Alfredo di Stefano, Johan Cruyff, Bobby Charlton, Filippo Inzaghi.
Ők mind kilencesek. És mától már én is. Kilencéves lettem.
Az elmúlt egy év legnagyobb híre, hogy eldőlt, ha nagy leszek, foci válogatott leszek. Tudjátok, kb nyolc és fél évig úgy voltam vele, hogy engem ez a foci nem nagyon érdekel. Sose fociztam a suliban a többiekkel például, bár azért Apával gyakoroltam néha. Aztán tavasszal elindult az osztályban a nagy focis kártya börze. Azt már nagyon élveztem. Aztán Apa testvérei tőrbe csaltak. Zsolti szerzett nekünk jegyet a magyar-portugál EB meccsre, Gé pedig kivitt rá. Ugyan kikaptunk, de ez nem vette el a kedvem, azóta mindenem (vagyis MINDENEM) a foci. Ria-ria-Hungária!
A focizás egy részét a Nintendo-n űzöm. Az azért jó, mert ott a közvetítést is tudom gyakorolni. Nem megy rosszul. Azt hinnétek, hogy azt Gétől örököltem (aki az eurosport-nál dolgozik), de mindig azt mesélik nekem, hogy gyerekkorában Apa volt, aki végigközvetítette a gombfoci-meccseket. Ezen kívül nagyon jókat tudok játszani a focis kártyákkal is. Már nem csak csere-bere megy, de meccseket sőt bajnokságot is játszok velük. Olyan, mint régen az autóskártya, azt mondják. Én nem tudom, az mi. Na de a lényeg, hogy most már fociedzésre is járok. A Hegyvidék FC-be. Egyelőre még felzárkóztató csoportra, mert azért van egy pár év lemaradásom, de még néhány év és a legjobbak között leszek. Kapus szeretnék lenni. Reszkess, Gulácsi! A legfontosabb, amire Gábor bácsi, az edző tanít, hogy “Bátran, Márk, bátran!”. Mi lett volna, ha toronyugrásra kezdek járni?
Azért a focin kívül más is történt az elmúlt egy évben. Az egyik legérdekesebb, hogy a karantén időszakban tavaly ősszel elkezdtünk túrázni járni. Harmincnégy túrát tettünk ősszel és tavasszal összesen. De ki számolja?! Rengeteg gyönyörű helyen jártunk az országban. Sok kedvencem van. Például az első nagy túránk Írott-kőnél, ahonnan a Kéktúra indul. Vagy ahova érkezik. Nézőpont kérdése. Meg a Pákozdi Ingókövek. Bár szerencsére nem inganak. Rá lehet mászni nyugodtan. Teszteltem. Télen voltunk a Velencei-tónál, amit jégpályává alakítottak. Jégkorongot gyakoroltunk, de igazit, amiben a korong is jég. Ha már ez a neve. Nagyon tetszett még Lázbérci víztározó. Bár az is igazából jégtározó volt, mikor ott jártunk. Nagyon vicces volt még a Szentlélek-tető, ott derékig érő falevelek között túráztunk. Mert Apa tudott egy “rövidebb utat”. Elsőre jó ötletnek tűnt… Nyáron kicsit jegeltük a túrázást (enyhe képzavar), alig várom, hogy újra kezdjük hamarosan.
Tavasszal volt megint egy kis itthoni iskola, ami továbbra is bejött nekem. Csinálhatnának ebből rendszert, csak a vírus dolgot ki lehetne hagyni. Nagyit például sajnos megfertőzte a vírus, de szerencsére nem volt semmi komoly baja, igazából csak utólag derült ki, hogy átesett rajta. Más szerencsére nem kapta el. Be is oltatta magát mindenki. Ti se hagyjátok ki! Mivel tavasszal nem lehetett utazni, életemben először Magyarországon voltam síelni. Apáék mesélték, hogy régen ők csak ide jártak, én szerencsés vagyok, Szlovéniában, Ausztriában és Olaszországban tanultam. Most Eplénybe mentünk, tetszett nagyon! Apa azt mondta, hogy egy egész napra megyünk, de az a helyzet, hogy nem bírták végig. Még simán csúszhattunk volna párat, de hát az öregek… Jövőre egyedül megyek.
Voltak még az idén nagy családi programok. Amennyire lehet, a vírus ellenére is találkozgattunk a családdal. Például két nagybátyám is 50 éves lett. Fejenként. Mindketten nagy bulit szerveztek és még engem is elhívtak. Rendesek. Meg az unokatesókkal is találkoztunk, együtt nyaraltunk például a Balatonnál, voltunk Tiszalúcon is együtt. Bulcsúval még lakóautóztunk is együtt. Mert, hogy az idén a lakóautózással is megismerkedtünk. Hát, az hatalmas élmény volt! Tettünk egy körutat Ausztriában, Németországban, Svájcban és Olaszországban. A kedvenc részem a Legoland volt. Bármennyire is megszerettem a focit, azért a LEGO még mindig nagy kedvencem! Anyáék jól megvicceltek, mert nem árulták el, hogy Legoland-ba megyünk, óriási meglepetés volt, mikor megláttam a camping bejáratát, ahol minden csupa LEGO volt. Mint egy álom! Csípjetek meg, ha lehet így virtuálisan!
Holnap lesz a szülinapi zsúrom. Nagyon várom. A Puskás Arénában lesz, bejárjuk a stadiont az osztálytársaimmal, és utána focizunk egyet a stadion melletti pályán. Bent a stadionban egyelőre még nem játszhatok. Egyelőre hangsúlyozom. Focis tányér, focis pohár, és focis ajándékok. Remélem.
Zárásként egy közös kép Apával és Anyával. Imádom őket!
Jövőre jubileumi kiadással jelentkezem. Ölellek Titeket!
m
Mókára fel!
〈 Ez a levél a Márk levelei sorozat része. Kicsit más mint a többi poszt, de itt a helye!〉
milenneha 