Pozitivity

Nemrég vettünk egy új társasjátékot. A neve Pozitivity. Szerintem elég idétlen név. De maga a játék fantasztikus! Egy társasjáték, ami segít pozitív gondolkodásra nevelni.

Aki ismer – és aki olvassa a blogot, ismer – tudja, hogy kifejezetten pozitív gondolkodású vagyok. Ez a játék azonban egészen új dimenzióba helyezte nekem is a pozitív gondolkodást. Van a köznyelvben a pozitív gondolkodáshoz társulóan egy erőltetettség, mesterségesség érzet, ami kicsit visszatetszővé is teszi ezt az attitűdöt. A mindenki által jól ismert “keep smiling”, amerikai hozzáállás. Minden szuper! Persze…

Ez a játék viszont sokkal tágabban fogja meg a témát.

A pozitív hozzáállást három típusú kártyán szereplő feladatokon keresztül lehet gyakorolni:

Ilyen vagyok én – aki ilyen kártyát húz, fel kell idéznie egy-egy olyan alkalmat, amikor a kártyán szereplő (pozitív) módon viselkedett. Pl: “Idézz fel egy alkalmat, amikor segítőkész voltál!” Mire jó ez? A gyerekek ezen keresztül megismerkednek ezekkel a pozitív tulajdonságukkal és azok fontosságával. Másrészt keresnek az emlékeik között ilyen alkalmakat, és ha segítünk nekik kicsit, fognak is találni biztosan. Rögtön van alkalmunk Visszajelzés-t adni, megdícsérni, növelni ezáltal az önbizalmukat. Márknál működik. Emellett azt is érzékelem, hogy ezek az alkalmak elmélyülnek benne, újra és jobban megéli őket. Nincs nagyon jó memóriám, kevés dologra emlékszem élénken a gyermekkoromból. De a legtöbb specifikus, konkrét emlék, ami eszembe jut inkább negatív vagy kudarcélmény. Valószínűleg így vagyunk (vagyok?) összedrótozva, ezek jobban beégnek a memóriánkba. Talán egy ilyen játék segít elmélyíteni a pozitív élményeket is!

Tedd meg – aki ilyen kártyát húz, el kell mondania a kártyán szereplő állítást. Pl: “Hálás vagyok mindenért, amim van”. Majd a többi játékos is hangosan utána mondja: Balu, hálás vagy mindenért, amid van. Az első fele hasonlít kicsit a “keep smiling” gondolkodásmódra. Igaz. De ezen felül a többi játékostárs megerősítése segít elmélyíti az elhangzottakat. Az egy más kérdés, hogy Márk (és talán más hatéves gyerek is) ezt a részt nagyon nem szereti, szégyenlősen inkább azt kéri, hogy a többiek ne mondják utána. Oké, az is jó, ha ő elmondja. A kedvencem, hogy van olyan utasítás is, hogy dalban kell elmondani egy-egy ilyen mondatot. Legutóbb kihúzta, hogy “pont úgy vagyok jó, amilyen vagyok”, ezt kellett közösen elénekelnünk. Egy butyuta dallamra elénekeltük egyszer-kétszer-ötször-tízszer. És annyira megmaradt neki, hogy amikor pár nappal később magát ostorozta valami miatt, csak ezt az éneket kellett elővenni, és azonnal visszabillentette egy pozitív hangulatba. Pont úgy vagyok jó, amilyen vagyok!

Csak pozitívan – ez a legtanulságosabb. Aki ilyen kártyát húz, annak először be kell fejeznie, egy negatív hangulatú félmondatot. Pl: “Mindig mérges leszek, ha…“. Aztán viszont pozitívba kell fordítania, teljesen szabadon választott módon. “Mindig mérges leszek, ha nem fogad szót a nagyfiam. De könnyen megnyugszom, ha arra gondolok, hogy ezt csak játékból teszi és végülis örülök, hogy bohóckodni van kedve.” Erőltetett? Kicsit igen. De jól példázza, hogy a hozzáállásunkkal befolyásolhatjuk egy-egy helyzet megélését. A probléma nem a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához. Erről is írtam már egy posztot korábban, Miért aggódsz? címmel. Ez a feladat amúgy a legnehezebb. Eleve nehéz is volt elmagyarázni Márknak a feladatot, nehéz neki segíteni, amikor ilyen kártyát húz, és őszintén szólva magamról sem egyszerű néhány kártya esetében pozitívba fordítani egy-egy helyzetet. Ehhez kell a legtöbb gyakorlás. Nekünk, felnőtteknek is. A játékban és az életben is. De megéri.

Az egész játéknak van egy kis önismereti jellege is. Néhány feladat kapcsán van alkalma az embernek mélyen önmagába nézni. Ha akar. Ha mer.

Mi lenne, ha játszanánk egy pozitivity-t? Mókára fel!