Pistának maradni

Dr. Szabó István szülész-nőgyógyász, a pécsi egyeztem nyugalmazott professzora rokonunk. A napokban 80 éves lett, a hétvégén ünnepeltük. Pifu, a fia mondott egy szép köszöntőbeszédet, abban azt emelte ki, hogy doktori címeitől, országos szakmai hírnévétől függetlenül hogyan tudott édesapja mindvégig Pista maradni. Klasszikus intelem mindannyiunknak, nem szabad, hogy sikereink jelentősen megváltoztassanak minket.

Nemrég egy rendezvényen Orvos-Tóth Noémit hallgattam. Az ő intelme így szólt: “Vigyáznunk kell, hogy ne azonosítsuk magunkat sikereinkkel!”. Részben átfed az előzővel, de a magyarázattal, amit hozzátesz, ez egy kicsit másra vonatkozik – annak fontosságára hívja fel a figyelmet a gyermeknevelés példájával, hogy a gyermek önmagáért, értékeiért, személyiségéért és ne (csak) az elért eredményeiért, sikereiért kapjon dicsérő szót, elismerést.

Ez adja meg számára a kellő önbecsülést.

Ha főként akkor kap szeretet, pozitív visszajelzést, ha valamit elér vagy megtesz, az hosszú távon folyamatos teljesítménykényszert, így túlzott nyomást jelenthet számára. Ilyen értelemben még káros is lehet a sok pozitív visszajelzés, ami valamiért “cserében jár”. Könnyen azt is okozhatja, hogy az emberben kialakul a külső elismerés iránti folyamatos vágy, ami egy túlzott függőséget jelent és valójában az önbecsülés hiányát okozhatja.

“Ha nem kapok folyamatos külső megerősítést, lehet hogy nem is vagyok elég jó?!”

Még nem láttam, de kíváncsi vagyok a Hosszú Katinka filmre. Katinka azért jutott eszembe e téma kapcsán, mert elgondolkodtam rajta, hogy ő hogyan élhette meg az elmúlt évek visszafogottabb eredményeit a korábbi sikersorozat után. Valakinek, aki tönkreverte a világot, eredményeivel dominálta éveken át a nemzetközi úszósportot, és ennek bázisán egy nagyon erős (szó szerint – Iron Lady) személyes brand-et is épített ki, milyen lehetett az időszak, amikor már nem jönnek az eredmények. Vajon meg tudta korábban fogadni Orvos-Tóth Noémi intelmét? Én biztos el tudom választani személyiségét és sikereit. Eredményeinek óriási tisztelője vagyok, de Katinkának sosem voltam nagy rajongója. A fim kapcsán olvastam egy kritikát, amiben ő maga is azt mondja:

“Feláldoztam magam ezekért az eredményekért”

Ha háromszoros olimpiai bajnok vagy, valószínűleg az átlagnál nehezebb dolog lehet megfogadni ezt az intelmet. Szilágyi Áronnak (Szilágyi Áron for president) sok szempontból úgy tűnik, hogy sikerül, de megnézve a róla szóló filmet (Egy mindenkiért – nagyon ajánlom), kiderül hogy minden alázata ellenére ez az ő esetében sem egyszerű.

Na és hogy van ezzel valaki, aki nem háromszoros olimpiai bajnok?

Például én?

Gyerekként versenysportoló voltam. Amíg sportoltam, szép sikereket értem el. (Nem olimpiai) bajnokságok, (nem olimpiai) érmek innen-onnan, sikerélmény hétvégéről hétvégére szinte. Ma már ha elmegyek futni vagy focizni, egyre kevesebb sikerélmény jut. És azt hiszem, ez már így is marad. Már nem vagyok elég jó?

Sikeres a magánéletem. Szépen élünk a kis családunkban, büszkék lehetünk arra, amit elértünk közösen Emével. Márkra is elismeréssel tekinthetünk, szépen cseperedik, most már kiskamasz, még pár évig biztos figyelhetjük, ahogy fejlődik, lépdel előre. Az ő sikere a mi sikerünk is. Ha látványosan sikeres lesz az élete. És ha nem? Nem vagyunk elég jók?

Sikeres vagyok a karrieremben. Huszonnégy éve dolgozom, időről időre új kihívások találnak meg elismeréséül addigi munkámnak. Fontosabb pozíció, nagyobb csapat, magasabb fizetés. És persze a mindenkori karrierlépésektől függetlenül is sok a pozitív visszajelzés. Tervszámok túlszárnyalva, volumenek nőnek. De a fák sem nőnek az égig. A karrieremnek is lesz (van?) csúcsa. A tervszámokat sem érhetjük el mindig. Akkor már nem leszek elég jó?

Ja, ha kell még egy kis sikerélmény, írok. Hátha lájkolod. De néha sokáig nincs rá időm. Vagy ihletem. Vagy egy-egy téma nem az igazi, nem sikerül jól egy-egy poszt. Kevesebben olvassátok. Már nem vagyok elég jó?

Állandó lájkbajnokság, több versenyszámban.

Szerintem elkerülhetetlen, hogy az embert valamelyest megváltoztassák az eredményei, én biztos, hogy változtam a sikereim által is. És szerintem sajnos nagyon nehezen megtehető, hogy az ember ne azonosítsa magát a sikereivel. Én is biztos sokszor megtettem. De érdemes figyelni Pifura és Orvos-Tóth Noémira is. Kellő távolságból, kellő tudatossággal mindkettő orvosolható. Az ember újra változtathat azon, amiben megváltozott és szétválaszthatja személyes érdemeit és elért eredményeit. Szép kis önismereti feladat…

Kár hogy Balázs vagyok. Olyan jó lenne Pistának maradni.

Mi lenne, ha Te is Pista maradnál? Mókára fel!