó soraiban ezt írja: “És most kapaszkodom a 60 évembe, a múltamba, az emlékeimbe és a millió probléma közül, amelyeket megoldottam, vagy amelyeket keresztülléptem, vagy amelyek keresztülléptek engem, itt van megoldatlanul és megoldhatatlanul az évek óta marcangoló kérdés, hogy érdemes-e.” A válasz egyértelmű: érdemes.

Neked van gyémántod és aranyod valahol?

Mi lenne, ha a mélybe mennél érte? Mókára fel!