Kapcsoltam

A héten megjött az ősz. Három napon át esett az eső. Borús, nemszeretem idő. Épp ezen lamentáltam egy kollégámnak, aki erre elmesélte, hogy ő élete egy elég hosszú és nagyon boldog időszakát töltötte Németországban, ahol az ősz és a tavasz is többnyire ilyen borongós, esős volt, és neki eről az időről mindig az az időszak és annak a szépsége ugrik be. Benne ez az idő egy más kapcsolót kapcsolt be, és ráébresztett, hogy nekem is csak a helyes kapcsolót kell megtalálnom.

Nem sokkal korábban egy beszélgetésen került az szóba, hogy a munkánk során milyen gyakran fordul elő, hogy a hétköznapi hajtás, egy-egy megoldandó probléma bedarálja az embert. Amikor nehéz kreatívnak, megoldásorientáltnak lennie az embernek munka közben. És épp azt a kérdést kaptam meg ennek kapcsán, hogy ilyenkor hogy éri el az ember, hogy kirángassa magát ebből a helyzetből, mint Münchhausen. Milyen kapcsolót kell megnyomni?

Valószínűleg minden kisgyerekes szülőnek van pár emléke a kapcsoló jelentőségéről. Amikor ilyen vagy olyan okból a gyerek rosszkedvű lesz, sírni kezd, durcáskodik, és nem segít sem a jó szó, sem az észérv. Én eddig egyetlen hatékony módszert találtam. Nyitott gondolkodás és egy nagy adag szerencse kell hozzá. Találnod kell egy trükköt, amivel ki tudod zökkenteni. Lehet egy vicc, lehet egy teljesen független téma, vagy csak egy ölelés. Bármi. A lényeg, hogy átkapcsold egy másik üzemmódba. Ha jó kapcsolót találsz, egy másodperc múlva nevetni tudnak…

Sok évvel ezelőtt vettem részt egy tárgyalástechnika tréningen. A hívószó átkeretezés volt. A lényeg, hogy a tárgyalópartner minden felmerülő (ellen)érvét, kifogását nem megválaszolni, megoldani kell, nem az a cél, hogy meggyőzzük a mi igazunkról. Ehelyett át kell keretezni az adott kérdést, új színben feltüntetni, és úgy ideális esetben érdekkonfliktus nélkül juthatunk el egy (számunkra) jó megoldáshoz. Egy vitorlás hasonlattal mutatták be a technikát. Vitorlázásban a legritkább esetben haladhatsz nyílegyenesen a célod felé. Legtöbbször “takkot kell váltani”, folyamatosan új szélirányt választani. Időről időre át kell fordítani a kapcsolót.

Nemrég olvastam Márknak Janikovszky Évától az Égigérő füvet. Ebben is van egy kedves átkeretezős, átkapcsolós részem. Kamilla néni mindig rosszkedvű és pesszimista volt. Mint kiderült azért, mert a PAGOBAJ-ban, a Központi PAnasz-, GOnd- és BAJbejelentő Hivatalban dolgozott. De aztán Poldi bácsi elintézte, hogy áthelyezzék a GRADICSEL-be. És egyik napról a másikra megváltozott az élete, derűssé és mosolygossá változott. Az új munkahelye ugyanis a Központi GRAtuláció-, DICSéret- és ELismerésbejelentő Hivatal lett, Hopp, egy kapcsoló.

Mióta a nyár végén újra beindult a koronavírus, kicsit borúsabb a kedvem. Tudtuk, hogy jönni fog, de kicsit talán későbbre vártuk. Így sajnos arra kell számítani, hogy elég hosszan, akár a tél végéig itt lesznek velünk a vírus miatti (ön)korlátozások. Nem vagyok egy depresszív alkat, de azon vettem észre magam, hogy egyre több beszélgetésen emlegetem fel, hogy milyen nehéz lesz ez a következő időszak télen, sötétben, “bezárva”. Ádám kollégám németországi példája azonban arra hívott, hogy gyorsan keressek egy kapcsolót.

Kapcsoltam.

Rossz passzban vagy? Nem haladsz valamivel?

Mi lenne, ha átkapcsolnál? Mókára fel!

Kapcsoltam” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s