Ez most nem megy

Bő három éve írom ezt a blogot. 111 poszt jelent meg eddig. Nagyságrendileg tíz naponta egy.

Írtam már korábban, hogy az elindítás előtt azon aggódtam, hogy lesz-e elég téma, amelyet meg tudok írni. Ami foglalkoztat és ami érdekelhet másokat.

Lett. Bőven.

Az elmúlt hónapokban viszont alig írtam. Ránéztem a statisztikára, júniusban semmi, nyáron a szokásos tempóban pár poszt, szeptember-októberben egy-egy. Hogy-hogy?

Ez most nem megy. De a poszt mégsem az “alkotói válságomról” szól.

Szeretem ezt a blogot. Fontos nekem. Szívesen töltök vele időt. Az elmúlt hetekben többször ültem le úgy a géppel az ölemben, hogy most már írni kell. Mert az nem lehet, hogy nincs téma.

Nemrég mondtam ki magamnak:

Nem baj, ha nincs.

Régi főnököm és mentorom heti értekezletén állandó ülésrendben ültünk az asztalnál. Miután beszámolt a mindenkit érintő adott heti eseményekről és feltette a kérdéseit, mindannyian beszámoltunk az adott hétről, feladatokról, közérdekű dolgokról. Én Sanyi balján ültem, én voltam minden alkalommal az utolsó a sorban. Mikor hozzám értünk, sokszor már kifutottunk az időből. Sanyi ekkor azt kérdezte tőlem: “Balázs, van valami? Nem baj, ha nincs.”

Néha tényleg nem baj, ha nincs. Néha tényleg nem baj, ha most nem megy.

Mindannyiunknak sok szerepben kell helytállnia. Legtöbb szerepünkben részben saját magunk számára megfogalmazott kötelességeket kell teljesítenünk, részben külső elvárásoknak kell megfelelni. Személy és szerep függő, hogy a belső és külső milyen arányban jelentkezik. És az is nézőpont kérdése, hogy melyik elvárás az erősebb, kinek mikor melyik jelent nagyobb nyomást (ld. még a Mrai idézet Az én szavam, én vonom vissza posztban). Mindenesetre gyakran élhetjük meg, hogy ha egyes szerepünkben nem teljesítünk megfelelően, megkérdőjelezzük magunkat, képességeinket.

Kaptam megrendelést: “Na, erről a témáról kiváncsi lennék, mit írnál a milenneha-n!”. Volt, ami nagyon foglalkoztatott, de politikával át volt itatva, és azt nem szívesen hozom ide. Volt, ami nagyon megtetszett, és elkezdtem írni, végül nem lett belőle semmi. És volt, hogy elkezdtem írni, mert már hiányzott az írás, de a téma nem volt elég érdekes, amibe belekezdtem.

Továbbra is az az állításom, hogy rengeteg a környezetünkben az olyan esemény, impulzus, történés, amit érdemes megfigyelni, átgondolni, megvitatni, megírni. Ezek biztos az elmúlt hónapokban is itt voltak. Ezek szerint nem voltam nyitott rá. Miért? Valami gond van? Mi köti le akkor az energiáimat? Mással foglalkozom túl sokat? Már nem érdekel annyira? Elfáradtam? Nem találom az okot. De akkor miért nincs?

És mi van, ha egyszerűen csak elfogadom, hogy most nincs, most nem megy, most ez van?

(Sajnos) perfekcionista vagyok továbbra is. De már nem hisztérikus. Elfogadom.

Fontosak a gyermekeid? Szeretnél velük minőségi időt tölteni? De mostanában nem megy? Fáradt vagy hozzá, vagy csak egyszerűen azt érzed, hogy valami mással most szívesebben töltöd az időd?

Fontos a munkahelyi siker? Szeretnél jól teljesíteni és előrelépni? Az elmúlt hónapokban valahogy nehezebben megy a koncentráció, vagy nem tudod rávenni magad az “extra-mérföldre”?

Fontos az egészséges életmód? Elhatároztad, hogy heti három tornának meg kell lennie? De az elmúlt négy hétben mindig közbejött valami és nem tudtál elmenni edzésre, vagy ha el is jutottál, teljesen indiszponált voltál?

Na és?

Még ha a három fenti példa (vagy másik három) egyszerre jelentkezik is, akkor sincs baj. Abban az időszakban talán egy negyedik, ötödik, sokadik – akár nem is (fel)ismert – szerepedben teljesítettél jobban, vagy épp arra készült fel a szervezeted, személyiséged.

Ne érts félre! Ha egy éve hanyagolod a gyermekeidet, már hosszú hónapok óta nem hoz tűzbe a munkád, vagy ha már nem is emlékszel, mikor dobott fel az edzés, akkor itt az ideje megállni, átgondolni, hogy valóban fontos-e egyik-másik Neked. De ne stresszeljen, ha valami(k)ben egy ideig nem vagy a topon.

Éltél már meg olyat, hogy valamit fontos volt Neked, de egy adott időszakban nem tudtál benne megfelelni az elvárásaidnak? Hogy valami minden igyekezeted ellenére nem ment?

Mi lenne, ha elfogadnád? Mókára fel!