A barack egy gyümölcs és nem egy szín

Holnap délután ötre teázni megyek a Pilvaxba.

Holnap. Délután. Ötre. Teázni. Megyek. A Pilvaxba. Tiszta, nem? Ennyi.

Olvasok egy könyvet. Anselm Grün: Életet fakasztó vezetés. A szerző bencés szerzetes, és a bencés regulákból levezetve ír a vezetésről. Alighanem lesz még poszt a tartalmáról. Elsőre “formailag” fogott meg benne valami, egyelőre arra fókuszálok. Mivel az intelmeket Szent Benedek regulájából szedi össze, a legtöbb témát úgy elemzi ki, hogy az eredeti latin szöveg több jelentése alapján is magyarázatot ad egy-egy gondolatra.

Három példa.

Az egyik intelemben például szó esik arról, hogy hogyan oktassa a vezető a gyerekeket. Oktat, latinul educare. De jelenti egyúttal azt is, hogy hordoz, felemel, táplál. Sőt, ha a latin szó etimológiáját nézzük, “ex” – vagyis ki, illetve ducere – vezet, azaz kivezet. Mennyivel több jelentés, mennyivel több árnyalat, mint hogy egyszerűen oktat. Ezen értelmezéseken keresztül sokkal árnyaltabban bemutatható, hogy mit ért Szent Benedek oktatás alatt. Fel kell emelni a gyermekeket, hordozni, táplálni kell őket, vagy végső soron kivezetni az éretlenségből, tudatlanságból. A héten hallottam egy előadást, amelyben az edző/vezető szerepe kapcsán szintén szóba került az edukáció és annak jelentése, szembeállítva az instrukcióval. “In” – vagyis be, és “struo” – épít. Beépít vs kivezet. Milyen jól érzékelhető különbség, nem? De nem csak latinban működik. A magyar fordításban a képzés szó etimológiájáról ír. Gyökere a kép. Grün megfogalmazása szerint “mindenki egyre tisztábban látja a maga tökéletesen és felcserélhetetlen képét, és ezt a képet állítja célként maga elé”, a nevelés során pedig ezen az úton segíthetjük a gyermeket.

Egy másik intelem a vezető szükséges tulajdonságairól, köztük a bölcsességéről szól. Latinul sapiens. Legtöbb ember (Homo Sapiens) ismeri a szót. Az eredetét – felteszem – kevesen. Sapere – ízlel, ízlése van, észrevesz, okos, eszes. Vagyis a bölcsesség nem egy adottság, hiszen az ízlelésen, a tapasztaláson alapszik. Grün szerint “nem csak gondolkodik a dolgokról, hanem érzékeivel is megragadja őket, és valóságos kapcsolatba kerül velük”. Sokkal többet mond így, mint hogy egyszerűen a vezető legyen bölcs, nem?

A vezetés szolgálatáról írva a könyv a szó görög eredetét említi. Vezetni – hégeomai. Azt jelenti elől menni, élen járni, irányítani, vezetni. Nem csak irányt mutatni, ugyanazt az utat bejárni, a többiek előtt menni. Sok leadership könyvet olvasva, és jópár éve vezetőként dolgozva mondhatnám, hogy nincs ebben semmi meglepő, de milyen meggyőző az, hogy mindez már a szó eredeti jelentéséből kihallható, kiolvasható!

Az abszolút kedvencem e tekintetben szintén vezetéssel kapcsolatos. Nem ebből a könyvből van, de a fenti gondolatokkal nagyon is összehozható. Milyen egy jó vezető? Motivál. Vagy inspirál. Vagy mindkettő. Mit is jelentenek? Motivus – mozgató, hajtó. A jó vezető motivál. Vagyis mozgat. Ő Téged. Vagy inspirál. In – be, spirare – légzés. Belégzés. Amit Te Magadba szívsz. Micsoda különbség, igaz?

A konkrét példáktól függetlenül is ámulatba ejtő, hogy milyen gazdag a (latin/magyar/bármelyik) nyelv.

Hogy egy szónak mennyi árnyalata tud lenni! Mint egy színnek.

Nem szeretem a sztereotípiákat, de ebbe a képbe nemigen tudok belekötni. A barack egy gyümölcs és nem egy szín, erről nem nyitok vitát!

Vajon nem lehet ugyanekkora különbség abban, hogy egy-egy szónak ki hány árnyalatát, értelmét ismeri és azok közül egy adott pillanatban melyikre gondol. Tudtad, hogy miközben napjainkban kb 60-100 ezer magyar szót tartanak nyilván, egy átlagember passzív szókincse kb 5-10 ezer szóból áll? És Petőfi szókincsét művei alapján 23 ezresre becsülik. A wikipédia szerint “az igen választékosan fogalmazó, nyelvi leleményekkel is megáldott írók 30-40 ezer szót használnak”. Kiváncsi lennék, én hogy állok.

És ha nem színek, nem szavak, csak értelmezések? Hogy mennyire árnyaltan látjuk a világot. Nem minden eleve jó vagy rossz. Bal vagy jobb. Csodásak az árnyalatok.

Mi lenne, ha (még) árnyaltabban néznéd a világot! Mókára fel!