Az ajándék ló szempontjai

Nagy lelkesedéssel figyelem Galambos Márton, a Forbes főszerkesztőjének munkáját. Tíz éve jelenik meg a magazin, hónapról hónapra motiváló sztorikkal, érdekes listákkal és tartalmas beszélgetésekkel. Tíz éve kezdem az olvasást Marci kéthasábos írásaival, ami egyszerre egy remek összefoglaló az újság tartalmáról, ad egy kis betekintést a szerkesztőség mindennapjaiba és reflektál az aktuális közéleti témákra. Évente több kiváló Forbes rendezvényt tartanak különböző témák köré szervezve, ezek is kiváló alkalmak egy kis elgondokozásra, inspirálódásra. Szinte mindegyiket a Marci konferálja, egyedi stílusban kapcsolatot teremtve a hallgatósággal és különleges hangulatot teremtve a beszélgetésekben is.

Kösz, Marci! Isten Éltessen Titeket!

Legutóbb a ‘Forbes Flow, Képes vagy rá!’ elnevezésű rendezvényen jártam. A magazin közelgő tízéves születésnapjára tekintettel a köszöntőben Marci egy ajándékot hozott a hallgatóságnak. Saját önkéntes gyűjtését, Forbes sztorikból, címlaposok mondásaiból és saját megéléseiből.

Megkérdeztem tőle. Megengedte, hogy idehozzam. Ezek szerint nem tartja konkurenciának a milenneha-t…

Íme:

1. Agresszió nélkül nincs növekedés (Biotech címlap)
2. Támadunk, visszavonulunk (Futó Péter)
3. Az nyer, aki a legjobban akarja
4. A vezetés művészete, ha szükség szerint kemény és puha is tudsz lenni (Generál Péter)
5. Vagy barátunk, barátnőnk van, vagy jó jegyeink
6. Az emberi kapcsolódás tölt (Kapitány István)
7. A civileket és a vállalkozókat ugyanaz az energia hajtja
8. A nyilvános beszéd előtt érdemes egyedül lenni (Sipos Mihály)
9. Great, But How? (Benkő Willy)
10. Egymilliárd felett már nem számít a pénz. Egymilliárd dollár. (Péterffy Tamás)

Haász Gábor barátom jegyzi meg egy-egy posztom után, hogy azt szereti benne, hogy olyan jókat tud egyes részeivel fejben vitatkozni. Na, ezekkel, ebből többel én is.

Agresszió nélkül nincs növekedés

Dehogy nincs! Nagyon szeretnék hinni benne, hogy van az az üzleti növekedés, amely épp attól fenntartható, hogy nem hisztérikus, nem eröltetett, nem agresszív. Ismertem olyan sales-eseket, akiknek az agresszió a lételemük. Valószínűleg miattuk ódzkodom ennyire tőle. De azért ha jól belegondolok, két aspektusból is kell(het) agresszió. Egyrészt nem árt, ha egy jó zenész minden hangszeren tud legalább egy kicsit játszani. Néha kellhet, hogy olyan eszközhöz is nyúlj, ami nem az alaprepertoárod része. Akár agresszióhoz is. Másrészt találtam egy felületet, ahol igenis szükségszerű, hogy agresszív legyél. Könyörtelen néha. Önmagaddal szemben. Amikor ki kell mozdulni a komfortzónából. Ott nincs alibizés. Erőszakosan ki kell magad lökni.

Támadunk, visszavonulunk

Milyen támadás? Tervezem mér egy ideje, hogy írok egy posztot a Nike kapcsán. Nem láttam sajnos még a filmet (Air – Harc a legendáért), csak egy listát láttam “The Original Nike Principles” címmel, ami ha jól tudom a filmben is megjelenik. Az egyik alapelv így szól:

We are on offense. All the time. – Támadásban vagyunk. Állandóan.

Nem, nem és nem! De végülis az belefér, hogy néha támadunk. Bár – ld előző pont – én abban sem hiszek, hogy az üzlet maga a támadásról szólna. De ha már néha támadunk, jönnie kell a visszavonulásnak. Ha nem fogadod el a világ ciklikusságát, nem találhatsz benne egyensúlyt, meggyőződésem. Voltam már hullámvasúton itt: Hepehupa.

Az nyer, aki a legjobban akarja

Már megint izadságszag, már megint küzdelem, már megint harc? Ez se tetszik! Vagy mégis? Csak egy kis átkeretezés után. Simon Sinek híres mondása segít kicsit más aspektusból nézni:

People don’t buy what you want; they buy why you want – Az emberek nem azt veszik meg, amit akarsz; hanem amiért akarod

Ez vezetésről szól és nem szó szerint eladásról, így talán érthető. Nem az a kérdés, hogy mi a cél, amit el akarsz érni. Hanem, hogy mi a belső ok, ami miatt el akarod érni. És azt az okot, “el tudod-e adni”. Ez alapján a fenti mondatot csak egy kicsit alakítanám át, hogy az nyer, aki a legmélyebbről akarja. Így már megvettem!

A vezetés művészete, ha szükség szerint kemény és puha is tudsz lenni

Keménység vagy puhaság. Fontos ez egyáltalán a vezetésben? Elsőre biztos nem mondanám. De abban nagyon egyetértek, hogy szükséges képesség a vezetéshez, hogy el tudd felejteni a one-size-fits-all szemléletet. Alkalmazkodni a csapatodhoz, kapcsolódni a kollégáidhoz, széleskörű vezetői repertoárral rendelkezni, rugalmasan alkalmazni azokat. Erős érzelmi intelligencia, empatikus és emberi hozzáállás a kollégákhoz. Ha így, kicsit tágabban értelmezzük, ez is OK.

