Miért aggódsz?

A napokban láttam egy videót az FB-n.
Talán ismerős a tanmese másnak is.
Két ember beszélget.

– Te, Marci, te folyton mosolyogsz. Hogy-hogy? Te sosem aggódsz?
– Tudod, Miki, nemigen. Szerencsés vagyok. Tudod, nap mint nap felteszem magamnak a kérdést, hogy van-e most valami problémám az életben. Általában az a válaszom, hogy nincs. Hát akkor – minek aggódjak?
– Na jó, de mi van, amikor van valami problémád?
– Akkor azt kérdezem magamtól, hogy tehetek-e valamit, hogy megoldjam. Többnyire igen. Hát akkor – minek aggódjak?
– Na és ha nem tehetsz semmit?
– Hát akkor – minek aggódjak?

Hm?
Egyszerű, nem?
Imádom ezt a megközelítést.
De nem elsősorban a fő üzenete miatt.

Nézzük az első kérdést. „Van-e most valami problémám az életben?”. Marci tényleg szerencsés, ha általában az a válasza, hogy nincs. Sokan, könnyen mondhatják, hogy ők ezzel nem így vannak, a többség válasza többnyire az, hogy van. Elromlott a kocsi, a gyereknek nem megy a tanulás, szakítottam a barátnőmmel, kibírhatatlan a főnök, egészségügyi gondok vannak, idegesít a politika, és így tovább…
De az igazi különbség most jön.
Az én olvasatomban Marci azért igazán szerencsés, mert a következő kérdésre („Tehetek valamit, hogy megoldjam?”) az a válasza többnyire, hogy igen.
Szenvedélyesen hiszek benne, hogy MINDENKINEK többnyire ez lehet(ne) a válasza. Sokan, sokszor válaszoljuk, válaszolnánk azt, hogy „sajnos nem”. De igen!

Néha Sudokuzom. Egy rejtvény, amiben számjegyeket kell egy táblázatba beírni. Minden rejtvénynek van megoldása. Mégis előfordul, hogy hosszú percekig ülök a rejtvény felett és nem tudok újabb számot beírni a táblába. Tudom, hogy van megoldás, legfeljebb nem találom meg. Sőt egy idő után minél inkább keresem görcsösen a megoldást, annál nehezebben találom meg. Ha leteszem a rejtvényt, és másnap folytatom, sokkal gyorsabban jön szembe a megoldás.

Gyerekkoromban sokat passziánszoztam. Ott előfordul, hogy egy leosztásnak nincs megoldása. A mai Sudoku tapasztalataim alapján biztos vagyok benne, hogy tíz leosztásból, amit úgy hagytam abba anno, hogy nincs megoldása, hétnek, nyolcnak vagy talán kilencnek volt valójában megoldása. Csak akkor, ott, az én nézőpontomból úgy tűnt, hogy nincs.
Talán a fenti nehézségekre is igaz, hogyha sokat gondolkodsz, szembejön a megoldás, amit Te tehetsz, hogy megold.

Mi lenne, ha holnaptól passziánsz helyett Sudokuként tekintenél az eléd kerülő problémákra? Játsszunk Sudokut! Mókára fel!

 

 

 

Miért aggódsz?” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Pozitivity – milenneha

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s