To do or not to do?

To do

Sok év alatt sikerült kifejlesztenem a munkahelyi feladataim menedzselésének rendjét. Elektronikusan vezetett “to do list”, folyamatos újra-priorizálással. Minden nap végén átnézem, hogy a legfontosabbakat/legsürgősebbeket elvégeztem-e, majd másnapra aktualizálom a listát. Több fiatal tehetséget mentoráltam már a bankban, legtöbbször ez a téma szóbakerül, szinte mindenkinek nehézséget jelent a feladatok priorizálása és menedzselése. De most, itt nem ez a témám.

Kialakult ezzel párhuzamosan egy itthoni to do list is. E hétvégére tizenkét elem került rá. Túrázás Márkkal egy közeli erdőben, nyaralás megtervezése és ajánlatkérés, focitábor jelentkezés (nem én megyek), egy hosszabb elemzés elolvasása a portfolio-n, rendrakás a tárolóban, stb. Szisztematikusan végeztem ki. Egy részét. Szombat este leültem a tv elé. Pedig nem volt a to do-n. Egy Netflix filmet néztem meg. Közepesnél jobb volt, a végén mégis nagyon jó érzés fogott el. Másfél óra a feladatlista nélkül.

Hogy ezzel nem vagyok egyedül, abban biztos vagyok. Szintén mentorként részt veszek egy fiatal csapat mastermind csoportjában, ahol legutóbb az egyik résztvevő dilemmájaként aktuális munkahelyváltását követő útkeresését hozta. Nagyon érdekes beszélgetés volt a témáról, ahol nagyon önkritikusan vallotta be magának (is) M. hogy ő eddigi munkája, élete kapcsán folyamatosan a feladatlistáján dolgozott. Egy másik résztvevő mesélte saját történetét, hogy milyen nehézségbe tellett óra nélkül elmennie futni. Ezt a trükköt tanácsolták neki, hogy a futás ne a cél teljesítéséről, az idővel, távval, pulzusszámmal való versenyről szóljon. Hanem a futás öröméről.

Not to do

Ahogy kicsit általánosabban elhangzott, nem feladatként megélni mindent, hanem csinálni csak a felfedezés öröméért.

A to do-n szerepelt a blog írás is. Volt pár témaötlet is felírva. Gondoltam, hogy valamelyik jó lesz arra, hogy kipipáljam a feladatot. Ez nem volt közte, ez most “csak” felfedezés.

Felfedezés. Ez ügyben is az etimológiához nyúltam.

Fel fed. (Dis-cooperire latinul, majd dis-cover angolul.) Láttat valamit, ami korábban nem volt látható, mert elfedte valami. Nem valami újat hoz be (ld később), csak megismer, megért, megtapasztal valami olyat, ami korábban is jelen volt, csak nem volt ismert. Talán Pál Feritől hallottam egyszer a kérdésfelvetést: “Hallottuk? Értettük? Megértettük?”. Idézetek, cikkek, podcast-ok. Könyvek, filmek, előadások. Beszélgetések. Rengeteg információ és impulzus, rengeteg vélemény, gondolat, világkép. Itt vannak körülöttünk, de a zajban nem könnyű meghallani őket. Könnyen túlharsogja, elfedi, eltakarja valami más. Ahogy írtam, mentorként veszek részt ebben a csoportban. Ilyen szerepben tőlem inkább azt várják, hogy a saját nézőpontomat hozzam be, a tapasztalataimat osszam meg. Talán máskor is van úgy, hogy az én saját gondolataim, véleményem, berögződéseim takarnak csak el valami újat, valami felfedezendőt. Nem talán, biztos. Csak nekem? Khm…

A felfedezésnek van egy másik értelme is. Valami új felfedezése. (In-venire latinul, majd in-vent angolul.) Befelé jön valami. Mi kell ahhoz, hogy be tudjon jönni? Hogy nyitva legyél. Hogy nyitva legyen a kapu.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék.
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék.
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Bródy János

Nyitva vagy? Bárkinek? Bármilyen gondolatnak? Vagy csak a “baráti” gondolatoknak? Bejöhet az is, ami nem egészen mainstream? Vagy ami nem illeszkedik teljesen a világképedhez?

Ha nem, hogy lesz ebből felfedezés?

A modernkori shakespeare-i kérdésre tehát a válaszom, not to do. Nem (csak) elvégezni. Felfedezni!

Mi lenne, ha felfedeznél? Mókára fel!