Márk levelei

Hat évvel ezelőtt született meg a kisfiunk.
Rengeteg élményt és örömöt hozott az életünkbe.
Büszkék voltunk és vagyunk rá.

Az első hónapoktól a baráti körnek Márk nevében írt levelekben számoltam be az akkori fejlődéséről és élményeinkről. Jó volt visszagondolni emlékezetes pillanatokra, egy-egy fotót nem csak magában oztottunk így meg, hanem kis történeteket is elmeséltünk az életünkből.

A levelek aztán kicsit ritkábbak lettek, de minden évben Márk születésnapja környékén egy éves minibeszámolót küldtünk a szokásos formában.

Most fogalmaztam az új levelet.
Ennek apropóján kicsit elgondolkodtam, hogy miért is íródtak, íródnak ezek a levelek.

Büszkeség – milyen „cuki” módon lehet így beszámolni arról, hogy felült, kiesett a foga, beszél, ír, olvas, milyen kedveseket mond, stb. Hát persze, hogy ránk ütött a gyerek…

Tradíció – hat év után, talán nem a legjobb szó, de mindig olyan jó érzés, amikor rég nem látott ismerőssel találkozom és a harmadik mondatban megjegyzi, hogy milyen régen kapott Márktól levelet. Várják. Édesanyám azt mondta, Márk 18 éves korában könyvbe fogja szerekeszteni.

Hiúság – igen, van benne. Nem Márk miatt, magam miatt. Főleg az első pozitív visszajelzések után jó érzéssel írtam és vártam utána a válaszemaileket. Ha irodalmi Nobel díj nem is jár érte, jó hangulatú levelek voltak, merem hinni hogy vittek kis vidámságot az ismerősök életébe.

Játékosság – leülni a gép elé és egy hatéves gyerek nevében levelet írni, kicsit visszarepít a gyerekkorba mindig. Egyes szám első személyben írni olyan, mintha én éltem volna át azokat a dolgokat. Sikeres és boldog ember vagyok, de így is nehéz volt érvelnem az ellen, amikor Márk a napokban azt mondta nekem, hogy ő sosem akar felnőtt lenni, mert gyerekként sokkal jobb. Igen, én is szeretek ilyenkor kicsit újra gyerek lenni.

Sok pozitív visszajelzést kaptam ezekre a levelekre, többek között ez adott inspirációt aztán a blog indításához.
Most arra gondoltam, hogy a levelek folytatásának ez a blog legyen a fóruma. Hamarosan jön a hatéves levél, előtte ízelitőnek majd felteszek egy pár korábbi levelet.

Mi lenne, ha egy kicsit visszarepülnénk a gyerekkorunkba? Mókára fel!