Vagy barátunk, barátnőnk van, vagy jó jegyeink

Ez talán kis magyarázatra szorul. Arról szól, hogy egy cég különböző üzletágainál természetes, ha egyszer az egyik, egyszer a másik megy jól. Nem lehet egyszerre mindenben sikeresnek lenni, kicsit tágabban értelmezve el kell fogadnunk, hogy egyszerre nem tudunk minden szerepünkben maximálisat nyújtani, mindenhol mindenkinek megfelelni. Nincs ellenvetésem.

Az emberi kapcsolódás tölt

No brainer. Ugyan biztos mindenki találkozott már olyan emberrel, akire illik az energiavámpír kifejezés. Akivel együtt vagyunk egy órát és teljesen lefáraszt. Ő a kivétel, aki erősíti a szabályt. Mert általában az ember inkább kap energiát a kapcsolódásból. (Nyilván semmi köze hozzá, de milyen jól hangzana a magyarázat, hogy azért kap-csolódás.) Valóban, ha az ember képes kellő nyitottsággal fordulni mások felé, akkor onnan is energiát tud szerezni, ahol nem is gondolná. Igen, ez energiabefektetést is igényel. De jól megtérül, garantáltan.

A civileket és a vállalkozókat ugyanaz az energia hajtja

Hát… Az átlag civileket az én tapasztalatom szerint nagyobb energia hajtja, mint az átlag vállalkozókat. A korábbi ponthoz visszacsatolva, mélyebbről jövő energia. Egy ügy, ami neki(k) igazán fontos. Egy átlagos vállalkozót nem feltétlenül hajtja ugyanolyan erős késztetés. Az viszont minden bizonnyal igaz, hogy a legsikeresebb vállalkozókat (akik a Forbes közelébe kerülnek) pont ilyen mélyről jövő szenvedély és abból fakadó energia hajtja.

A nyilvános beszéd előtt érdemes egyedül lenni

Elmondása szerint, egy fontos beszéde előtt kapta ezt a tanácsot: “Kicsit vonulj félre, ne zsizsegj!”. Én is így teszek, ha tehetem. Egy tanácsadó ismerősöm mesélte sok évvel ezelőtt, hogy ő minden fontosabb meetingje előtt rituálészerűen elvonul (megiszik egy kávét), és lélekben felkészül. Nem szakmailag, lelkileg. Akkor nem egészen értettem. Ma már tudom. A beszéd előtt sem az kell, hogy n+1-edszer is átgondold, hogy mit szeretnél mondani. Én legalább is azért vonulok félre, hogy elmélyüljek magamban, ráhangolódjak a közönségre, és az elhagyhatatlan lámpalázamat leküzdendő pozitív energiákat szívjak magamba. Csak egyedül.

Great, But How?

Az intelem arról szól, hogy a hangzatos mondatok, jótanácsok, nagy sztorik kapcsán ezt az egyszerű kérdést kell magadnak mindig feltenni: “Remek, de hogyan?” Nem sokat kell magyarázni. Én személyesen talán még annyit tennék hozzá, hogy a “hogyan a legegyszerűbben”. Ne gondold túl, ne keresd a zseniális egy a tízmillióból megoldást! Keresd a legegyszerűbbet, lépj! Mert ha nem is a lejobb lépés, legalább elindultál a cél felé.

Egymilliárd dollár felett már nem számít a pénz.

Erről aligha tudok hitelesen írni. De Péterffy Tamásnak elhiszem.

Írtam itt már kétszer is a világ megfejtéséről ezekben a posztokban: Hárompontos, Tudod a tutit?. Ezt a gyűjtést most nem tartom annyira teljeskörűnek vagy ütősnek, hogy akként aposztrofáljam. Nem azért hoztam ide.

Ahogy írtam, Marci ajándékként hozta ezt a tíz gondolatot. Ajándék lónak pedig ne nézd a fogát! Különösen, ha az ünnepelt adja, nem?

De nekem nem tetszett mégsem. Ahogy Marci lesétált a színpadról, elhatároztam, hogy ezt a listát itt meg fogom írni. Márpedig azért, mert én ezekkel a gondolataival most kivételesen

egyáltalán nem értek egyet.

És ezt ki kell írni magamból.

Aztán ahogy ránéztem a listára, rájöttem hogy valójában csak néhány pont van, amivel szemben vannak fenntartásaim. Mivel ezek a lista elején voltak, egyre kritikusabban hallgattam a listát, de valójában a lista második felével teljesen tudok azonosulni. Mint amikor valakiről rossz az első benyomásom, és utána már sokkal kevésbé vagyok nyitott a gondolataira. Ismerős?

És ez még hagyján! Mert ha jobban megnézem, átgondolom, megrágom azokat a pontokat, amelyekkel nem értettem elsőre egyet, kiderül, hogy valójában azokkal is egyet tudok érteni. Lásd végülis a lista első négy eleméhez írt kommentáromat. Ha egy kicsit átkeretezem, átfogalmazom, vagy egy kicsit más aspektusból nézem, már egy malomban őrlünk.

Lehet, hogy sokkal több mindennel, sokkal több emberrel értünk egyet, mint amennyiről első hallásra gondolnánk?

Csak nagy(obb) nyitottság kell a másik szempontjainak megértéséhez.

Mi lenne, ha nyitnál? Mókára fel!