Visszajelzés

Vezetőként az ember sokat tanul a visszajelzésekről. Szerencsés esetben gyakorolja is. Érdemes vele foglalkozni. Mint a legtöbb hasonló témával, nem csak a szakmai, hanem a hétköznapi életben is hasznos vele foglalkozni.

Visszajelzés. Angolul feedback. Tükörfordításban visszatáplálás. Én nemrég szembesültem csak vele, hogy ez a jelentése. Ennél plasztikusabban semmi nem adja vissza, hogy milyen fontos is a visszajelzés. Mert – különösen ha megfelelően fogadja az ember – nagyon hasznos táplálék mindannyiunk számára.

Mégis nagyon kényes téma. Szeretünk pozitív visszajelzést kapni. Megerősít, energiát ad. A fejlesztő visszajelzés már nem ilyen egyértelműen kedvező, de mivel fejlődni attól lehet igazán, az kezelhető talán még inkább táplálékként.

Ritkán (a szükségesnél biztos ritkábban) adunk egymásnak visszajelzést. Mert szemérmesek vagyunk valakit szembedícsérni, mert kellemetlen kritikusnak lenni, mert félünk őszintének lenni. Mert tartunk tőle, hogy a környezetünk hogyan fogadja.

Múlt héten egy csapatépítő program záró elemeként trénereink egy érdekes visszajelzési gyakorlatot hoztak. Minden résztvevő hátára egy üres A4-es papírt ragasztottunk és azt a felhívást kaptuk, hogy legalább nyolc résztvevő papírjára írjunk egy pozitív visszajelzést. Több aspektusból is érdekesnek tartom.

Egyrészt öröm volt látni, hogy milyen lelkesen vetették bele a kollégáim a feladatba. Kicsit kockázatmentes gyakorlat anonim módon a másik hátán üzenni. Írhatok bármit, kicsit el is viccelhetem, de azért tízből 6-8 visszajelzés komoly, valós pozitív üzenet. Sorbanállás alakul ki, “vonatoznak” a csapattagok, A ír B hátára, aki C papírján üzen, ő D mögött áll sorban, hogy neki adhasson visszajelzést.

Azt látom ki belőle, hogy legbelül mindannyian jól érezzük magunkat egy olyan közegben, ami támogatja, sőt akár kikényszeríti a visszacsatolást.

Másrészt azt vettem magamon észre, hogy milyen jó érzés úgy végignézni a csapaton, hogy kifejezetten a pozitív dolgokat keresed a társaidban. Kisebb csapatban úgy is lehet végezni a gyakorlatot, hogy mindenkinek kell írnod visszajelzést. “Mindenki jó valamire. Ha más nem, elrettentő példának” – szól a vicces mondás. Hiszem, hogy mindenkiben tudsz olyan értéket találni a környezetedben, amit érdemes a tudtára adni.

Harmadszor jó érzés volt látni, ahogy a kollégáim levették a hátukról a papírt és olvasgatták az azon szereplő üzeneteket. Táplálék. Én miután hazahoztam, büszkén mutattam itthon a családnak. Mert minden egyes pozitív visszajelzésnek örülünk. Mindenki.

Na jó, szól az ördög ügyédje, de ez mind pozitív visszajelzés. Úgy könnyű! De mi van a kritikus, vagyis fejlesztő visszajelzésekkel? Nemrég készült a management körben egy 360°-os felmérés, egymásról töltöttünk ki értékelést. Ennek része volt szabadszöveges visszajelzés is. Amit az alábbi hármas strukturában kellett megadni: Start doing something/ Keep on doing something / Stop doing something. Mit kezdjen el/ folytasson / hagyjon abba az értékelt? A középső a pozitív visszajelzés, a másik kettő a fejlesztő. Ezt a keretrendszert már ismertem, nincs is benne semmi nagy tudományosság, de nekem sokat segített minél konkrétabb fejlesztendőket megfogalmazni. Ilyen formán senkinek nem a személyiségével kapcsolatban adsz visszajelzést, hanem valamilyen tevékenységre buzdítod. (Példa, ha esetleg nem olyan egyértelmű: nem azt mondom valakinek, hogy “Ne légy olyan zárkózott!”, hanem hogy “Keresd a lehetőséget, hogy kapcsolatot teremts új kollégákkal!”). Ismerek céget, ahol a visszajelzés olyan szinten része a vállalati kultúrának, hogy a munkatársak kifejezetten várják, hogy kollégáiktól, vezetőiktől fejlesztő visszacsatolást kapjanak. És nem meglepő, ha belegondolunk. Egy sportoló is azt várja az edzőjétől, hogy amiben nem elég jó, azt azonosítsák és annak fejlesztésére végezzenek gyakorlatokat.

Tiszta. A munkahelyen. És mi a helyzet a privát életben? Persze “Finomat főztél ma is”, meg “Milyen jól áll ez a ruha!” a párodnak, esetleg “Milyen jó volt Veled dumálni!” egy havernak. De lehetne ennél több, ennél mélyebb visszajelzést adni és várni a szeretteinktől? Mert ki mástól számíthatnánk arra, hogy tápláljon a visszajelzéseivel? Ki az aki jobban ismer, ki az akinek adunk a véleményére és ki az akinek őszintén megmondhatjuk a miénket?

Mi lenne, ha a hétköznapokjainkban is tudatosabban táplál(koz)nánk? Mókára fel!