Írni kell ha meghalunk is, írjunk hát az angyalát!

Egy éve írom ezt a blogot.

Mielőtt elkezdtem, leginkább azon aggódtam, lesz-e elég téma amiről írni fogok. Ami elég fontos nekem, és eléggé érdekelhet másokat. Az elmúlt egy évben átlagban hetente majdnem egy posztot osztottam meg. Nekem is meglepő, hogy ennyi téma van, ami számomra érdekes, ami foglalkoztat, amiről szívesen írok, szívesen gondolkodom.

Köszönök minden visszajelzést. Örülök, ha Téged is érdekel, ha Téged is elgondolkoztat. Sőt, ahogy írtam a Visszajelzés-ben, nagyon fontossá kezdett válni, hogy mennyien olvassák és mit gondolnak. De az kezdetektől fogva egyértelmű, hogy nem amiatt írom. Egyszerűen azért, mert megírni jó. Mélybenézni jó. Átgondolni, megrágni, átfolyatni, megélni. Ha azt írom, hogy “alkotási folyamat”, nagyon fellengzősen hangzik. Megélem. Eszembe jut. Átgondolom. Elfelejtem. Továbbgondolom. Még tovább gondolom. Elhesegetem. Újra szembe jön. Újragondolom. Leírom. Átalakul.

Műhelytitok: Ha egy téma megtetszik, és elgondolkodom, hogy megírjam-e, azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy mi lesz  a végén a <milennneha> kérdés. Kitalálom, aztán elkezdek írni. A legtöbb esetben írás közben vesz egy-két-három kanyart a poszt és egészen más lesz belőle mint ahogy indult. A végén a <milennneha> kérdés is egész más lesz sokszor. Talán feltűnt, hogy milyen gyakran hivatkozom a posztokban korábbi írásokra. Sokszor veszem észre, hogy látszólag egészen független témák egyszer csak összekapcsolódnak. És nagyon gyakran ilyenkor egész új értelmet, irányt kap egy-egy korábbi téma. Sőt ha most elolvasok egy-egy korábbi posztot, újabb gondolataim támadnak, még biztos kiegészíteném vagy akár átírnám, megmásítanám az eredetileg írtakat.

Meg van a Chokito reklám a 90-es évekből? “Ronda és finom. Ne ítélj elsőre!” A blogban nem kell. Itt van idő alakítani a gondolataimat. Szerencsére. Pusztán attól, hogy órákat ülök egy-egy téma felett, gyökeresen tud megváltozni a véleményem róla. Ezt fontos tudatosítani magunkban. Hogy amit elsőre gondolunk, ami a felszínről látszik, az nagyon messze van a teljes igazságról. Vezetőként nagyon fontos tulajdonság a jó szintetizáló képesség, azaz kevés információból is merni és tudni döntést hozni. Hasznos. De tudni kell a határait. Fontos témában meg kell futni a köröket és jól el kell mélyülni, hogy tiszta és teljes legyen a kép.

És ezért érdemes írni. Hogy legyen idő és alkalom megrágni, megérteni mélyebben azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatnak. Hogy ne maradjak a felszínen. Hogy mélyebbre ássak. Egyszer-egyszer utána is olvasok a témának. Vagy meghallgatok egy előadást. Tanulok minden egyes írásból. Magamtól és magamról. Nem elég tükörbe nézni. Le kell fotózni több szemszögből, és minden aspektusból megnézni, rázoom-olni erősen hogy a részletek is látszódanak. Ezt az önreflexiót az írás lehetővé teszi.

Nem ez az egyetlen útja persze. Ha jársz pszichológushoz, van coach-od, jársz valamilyen önismereti kurzusra, vagy csak rendszeresen leülsz a szeretteiddel, barátaiddal hosszú és mély beszélgetésekre, az lehetőséget ad a hasonló elmélyülésre. Sőt azok lehetnek szakmaibbak, adhatnak még több nézőpontot és lehetnek még érdekesebbek is.

Mégis írra buzdítalak, hogy Te is írj! Gondolj át egy Téged mostanában foglalkoztató témát, vesd “papírra”. Ha csak Magadnak teszed is, élvezni fogod, garantálom. Megértheted miről próbáltam fentebb írni. De ha van kedved inspirálni másokat, vagy a “nyílvánosság” erejével még jobban kitárni a lelked/elméd, és élni az “öt perc hírnév” lehetőségével,

gyere és legyél vendégszerző a milleneha-n!

Küldj el nekem emailben egy írást a következő egy hónapban, és ha akarod a neveddel, ha akarod anélkül, megosztom itt! Ha elgondolkodtál egy korábbi posztomon, vagy akár vitatkoznál vele, küldd el azt is, hogy melyikhez kapcsolódnál. Ha más téma jut eszedbe, megköszönöm, hisz engem is inspirálhatsz. Ha a végére teszel egy <milennneha> kérdést is, külön hálás leszek!

Egy éve csinálom. Elmélyülni és írni jó.

Mi lenne, ha kipróbálnád? Mókára fel!