A Bátor Tábor küldetésének első mondata így hangzik: Életeket változtatunk. Nem tudják, de az enyémet is megváltoztatták.
Pénteken volt a 16. Bátor Tábor Kortárs Művészeti Aukció. A vírushelyzet miatt online térben. Én életemben először vettem részt aktívan aukción, életemben először jótékonykodtam komolyabb összeggel. Egy fiatal kortárs művész festménye lett a miénk. Ahogy lecsapták a tételt, valami eddig sosem tapasztalt érzés fogott el. Megértettem, megérteni véltem, hogy mit jelent bátortáborosnak lenni. Van már régebb óta egy pólóm tőlük egy felirattal:
Oroszlánszelidítők < Mélytengeri búvárok < Űrhajósok < Bátortáborosok
De ez más, még ennél is több.
A Bátor Tábor nem szorul reklámra. Elképesztő elhivatottság mellett nagyon tudatos és profi munka folyik azért, hogy teljesíthessék küldetésüket. Daganatos és krónikus beteg gyerekeknek szerveznek táborokat, élményterápiás kezelés révén segítik gyógyulásukat. Épp az említett profizmus miatt talán az egyik legismertebb magyarországi jótékonysági szervezet. Ami miatt mégis írni akartam róla, az nem az, amit a beteg gyerekeknek adnak.
Hanem amit az önkénteseknek, a támogatóknak vagy akár az érdeklődőknek, mindannyiunknak adnak.
A tudatot,
amit a küldetésük is tartalmaz: hisszük, hogy a felhők felett mindig süt a Nap. Persze elsősorban a beteg gyermekeknek szól. De ahogy megnéztem az alapítványról szóló dokumentumfilmet, azonnal magával ragadott az érzés: ha ezek a beteg gyerekek így tudnak mosolyogni, akkor nekem, nekünk hogy lehet bármikor rosszkedvünk azoktól a “felhőktől”, amelyek esetleg hétköznapjaink egét borítják? Biztos, hogy mindig süt a Nap!
Megerősítést,
hogy tudsz tenni. Tudsz hatni. Egy, a táborban többször önkéntesként dolgozó fiatal mondta, hogy a tábor olyan mint egy varázsdoboz, elmész oda önkénteskedni és egészen megváltozva jössz el onnan. Elvarázsol, formál, megváltoztat. Egyik kedvencem, hogy alkalmazzák az önkéntesség egy olyan formáját, hogy egy napra segítesz nekik valamilyen adminisztratív feladatban. Mert lehet, hogy nem tudod őket pénzügyileg támogatni, lehet hogy nem fér bele egy hét önkéntesség a táborban, de egy napod biztos van, hogy a honlap aktualizálásán dolgozz mondjuk. És ne feledd, bármivel és bármennyit segítesz, példát mutatsz a környezetednek. Igen, tudsz segíteni!
Felismerést,
hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Hogy a kapcsolataink mindig kétirányúak. Honlapjukon erre hívják az önkénteseket: “Forgasd vissza táborlakóinkba mindazt a jót, ami Benned lakik!”. Maga a koncepció, hogy önkéntesek segítik a táborban a munkát, erősíti a felelősségvállalást össz társadalmi szinten is. Külön programjuk van a gyereküket elvesztő szülők számára is, ami szintén azt sugallja, a legnehezebb helyzetben is számíthatsz másokra. És Te is tudsz másoknak támasza lenni nehéz helyzetekben. Valóban sosem vagy egyedül!
Hitet
a profizmusban. Jót csinálnak, következetesen, a bizalomra helyezve a hangsúlyt. Az egyik beteg kisgyerek nyilatkozta: “ha mindenki olyan lenne, mint az emberek a táborban, akkor a világ tökéletes lenne.” Korábban volt már szerencsém beszélgetni Küllői Péterrel, a kuratórium elnökével. Én az ő profizmusának kulcsát az alázatban látom, amivel a saját sikerét kezeli. Úgy fogalmazott, hogy minden sikerben ott van a szerencse, hisz már az is szerencse, hogy akkor születtem és ott, amikor és ahol. Ha innen indulsz és nem tekintesz semmire úgy hogy az jár Neked, mindenért, minden következő lépésért meg fogsz küzdeni, dolgozni. Hiszem, hogy a jó és következetes munka eredményt hoz!
A posztom nem arra hív, hogy jótékonykodj, pláne nem hogy a Bátor Tábort támogasd. Ha valamire hívni akar, hogy állj oda egy ügy mellé, ami ad neked! Ahogy nekem ezzel a négy üzenettel adott a Bátor Tábor. Talán többet is, mint amit én adtam nekik.
Mi lenne ha, vennéd a BÁTORságot? Mókára fel!
milenneha 