Együttműködés a versenyben.
Korábban hallottam többször is Mérő László előadásában erről a témáról, tegnap is ez volt a hívószó egy rendezvényen. Köszönet Kristóf Györgyinek, Virágh Rajmundnak és a Hammel & Hochreiternek. Ez nem a reklám helye. A háláé, megint inspirálódhattam.
Szóval versengés és együttműködés. Érdekes téma.
Többségében arról szól, hogy hogyan működik jól szervezeten vagy akár egy egyénen belül a versengés és az együttműködés együtt. Írtam erről egy posztot korábban: Ha győztünk, akkor vesztettünk.
Ma egy kicsit tovább gondoltam.
A témában tartott kerekasztal beszélgetésen egy gyakorló cégvezetőtől az hangzott el, hogy a szervezeten belül náluk nincs versengés, ők csak a versenytársaikkal versengenek.
Pár éve találkoztam Simon Sinek végtelen játék elméletével. E teória szerint a versengés a versenytársakkal a gazdasági életben a korábbiaktól egészen eltérően értelmezendő. Az ő elmélete szerint az üzleti életben a verseny maga nem véges, tehát legyőzni sem tudod a versenytársadat. Ideig-óráig, egyik-másik mérőszámban lehetsz jobb egy versenytársadnál. Lehet, hogy egyik terméked ma éppen jobb, keresettebb a versenytársadénál.
Ez üzlet, nem sport. Nem foci, ahol több gólt kell lőni mint az ellenfél. Nem úszás, nem 100 méter vagy maratonfutás ahol előbb kell nála célba érned.
A végtelen játékban a cél maga a játékban maradás és a fejlődés. Egy magasabb rendű végtelen cél felé haladás, azon keresztüli üzleti siker, de
nem a versenytárs legyőzése
Az igazán méltó ellenfeled nem kell legyőznöd. De figyelned kell!
A méltó rivális egy másik játékos a versenyben, aki méltó az összehasonlításra. Aki valamilyen módon feltárja előtted a gyengeségeidet, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy javíts magadon. Te választhatod ki a saját méltó riválisaidat. Lehetnek egész vállalatok, vagy egyének. Még csak nem is kell, hogy az iparágadban legyenek. Emberek, akiket tisztelsz. Nem kell kedvelned őket, de tiszteletben tartod, hogy jobbak valamiben, mint te, és ez megmutatja neked, hol vannak a te fejlődési lehetőségeid. A végtelen játék az állandó fejlődés játéka. Mi sem jobb módja annak, hogy felfedezzük a gyengeségeinket, mint azok, akik sok mindenben jobbak nálunk. Tiszteld a méltó riválisaidat és alkalmazkodj!
Simon Sinek
Nem állítom, hogy együtt kell működni a piac más szereplőivel. Sőt, ha a Gazdasági Versenyhivatalt is olvas, nem is szabad.
De azt állítom, hogy nem legyőzni kell és nem is ellenfélként kell rájuk tekinteni. Hanem versenytársként. Verseny-társ. Mennyivel jobb szó, nem?
Én is figyelem a versenytársakat. Magyarországon hét univerzális nagy bank van. Nincs objektív mérőszám (vagyis sokfajta van, amiből nehéz és önkényes egyet választani), de ha összehasonlítom a bankokat, illetve az én esetemben azok vállalati üzletágait, van néhány olyan szereplő, akik az elmúlt években az átlagnál dinamikusabban fejlődtek. Ezek egyikének élén változás történt a közelmúltban. R. távozott közel hét év és számtalan komoly siker után. Ő és én nagyon különbözőek vagyunk. A múlt héten beszéltünk telefonon, tegnap a kerekasztal-beszélgetést hallgatva, és utána Simon Sinek gondolatára a neten rákeresve ébredtem rá, milyen méltó versenytárs is (volt). A bank továbbra is az, utódjának is remek híre van, kollégái erősek, de talán épp személyiségünk különbözősége miatt felel meg ő számomra a fenti sinek-i definíciónak. A verseny néha nagyon éles, egy-egy ügyfél megszerzéséért ténylegesen megküzdünk és le kell győznünk egymást, de ezzel együtt is mindaddig míg az írott és íratlan szabályokat a felek betartják, nem szabad ellenfélként tekinteni egymásra. Mert nem egymás ellen küzdünk. Hanem mindketten (mindannyian) a sajt fejlődésünkért, előrelépésünkért, sikerünkért.
A véges játék, a sport is tartogat legendás rivalizálást. Aktuálisan a tenisz nagy hármasát szokták példaként emlegetni. Djokovic, Federer és Nadal (ABC sorrendben szigorúan).
Három idézet Novak Djokovictól a témában:
“A rivalizálás nagyszerű dolog. Arra ösztönöz, hogy keményebben eddzek, jobban összpontosítsak, és igyekezzek jobb lenni, mint az ellenfeleim.”
“A világ legjobb játékosaival versenyezni a legjobbat hozza ki belőlem.”
“Néha az életben nem érzed teljesen jól magad, de aztán látsz olyan apró dolgokat, mint például Roger Federer egy remek ütése – ez inspirál.”
Novak Djokovic
Pedig ők aztán harcoltak eleget egymás ellen…
Sajnos tapasztaljuk sokat, nem csak sportban és üzletben, hogy egyszerűbb valami ellen, mint valamiért küzdeni. De abban biztos vagyok, hogy sokkal egészségesebb, sokkal fenntarthatóbb, és – nekem biztosan – sokkal motiválóbb is az utóbbi.
Idealista vagyok?
Talán a fenti példák is mutatják, hogy nem.
Van méltó riválisod?
Mi lenne, ha őt figyelnéd? Mókára fel!
milenneha 