Nagypapám üzeni

De én nem ilyen fából voltam faragva. Vállalni új és új kötelezettségeket és teljesíteni azokat. Az egyéni felelősség és a kockázatvállalás teljes hangsúlyozásával.

Az elmúlt napokban többször is kaptam olyan visszajelzést, hogy (túl) sokat vállalok. Nézőpont kérdése. A fenti idézet anyai nagyapám naplójából való. Ez is egy Örökség.

Sokat írtam itt az egynsúly kereséséről, a “se nem túl, se nem kevés”-ről. Nem állítom, hogy minden napom kiállja ennek a próbáját. Biztos igaza van azoknak, akik azt mondják, néha túl sokat vállalok. Az okát én a fenti idézetben találtam meg. És Te hogy vagy ezzel? Te is ilyen fából vagy faragva?

Vállalsz új és új kötelezettségeket? Teljesíted azokat? Felelősséget vállalsz? Egyéni felelősséget? Magadért, a családodért, a munkahelyedért, a környezetedért? Etimológia következik. Felelősséget vállalni.

Felelősség: A felel származékos alakja. A fél főnévből lett -l képzővel, így értve: ‘beszédben kommunikáló félként viselkedik’. Második jelentése: ‘peres ügyben a törvény előtt válaszol’ ⇨ ‘vállalja, hogy valamiről a törvény előtt számot ad’.

Törvény előtt. Magadnak a tükör előtt. A Jóisten előtt. Lehet választani. Temetéseken sokat idézik Pál apostoltól: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Én a közepére hívnám most fel a figyelmet. A futásomat elvégeztem. A futásodat elvégezted? A Te futásodat. Te, csak Te tudod, mennyi a Te futásod. Mint egy hemina bor. A bencés szerzeteseknél Szent Benedek regulájában egy hemina jelenti a naponta elfogyasztható, mértékletesnek ítélt bor mennyiségét: “azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor”. Hogy ez kinek mennyi, azt maga tudja megmondani, mindenkinek meg van a maga heminája. Felelősségből is.

Vállal: A váll származéka denominális -l képzővel (mint ölel, kezel), tehát ‘‹képletesen› vállára vesz’.

Angolul és németül csak “visszük” a felelősséget. Magyarul a vállunkra vesszük. Már régen olvastam, de nemrég idéztem egy előadásomban André Agassi Open című könyvéből, legendás edzője, Brad Gilbert szavait: “Valahol ott fenn van egy csillag, amire a te neved van írva. Talán nem tudok segíteni abban, hogy megtaláld, de elég erős a vállam, és állhatsz a vállamon, míg keresed azt a csillagot.” Te felengedsz másokat a válladra? Bírod őket tartani? Vagy el vagy foglalva a saját csillagod keresésével? Esetleg inkább a földet nézed, vagy csak bambulsz a messzeségbe? Vannak szakmák, ahol az, hogy másokat a vállaldra veszel, természetesebb része a mindennapoknak. Tanárként, orvosként, edzőként vagy akár felsővezetőként természetesebben tartasz a válladon másokat rendszeresen. A gyermeke(i)det sokszor nem csak képletesen emeled a válladra. Pipa. És a barátaid? Testvéreid? Esetleg szüleid? Ha épp a saját csillagjukat keresik, vagy megtalálták már és nyújtózkodnának érte, felállhatnak a válladra? Vállalod?

Felelősséget vállalni. Persze ebből is: se nem sokat, se nem keveset! Pont eleget! De ha nagypapámat kérdezed, mindig egy kicsit többet!

Mi lenne, ha többet vállalnál? Mókára fel?