Késely Ajna Rióban 15 évesen indult élete első olimpiáján. Nagy tehetségként robbant be, Egerszegi Krisztinához hasonlították azonnal. Még csak 22 éves, Párizsban mégis már a harmadik olimpiáján vett részt. 400 méter gyorsúszásban nem jutott döntőbe, 13. helyen végzett. Meglepő, tanulságos nyilatkozatát azóta sokan idézik. Én is. “Ez a harmadik olimpiám, nagyon sok minden kavarog bennem, … Kösz, Ajna olvasásának folytatása
Szerző: baluszabo
Kicsoda ellenünk?
Gergely István, kétszeres olimpiai bajnok vizilabdázó volt vendége egy programunknak a bankban a nyár elején. Úgy fogalmazott ott, hogy tapasztalata szerint kétfajta ember létezik. Az egyik azt mondja, hogy a világ összeesküdött ellene. A másik azt mondja, hogy a világ összeesküdott mellette. Nem nehéz belátni, hogy egyik nézőpont sem lehet igaz. Először is, a “világ”, … Kicsoda ellenünk? olvasásának folytatása
Harmincadik típusú találkozások
Egy volt osztálytársam posztolta az FB-re: Múlt héten volt a 30 éves érettségi találkozónk. Még mindig a hatása alatt vagyok, mert rengeteget adott. Hihetetlen, hogy mennyire könnyedén tudtunk beszélgetni egymással annak ellenére, hogy 5 éve nem találkoztunk. Számtalan inspiráló, motiváló, vicces és őszinte beszélgetésben volt részem, ami nagyon sokat segített abban, hogy lelkileg összerántsam magam. … Harmincadik típusú találkozások olvasásának folytatása
Nemversenyszellem
“Az élet minden pillanata verseny!” Egy barátom mondta ezt sok évvel ezelőtt egy vitorlás kormányánál állva, egy – a többiek számára – békés hajókázás közben. Számára az is verseny volt, épp egy német nyugdíjas pár hajójával vívott ádáz küzdelmet. Sz. ilyen alkat. Sokra is vitte az életben, sikeres üzletember. Nemrégiben én egész mást tanultam ugyanott. … Nemversenyszellem olvasásának folytatása
Hat hét és egy kicsi
Megint böjtöltem. Ötödik éve. Mindig más egy kicsit. Hősies dolog ez, legalábbis én annak élem meg. Büszkén mesélem el sokaknak, kapok elismerést, és érzem magam is hősnek. Január 17-én hirtelen nagy ónos eső hullott a városra. Édesapám 86 évesen elment ebédért a közeli iskolába. Mikor visszaindult, már esett az ónos eső, elesett. Combcsonttörés. Baleseti kórház. … Hat hét és egy kicsi olvasásának folytatása
Múltból hozott sérelmeink
Imre Bence 21 éves kézilabdázó, a magyar válogatott legfiatalabb játékosa. A múlt héten, Tatabányán, az olimpiai selejtező torna utolsó mérközésén Portugália ellen kilenc lővésből kilenc gólt szerzett, a meccs emberének választották, hatalmas része volt a szoros, háromgólos győzelmünkben és abban, hogy a csapat 12 év után kijutott a párizsi olimpiára. Néhány poszttal ezelőtt a női … Múltból hozott sérelmeink olvasásának folytatása
Nincs mese, van mese
A legrégebbi isztambuli bazár utolsó, hétezerhétszázhetvenhetedik sátrának sarkában egy vén koldus üldögélt díszes de kopottas ruhában. A legenda szerint ő volt az egyetlen, aki tudta az utat a szultán kastélyának varázsteremhez, ahol minden áldott nap éppen naplementekor egy törékeny varázsló lépett a terem közepébe és elvarázsolta a jelenlévőket. Ildizsárnak hívták. Varázsereje nem a varázspálcájában volt, … Nincs mese, van mese olvasásának folytatása
A mélység titka
A. és K. kollégák és barátok. K. régóta fut, már maratont is teljesített. Tavaly rábrszélte A-t, hogy tartson vele, készüljön fel és fussa le vele a maratont Valenciában december elején. Egy hónappal a verseny előtt beszéltem velük. A. nem érezte magát felkészültnek, bizonytalan volt, hogy érdemes-e elindulnia egyáltalán. A verseny másnapján. érdeklődve néztem meg a … A mélység titka olvasásának folytatása
Átkeretezést vállalok
A magyar női kosárlabda válogatott két héttel ezelőtt egyetlen ponttal kikapott Sopronban Spanyolországtól, ezzel a selejtezőcsoportban negyedik helyen végezve lemaradt a párizsi olimpiai részvételről. Felteszem, hogy e blog olvasóinak nagyobb része nem nézte a meccset, nem követte a selejtezőtornát, és nem is tudta az eredményt. Nem is sportbeszámoló készül. Női kosárlabdában 44 éve nem szerepeltünk … Átkeretezést vállalok olvasásának folytatása
Se nem hal, se nem hús
Évindító értekezletet tartottam a középvezetői csapatomnak január elején. Prezentációm végén megadtam a lehetőséget, hogy kérdezzenek a kollégáim. Kaptam egy viszonylag kényes, éles kérdést. Gondolkodni kezdtem a válaszom. Egyik közvetlen kollégám kisegített: „igenis meg nem is”. Aztán tényleg megválaszoltam a kérdést, végül azt mondtam, hogy “nem”. De nem véletlenül kaptam ezt a súgást. Sokszor válaszolok megkerülve … Se nem hal, se nem hús olvasásának folytatása
milenneha 