10teletem!

Sziasztok, itt a Márk levelek jubileumi kiadása. Tízéves lettem.

Mozgalmas év volt megint.

Mint az előző levelemből tudhatjátok, eléggé fociőrült lettem. Nem akarom túldimenzionálni a szerepemet, de amióta szurkolok a magyar válogatottnak, sokkal jobban megy nekik. Persze, a játékosok is jók, meg a szövetségi kapitány is OK, de azért az én statisztikám eléggé magáért beszél. Kint voltam San Marino (4:0), Anglia (1:0), Németország (1:1), és Olaszország (0:2) ellen. Ez utóbbi miatt majd elbeszélgetek a fiúkkal… Egy étteremben egyszer véletlenül összefutottunk Rossi-val, és nyilván a fentiek miatt kifejezetten kérte, hogy készítsünk egy közös fotót. Már ha jól értettem olaszul.

A kezdőbe még nem kerültem be, de a kispadra már igen. Mondjuk meccs nem volt. Még a kilencedik szülinapomat ünnepeltük az osztálytársaimmal egy Aréna-túrával a Puskásban. Erős csapat. Ria-Ria-BaárMadas!!!

Amúgy nem csak a válogatottat nézem, voltam már OTP Bank liga meccseken, sőt már NB III-as meccsre is kimentem. Ott játszik az MTK-val ugyanis az unokatesóm, Ádám. Ő játszik az ifjúsági BL-ben is, próbálom ellesni a trükkjeit. Van már egy pár stadionos képem.

Én továbbra is a Hegyvidék UFC-ben játszom. Még csak most kezdtem angolul tanulni a suliban, úgyhogy ha jött is (volna) már megkeresés a Liverpool-tól, nem értettem (volna). Egyelőre maradok. Már meccsekre is járunk, kéthetente Bozsik-tornán veszünk részt, nagyon izgalmas, de fárasztó is, három órán keresztül játszunk, egész kis pihenőkkel. Nem véletlen, hogy a Bozsik bekerült az Aranycsapatba, ha így edzett.

A krónikához hozzátartozik, hogy tavaly novemberben átestem a COVID-on. Mondjuk átesésnek nevezni enyhe túlzás. Inkább átbotlottam. Kábé másfél napig voltam egy kicsit beteg, utána már csak kiélveztem, hogy nem mehetek iskolába. Mert a karantén szabályok nagyon szigorúak. Próbáltam utána olvasni, hogy nem lehetnek-e olyan rendkívül ritka esetek, hogy egy egész évet otthon kelljen maradni, de az orvostudomány a jelek szerint még nem elég fejlett. Pedig én azt hiszem, indokolt lett volna. Jó az iskola, de távolról jobb.

Ha már suli: már negyedikes vagyok. Már tanulok angolul is, és csak emiatt (ugye milyen szorgalmas vagyok?) elég sokat Minecraft-ozok. Ezt mindenféle gépen tudom játszani és ami nagy kedvencem, hogy már Ádival tudunk online együtt játszani, hétvégenként ez már fix program. Apa és Anya nem sokat értenek belőle, hogy mi az az einchantolás például, hát nem valami jól tanultak meg angolul…

Folytattuk a túrázást, bár eggyel kisebb lendülettel mint korábban. Gyönyörű helyeken jártunk, itt Budapest környékén, de Somló-hegyen, Csókakőn, sőt még Ausztriában is túráztunk. Az elmúlt egy évem egyik legnagyobb élménye egy erdélyi nyaralás volt. Anya szülei és testvérei voltak ott velünk és az unokatestvéreim. Hatalmas bandázások voltak az unokatesókkal, lehet ott valami a levegőben, nem véletlenül olyan zsiványok azok a székelyek.

Csupa nagyon szép helyen jártunk, a kedvenceim a parajdi sóbarlang volt, meg a medveles. Először a partjelzőt kerestem, azt hittem a les miatt ez is valami focival kapcsolatos. De nem. A medvék néhány méterre tőlünk falatoztak. Szerencsére nem minket. Mert mi lestük őket és nem ők minket. Így azért békésebb.

A nyár Erdélyen kívül is teli volt programokkal. Voltam focitáborban, családi gyülekezeti táborban, pár nap hármasban a Balaton-felvidéken, és két hét megint a keresztszüleimnél Spanyolországban. Andalúzia továbbra is tuti hely. Volt megint sok tengerezés óriás hullámokkal, volt medencézés rengeteg, sőt még csúszdaparkban is voltunk. Idén kevesebb (de annál fárasztóbb, Keresztapaaaaa!!!!) túra volt, de jártunk még egy Mini-Hollywood nevű Western parkban is. Itt régen igazi western filmeket forgattak. Apa azt mondja, hogy spagetti. De az nem volt, csak pizza. Nem értem. Ádival még bankot is raboltunk. Még mindig köröznek.

Fociról már szó volt. Zárszónak is erről írok. A születésnapomat Anyával és Apával Lipcsében ünnepeltük. Megnéztük a Hertha elleni bajnokit. Nyertünk. Én is felvettem egy Szoboszlai mezt, hogyha kellene, be tudjak ugrani. De a tetoválást nem engedték Apáék, így meg egyértelmű a különbség, nem tudtam megtéveszteni az edzőt. Pedig frizurában és gólörömben már kisértetiesen hasonlítok. Nem?

c

Szokás szerint egy családi képpel zárok. Mivel minden út a focihoz vezet (nem Rómába, az tévedés), ezért most egy lipcsei családi fotóval.

Nézzétek az aláírást a mezemen! Eredeti Szobi 🙂

Hajrááááá Magyaroooook!

m

Mókára fel!

〈 Ez a levél a Márk levelei sorozat része. Kicsit más mint a többi poszt, de itt a helye!〉