2012.10.24.
“Sziasztok kedves Emberek!
Szabó Márk Levente vagyok! Jó sok név, mi? Szólítsatok csak Márknak!
Ugyan még csak egy hetes múltam, de szerintem tök érdekes az élet,
ezért leírom Nektek, milyen csoda dolgok történtek eddig velem. Az első 9
hónapot hagyjuk! Anyuci hasában, összegörnyedve, sötétben, nem egy nagy
izgalom… Na de a születés! Apuci kitalálta, hogy október 24-én fogok
megszületni. De én megvicceltem, és úgy döntöttem, előbb indulok. Úgyis meg
kell tanulniuk, hogy mostantól az és akkor van, ami és amikor én akarom. A
főnök én vagyok!
16-án reggel 7 órakor megszülettem. Nagyon boldog voltam, Anyucival es
Apucival is találkoztam az első pár percben. Szimpik. Először úgy értettem,
császárnak születtem, ez nagyon jól hangzott. Aztán kiderült, hogy
császárral. Nem mindegy!
3250 és 59 volt ráírva a kis korlapomra. Sokat gondolkodtam, mi lehet. Az
első tutira az irányítószám (Ezek szerint Pétervásárán fogunk lakni?). A
második meg az IQ-m lehet? Nem túl magas, emiatt lehet a sok hejesírási
hiba. Bocs!
Három napot voltunk csak a kórházban. Utána hazaindultunk. Az első autóút
sima volt, nem tűnik nagy kunsztnak a vezetés, Apuci legalábbis végig velem
foglalkozott, és így is simán hazaértünk. Legközelebb én vezetek. Hazafelé
kinéztem pár játszóteret a közelben, jó a környék! És nem rossz a lakás
sem, Anyuci és Apuci olyan gyerekszobát csináltattak nekem, hogy
összekakiltam magam! Mondjuk ez azóta többször is előfordult.
Nem meglepő, mert Anyuci elég bőségesen táplál. Annyi tejet ihatok,
amennyit csak akarok, állíólag Apuci haverjainak köszönhetem. Ha nagy
leszek, meghívom az öregeket egy pohár italra.
Mindenki nagyon féltett minket az első itthoni éjszakától. Nem tudom,
miért. Egy kicsit tudtam aludni, és amikor felébredtem – ezt direkt sokszor
kiprobáltam – Anyuci és Apuci mindig ügyesen ébren voltak. Sőt még baba-barkochbáztunk is. Ezt úgy játszuk, hogy én sírok, ők meg megpróbálják kitalálni, hogy miért. Játszottunk vagy 10 kört, nagyon élveztem. Sírtam a röhögéstől!
Ezt a játékot azóta többször is játszom velük, ők is egyre ügyesebbek benne.
A nappalok jól telnek, mindenféle bácsik és nénik jönnek látogatóba. Itt volt már az összes nagyim, nagybácsik és három uncsitesóm is. Készült rengeteg fotó is, küldök is magamról néhányat, hogy ha találkozunk, megismerjetek!
Remélem minden ismerősöm rajta van a címlistán, nehéz ennyi idősen ennyi nevet fejben tartani.
Néha majd megjelenek a Facebookon is, és még jelentkezem emailben is. A kézírásom elég béna, levelezőlapot nem írok.
Puszilok Mindenkit!
Márk”
Mókára fel!
milenneha 