Tudod a tutit? A Te tutid

Múlt héten egy kerekasztal beszélgetésen vettem részt. Egy multinacionális cég HR vezetője (Chief People Officer!) és egy, a Cápák közt című műsorban ismertté lett üzletember, befektető társaságában beszélgettünk.

Az első téma az volt, hogy mitől válik egy vállalat jövőállóvá. A “cápa” elég kategorikus válasszal kezdte. A kérdés sokkal egyszerűbb mint gondolnánk, mondta. Csak az alábbi négy intelemnek kell megfelelni:

Dolgozz rendszerben!

Légy igényes!

Tedd meg ma!

Legyenek terveid!

Később hozzátett még egy ötödiket is: Nyomd a gázt!

Négy plusz egy nagyon ütős tanács, be kell ismerni. De tényleg ilyen egyszerű az élet, az üzlet?

Ha egy kerekasztal beszélgetésre hívnak, nagy a kísértés, hogy meg kell mondani a tutit. Sőt, ha vezető vagy, sokszor érzed úgy, illetve sokszor valóban az is az elvárás, hogy meg tudd mondani a tutit. Sőt elég, ha blogot írsz, sokszor ér a késztetés, hogy benne legyen a tuti.

Meg van Julien király dala a Madagaszkárból: “Riszálom úgy is, úgy is…”? Abban énekli Julien, hogy “tudom a tutit, tudom a tutit, tudom a tu-, tudom a tu-, tudom a tutit.” (https://www.youtube.com/watch?v=rS_VTsCDbIc) Gyakran viccelünk ezzel otthon, ha valamelyikünk (én) kinyilatkoztat valamit.

Negyvenkettő.

A Galaxis útikalauz stopposoknak című regény szerint ez a válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre. Most akkor a fenti 4+1 vagy a 42?

Mikor erről a kerekasztalról meséltem Emének, a feleségemnek, és kezdtem sorolni a fenti négy szabályt, Eme közbekérdezett: „Az alázat benne volt? Ha nem, akkor kamu az egész!” Mondta nevetve. Megvilágosodtam. Nekem az alázat. (Megszámoltam, eddig 21 poszthoz tettem hozzá az alázat címkét itt a blogban.) Moldován Andrásnak a fenti négy. Másnak a negyvenkettő.

És ez így van jól. Szerintem hasznos, ha az ember megtalálja a maga egy, kettő három vagy x vezérlő elvét. Tulajdonságok, viselkedésforma, gondolkodásmód, vagy más dolgok, amelyeket a boldogság és/vagy boldogulás kulcsának tart. Az ő negyvenkettője.

Néhány helyen valószínűleg sántit az analógia, de a különböző nemzetek konyháinak fűszerezése jutott eszembe. Legtöbb országnak, megvan az a fűszere, amit (szinte) minden ételében használ. Legyen az fahéj, curry, babérlevél, vagy más. Szeretem az indiai konyhát, néha igazán jól esik indiaiba menni, onnan rendelni. De nem az, hanem az olasz konyha a kedvencem. Milyen furcsa lenne, ha az olasz ételekbe elkezdeném a curry-t keresni, nem? Megvan a Te kedvenc fűszered? Biztos hogy mindenki azt fogja szeretni? Mindenben?

A Te fűszered, a te vezérelveid nem lesznek mindenkire igazak. Légy tekintettel erre, amikor másokat “nevelsz”. Ha megmondó ember vagy, ha vezető, vagy “egyszerűen” csak szülő, gondolj erre! A te igazságod nem biztos, hogy mindenki más igazsága. Sőt jobb ha tudod, a Te tutid egyáltalán nem is tuti. Csak Neked.

De ettől még igaz. Én azon vettem észre magam, hogy az érzéstől, hogy meg akarják nekem mondani a tutit, teljesen defenzívvé váltam. Úgy éreztem, hogy túlzottan leegyszerűsítő a négy plusz egy szabály, és kifejezetten nehezen fogadtam be őket. Pedig jók.

Dolgozz rendszerben! – Bármilyen fontos a kreativitás az üzletben, bármilyen sikert hozhat egy-egy intuíció az ember életében, nem emlékszem, hogy találkoztam volna igazán sikeres emberrel, aki ne alakított volna ki egy tudatos rendszert a munkájában, életében.

Légy igényes! – Talán külsőségnek tűnik, de mégis rengetegszer hivatkozom arra, hogy olasz banknak dolgozni azért jó, mert az ember valahányszor Milánóba utazik, tízből kilenc ember az utcán igényes és igényességet sugall. A tanács nem a külsőségekre utal. A minőség iránti igény sosem megy ki a divatból.

Tedd meg ma! – Míg papíralapon, naptárban vezettem a feladatlistámat, minden nap végén átnéztem az aznapra felírt feladatokat és amelyeket nem tudtam elvégezni, felírtam a következő napra is. Nagy frusztrációt okozott. Ma már máshogy vezetem a feladatlistám, csak az kerül az adott naphoz, amelyet valóban aznap meg kell tenni. Azoknál viszont kell a kérlelhetetlenség: tedd meg ma!

Legyenek terveid! – Kemény Dénes mondása jut eszembe, miszerint azért van két szemünk, hogy az egyikkel a lábunk előtt lévő akadályokat figyeljük, a másikkal a hosszú távú célokra tekintsünk. A napi munkában és a hétköznapi életben a mókuskerék hajtása, a napi feladatok és akadályok leküzdése viszi a fókuszt. És ez így van jól. De nem felejthetünk el időről időre megállni és terveket kitűzni, azokat átgondolni.

Nyomd a gázt! – Első gondolatom, hogy ettől lesz “cápa” valaki. De ha belegondolok, nem azt mondta, hogy tövig nyomd a gázt. Azzal nem tudnék egyetérteni. De nyomni kell. Anélkül nem megy az autó. Fogd stabilan a kormányt, figyelj nagyon, hogy mikor kell fékezni, de ha haladni akarsz, elsősorban nyomd a gázt!

Tetszenek ugyan, de nekem nem a “tuti”. Valakinek lehet hogy az.

Neked meg van a saját tutid?

Mi lenne, ha megkeresnéd? Mókára fel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s