K. régóta fut, már maratont is teljesített. Tavaly rábrszélte A-t, hogy tartson vele, készüljön fel és fussa le vele a maratont Valenciában december elején. Egy hónappal a verseny előtt beszéltem velük. A. nem érezte magát felkészültnek, bizonytalan volt, hogy érdemes-e elindulnia egyáltalán. A verseny másnapján. érdeklődve néztem meg a verseny honlapját, hogy hogy sikerült a futás nekik, Csalódottan láttam, hogy csak K. teljesítette a távot. Múlt héten találkoztunk megint, meghallgattam a történetet. Nem együtt utaztak, A. repülője hóviharba került, le kellett szállnia Svájcban, Lisszabon érintésével egy nap késéssel ért el Valenciaba, lekéste a rajtot. A lényeg most jön. Boldogan mesélte, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna, mert ahogy ez megtörtént vele, megtudta, hogy
mélyen legbelül mit érez a maraton kapcsán. Hogy ez igazán fontos neki.
Mert hogy csalódott volt, hiányérzete támadt. Így most már teljes meggyőződésből vág neki az idei felkészülésnek. Le akarja futni, meg akarja csinálni. Ő. Nem K. ötlete többé, nem a közösség elvárása, nem a megfutamodás veszélye. Az ő belső meggyőződése, vágya, akarata.
Őszinte elismerésem!
Szívből köszönöm!
Tényleg őszinte, tényleg szívből?
Milyen sokszor használunk ilyen kifejezéseket. A fenti példa azt mutatja, hogy nem is biztos, hogy egyértelmű, mi is jön igazán mélyről.
Sokszor a blogírásnál tapasztalom meg, hogy mennyire át tudnak alakulni a gondolataim egy-egy téma kapcsán, ahogy jobban körüljárom, ahogy mélyebben átgondolom a témát. Ha már nem a felszínen vagyok, egészen új dimenziók tudnak megjelenni. Megéri mélyre ásni.
De van ellenpéldám is. Középvezető kollégámnak ajándékoztam nemrég egy-egy könyvet. A szerző által névre szólóan dedikált könyv volt, és úgy gondoltam, hogy én is mindenkinek írok bele egy-egy személyre szóló üzenetet. Mielőtt nekiálltam aláírni, nyitottam egy Excel táblát, benne az ötvenegynéhány kolléga nevével és gondolkodni kezdtem, hogy kinek mit írjak. Próbáltam nagyon mélyen átgondolni az elmúlt öt év kapcsán mit is írnék az adott kollégának. Néhány főre kitöltöttem. Mentés, bezárás. Aztán nem folytattam, stratégiaváltás. Elővettem a könyveket, és azt mondtam magamnak, hogy azt fogom leírni, ami először eszembe jut, ahogy az adott személy nevét meglátom. Szerintem mélyebb, hitelesebb, valósabb lett, mint amiken hosszú percekig gondolkodtam.
Akkor most jól átgondolni vagy a zsigeri érzésre hagyatkozni? Is-is!
Egyáltalán nem tudományos okfejtés következik. Az alábbi evolúcióját figyeltem meg magamban a gondolatoknak:
Első impulzus
Azonnal beüt. Mint A.-nak az érzés a maraton kapcsán. Akár fiziológiai jelekkel alátámasztva (pl. gyorsabb szívverés vagy épp sírhatnék vagy sírás) hatást gyakorol rám egy helyzet.
Zsigeri döntés
Túl az első reakción, mert az nem volt olyan átütő mint fent. De gyors válasz/döntés kell. Rutinból, az eddigi sémákat követve, rutinosabbak azért az apró jelek és valami hatodik érzék alapján nem teljesen sablonos következtetésre jutnak. Felszínen vagyunk. A döntés lehet jó, de nem mély. Az ego vezérel.
Megrágni
Ácsi! Biztos jó a zsigeri gondolatom? Gondoljuk csak át inkább! Racionális érvek, ellenérvek. Akár az ego megkérdőjelezése. Ééééééés, meg is van a megoldás! Nincs itt semmi látnivaló, kész is. Köszönöm, következő kérdés. Önbecsapás. Nem voltam elég mélyen. Az ego-m még bőven ott van. Alig más, mint a zsigeri. Nem mély.
Képzeletbeli beszélgetés
Becsukom a szemem. Gondolatban egy számomra fontos emberrel beszélgetek (vagy vitázom) a témáról. Lehet egy barát, egy kolléga, Eme, a feleségem vagy Márk, a fiam. Téma függő. Hallgatom az érveimet. És a beszélgetőtársamét. Érdekes új gondolatok jönnek elő. Az adott problémáról lekerülnek a hagymahéjak és előbb-utóbb kiderül, mi is van belül.
Túlgondolkodás
Még azért kicsit érdemes továbbgondolni. Például mert nem tetszik a végeredmény. Még egy pár aspektus. Még egy kis idő. Aztán vagy nem lesz az egészből döntés vagy újra csak rákerül a tudatosság máza, az ego perpektívája. Persze racionális álruhába öltözve.
Ismerős ív?
Többé-kevésbé racionális gondolatok, többé-kevésbé játszik benne szerepet az ego. Ettől nem jó vagy rossz egyik vagy másik. Csak érdemes lehet tudatosítani magunkban,hogy egy érzésünk, döntésünk éppen milyen szinten születik meg. Mert egy barát unszolása, környezetünk elvárásai, vagy a saját magunknak tett ígéret sokszor eltorzíthatja a valós szándékainkat, érzéseinket.
A-nak a svájci hóesés megadta, hogy szembesülhessen saját valódi érzéseivel.
milenneha 