Kétely

Láttam egy színdarabot. A címe: Kétely

Szórólapján az alábbi szöveg:

A kétely éppoly erős kötelék, mint a bizonyosság!

Tessék?

A darab a hitről szól. Ha valaki nem ateista és nem bigott hivő, szerintem könnyen értelmezhető ez a gondolat. Ha bizonytalan vagyok a hitemben, kételyeim vannak a hitem tanításai kapcsán, attól nem lesz gyengébb a hitem, épp olyan erős marad ettől függetlenül. Sőt, talán segít erősíteni a hitemet, ha olykor elbizonytalanodom és mélyebben próbálom megérteni magamat, a viszonyulásomat a hithez.

És másban?

Van egy célod. Teszel érte hogy elérjed, de az út során elbizonytalanodsz, hogy el tudod-e érni. Gyenge vagy? Már feladni készülsz a célodat? Lehet, hogy nem is igazán erősen akarod elérni azt a célt? Nem is olyan fontos neked? Vagy épp ellenkezőleg? Ha kételkedni kezdesz benne, csak előbbre lépsz abban, hogy igazán erősen akard elérni a célt? Éppoly erős kötelék…

Van egy vezetőd. Szakmai, eszmei vagy bármilyen értelemben. Elkötelezetten követed. Hiszel benne. De aztán kételyeid lesznek. Már nem is vagy elkötelezett? Fogod tudni így követni? Számíthat rád továbbra is? Lehet, hogy nem is igazán tudsz vele azonosulni? Vagy épp ellenkezőleg? Ha kételkedni kezdesz benne, akkor fogod megtalálni magadban mélyen, hogy miért akarod továbbra is követni? Éppoly erős kötelék…

Van egy párod. Életed párja. Ha valaha kételyeid voltak, az azt jelzi, hogy elmúlt vagy gyengül a szerelem? Már sosem lesz olyan mint rég? Vagy épp ellenkezőleg? Ha megfogalmazod a kételyeidet, az teszi még erősebbé az érzéseidet? Éppoly erős kötelék…

„Mindig legyen egy kétség, amelyet el kell csillapítani: íme, ez kelti fel minden pillanatnak a szomjúságát, ez élteti a boldog szerelmet. Mivel a félelem sohasem tágít tőle, gyönyörei sohasem untathatnak bennünket. Ezt a boldogságot végletes komolyság jellemzi.” /Stendhal/

Van, lehet egyáltalán a fenti élethelyzetekben reálisan teljes bizonyosság?
Nem teljesen természetes, hogy kételyeink vannak?
És ha természetes, el szabad őket hessegetni?
Vagy el kell fogadni, ízlelgetnünk kell a kételyeinket, tudva, megértve, hogy éppoly erős kötelék mint a bizonyosság.

Mi lenne ha, szabadjára engednénk a kételyeinket? Mókára fel!