Szupererő

De jó lenne, ha lenne szupererőm!


Márk egész kiskora óta láthatatlanság szupererejével szeretne rendelkezni. Tavaly Karácsonyra kapott egy köpenyt, amit ha felvesz és egy applikáción keresztül levideózzuk, láthatatlanná válik. Menő, de nem elégedett vele. Mert ez csak olyan, mintha szuperereje lenne.

Pár hete tartottunk a bankban egy csapatépítő programot, ahol egy játékos feladatban szupererőt kellett magának választani először egyén szinten mindenkinek, aztán az egyes csapatoknak maguknak. Érdekes beszélgetések voltak. Legtöbben időutazók szerettek volna lenni, többen a repülést választották, de – jó értékesítők – telepátia és elmetrükk is volt a választottak között. Én nem vettem részt ebben a játékban, de természetesen elgondolkodtam.

Nemrég Gé, a bátyám kerek születésnapját ünnepeltük. Sógornőm, Adri fantasztikus ünneplést szervezett neki, és a családi összejövetelen kisebb beszéddel méltatta. És hopp, egy szupererő került szóba. Itt is.

A (gyermeki) lelkesedés!

Nem az állandó, erőltetett, „keep smiling” lelkesedés, hanem a képesség, hogy ami jó, ami akár egy kicsit is jó, azt Gé meg tudja élni, azért lelkesedni tud, és azt nem fél kifejezni sem. Leírva talán nem nagy dolog. Megélve és megtapasztalva viszont az!

Írtam a hepehupában róla, hogy az ember hajlamos ezt a lelkesedést elveszíteni, vagy inkább visszaszorítani magában. Épp emiatt gondolom, hogy

ha megmarad a lelkesedés, az igazi szupererőt jelent.

Miért érdemes ezt a szupererőt választani?

A lelkesedés ragadós. Aki hallotta már Gét egy igazán jó (vagy egy közepesnél jobb) teniszmeccset, egy szoros 5000 méter síkfutást közvetíteni, alighanem aláírja, hogy az igazi, mélyről jövő lelkesedés könnyen átragad a másikra. A mosolyra mondják általában, hogy az ragadós. Ha jól tudom, a tükörneuron felelős érte. Ha rád mosolyog valaki, ez az idegsejt kvázi tükrözi a másik tevékenységét. Nemrég hallottam, hogy vannak call centerek, amelyeket úgy alakítanak ki, hogy az ügyintézők tükörben lássák magukat, és azt várják el tőlük hogy mosolyogjanak hívás közben. Mert az még a telefonon is átjön. Nem tudom, hogy ugyanígy működik-e, de a lelkesedés is általában hasonló hatást vált ki.

A lelkesedés felerősíti az élményeket. Sokféleképpen élhetjük meg életünk történéseit. Vannak csendes szemlélődő, elmélyedő, sztoikus típusok, ők egy-egy nagy élményt is „csak” a belső fényképezőjükkel fotózzák le, konstatálják, de nem igazán élik meg. És vannak a lelkesek, akik meg merik élni, ki merik hangosítani, meg merik osztani. Nem jobb vagy rosszabb, de az utóbbira talán könnyebben emlékszünk vissza napok, hetek, évek múltán. Húsz éve voltunk barátainkkal Prágában egy felejthetetlen sörözős, városnézős túrán. Nincs az az összejövetelünk szinte, ahol ne emlegetnénk fel és ne szabadítani fel még mindig endorfint a visszaemlékezés.

A lelkesedés önjutalmazó. Szombat reggel, kicsit borús az idő, későn ébredsz. Jól esne egy tükörtojás, plusz a szokásos kávé. Elkészíted. (Még jobb esetben elkészítik Neked). Halk zene szól, megreggelizel. Az élet szép. Nem biztos, hogy ennél sokkal több kell, hogy lelkessé tegyen. És ha ezt a pillanatot meg tudod élni, kicsit máris pozitívabbá válik a gondolkodásod, és délutánra mondjuk kedvet kapsz egy kirándulós programhoz. Azt nem állítom, hogy nagyobb lesz az esély, hogy kisüt délutánra a Nap, de ha kisüt, Téged kirándulás közben fog találni és újabb jó élménnyel gazdagodsz egy átlagos szombat délutáni netflixezéshez képest. Van ilyen?

A lelkesedés őszinte és egyszerű. Az igazi. Több olyan emlékem is van, mikor valamilyen jó élményt éltünk át közösen Gével, vagy valamilyen jó hírt kaptunk egyszerre. Hallom a füleimmel, ahogy ilyenkor kicsit magának halkan csak ennyit mond: “De jó!”. Esetleg többször ismételve. Ebben minden benne van. Nem kell harsánykodni, nem tüzijáték kell. Csak a színtiszta, egyszerű (gyermeki) öröm és lelkesedés.

De vigyázz, a lelkesedés idegesítő is lehet. Fábry Sándor legendás felvételén, a Lejtő Ördögén mondja: „Az én Laci barátomnak az az előnye vagy hátránya – nézőpont kérdése –, hogy mindig jól érzi magát. Ez még nem lenne baj. De ezt meg is fogalmazza.” De persze ez minden szupererővel így van. Ha repülni tudnál és az emberek feje felett repdesnél állandóan, azt sem szeretnék, nem? Szóval lelkesen, de mértékkel!

Te hogy állsz ezzel a szupererővel?

Mi lenne, ha mernél lelkesedni? Mókára fel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s