Mindennek rendelt ideje van

Régóta halogatod egy fontos teendődet? Nagyon vársz valamire, ami nem akar bekövetkezni? Végre megtörtént valami, ami érzésed szerint már régen megeshetett volna? Ne feledd: Mindennek rendelt ideje van!

Kicsit bővebben:

¹Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. ²Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. ³Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. ⁴Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. ⁵Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. ⁶Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. ⁷Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. ⁸Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. (Préd 3, 1-8)

Mikor sok évvel ezelőtt, még Márk születése előtt az ismerőseink aziránt érdeklődtek, hogy tervezünk-e babát, gyakran válaszoltam: “Mindennek rendelt ideje van”. Őszintén szólva részemről inkább egy frappáns elhárítása volt a kérdésnek, mint teljes meggyőződés. Aztán mikor megszületett, megértettem, mit is jelent ez a valóságban. Neki akkor kellett megszületni. Nekünk akkor kellett szülővé válnunk.

Egyszer egy bankos beszélgetésen kaptam azt a kérdést egy vezető-aspiránstól, hogy voltak-e olyan időszakok a karrieremben, amikor én már úgy éreztem, megérdemelném vagy időszerű lenne egy kinevezésem, és nem történt meg. Minden alkalom ilyen volt, válaszoltam. És amikor végül kineveztek – tettem hozzá –, minden alkalommal úgy éreztem, hogy jobban jártam a késlekedéssel. Nekem akkor kellett szintet lépni.

Ez év elején hallottam egy közmondást: Egy fa elültetésére két helyes pillanat van – húsz évvel ezelőtt és ma. Búslakodhatok amiatt, hogy nincs egy szép terebélyes fám, mert húsz éve nem ültettem el, de a legjobb amit tehetek, hogy ma elültetek egyet. És itt jön a neheze. Mert nem holnap vagy holnapután, hanem ma. Tehát nem várhatok tétlenül hogy a dolgok megtörténjenek, de nem szabad siettetnem sem hogy eljöjjenek pillanatok. Viszont akarnom kell és aktívan tennem érte hogy bekövetkezzenek. És akkor megtörténik.

Sima ügy: mindennek rendelt ideje van.

Mondom mindennek.

Mert a Biblia fent azt is “engedi”, hogy legyen idő a háborúra, a gyűlöletre, az eldobásra, vagy az ütletvény kitépésére, stb. Mindennek és minden ellenkezőjének is rendelt ideje van.

A következetesség fontos erény. De csak azért, mert tegnap valamit kéknek gondoltam, nem kell ma, holnap és az idők végezetéig úgy látnom. Nem leszek kevesebb attól, nem kérdőjeleződik meg korábbi döntésem, ha egyszer eljön az ideje és ugyanazt már zöldnek látom. Ha egy kollégám munkahelyet vált, egyetérthetek vele, hogy “megvan az ideje az eltépésnek”. Ha egy másik néhány év kitérő után épp visszatér hozzánk, gondolhatjuk hogy “megvan az ideje a megvarrásnak”. Ha egy ismerősöm megkéri a párja kezét, nekik egyértelműen “megvan az ideje a megkeresésnek”, de ha egy barátom épp válni készül, neki “megvan az ideje az elvesztésnek”. És igen, sajnos “megvan az ideje a gyásznak”, de ne félj mert meg lesz, “megvan az ideje a táncnak” is.

Örök optimista vagyok, így legvégül azt hangosítanám ki, hogy attól, hogy a környezetemben vagy egy konkrét személytől inkább a rombolást, a háborút, az ültetvények kitépését, vagy a kövek szétszórását tapasztaltam, van okom hinni benne, hogy eljön az építés, a béke, az ültetés és a kövek összerakásának ideje is.

Mi lenne, ha kivárnánk? Mókára fel!