Félek

“Félek a Naptól, és félek a Holdtól,
Félek a rossztól, és félek a jótól,
Félek a sorstól, a csillagoktól,
És félek, félek önmagamtól.”
(Pál Utcai Fiúk – Félek)

Márk nagyon sokszor mondja, hogy fél. Van egy kis tériszonya, fél ha magasan van valahol. Ha sötét van a szobájában, nem mer bemenni és azt mondja, fél. Ha furcsa hangokat hall a szomszédból, félig sírva mondja, hogy fél. Érthető egy hatéves gyerektől.

Kicsit viccesebb, mikor nem kostól meg egy újfajta ételt, mert azt mondja, fél tőle. Vagy mikor szégyellősködve nem köszön, nem beszél valakihez, mert azt mondja akkor is fél.

Az egész téma már jópár hete eszemben van. Elmentünk tavasszal, egy vasárnap délelőtt falat mászni. Ahogy fentebb írtam, van egy kis tériszonya, ennek ellenére érdekelte a dolog, mi pedig azt gondoltuk, hogy ez segíthet neki leküzdeni a tériszonyát. Nagyon élvezte a mászást, de szinte minden egyes lépésnél hangosan mondta, hogy fél. Aztán lépett tovább még pár szintet, amikor aztán tényleg félni kezdett, és nem ment tovább. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi is zajlik le egy hatéves gyerekben, mikor azt mondja, fél.

Tegnap este meséltem Márknak a Holli, a hős című könyvből. Alcíme: mese arról, hogy hogyan félj bátran. Zseniális.

A mesében Mumus, a kis házi rém tanítgatja Hollit a félelemmel kapcsolatban. Néhány mondatát idecitálom. Elolvasva őket, az a gondolatom támadt, hogy fontos megtanítani gyerekeinknek kezelni a félelmeiket, de ezek a megfogalmazások szerintem nekünk, felnőtteknek is tanulságosak.

Holli, a hős #1: “A felnőttek sokszor azt hiszik, hogy a gyerekeket óvják meg azzal, ha elrejtik előlük a félelmeiket, és úgy csinálnak, mintha ők sosem félnének. Pedig félni a felnőtteknek is szabad! És ha erről nem beszélnek a gyerekekkel, azok pont emiatt kezdenek majd el félni a félelemtől.”

Nem csak a félelemre igaz, hogy felnőttként hajlamosak vagyunk elrejteni a negatív érzéseinket, mert azt gondoljuk, az a gyengeség jele. Biztos? Nem az a gyengeség, ha nem merem kimutatni az érzéseimet őszintén? Vajon egymásnak és gyerekeinknek nem egy fals képet mutatunk, mikor minden körülmények között erősnek akarjuk láttatni magunkat? Van arról is mese, hogy “hogyan legyünk erősen gyengék”? Lásd még a sebezhetetlenség érzése a Farönkök-ben.

Holli, a hős #2: “Nem az a bátor, aki nem fél, vagy aki félelem nélkül tesz meg valamit. Az a bátor, aki fél valamitől, mégis meg meri tenni azt, amitől tart. Vagy legalábbis tesz egy próbát.”

Felnőttként is szembesülünk olyan helyzettel, ami fizikailag okoz félelmet. Például egyre több az extrém sport lehetőség, vagy én személyesen nagyon tudok félni akár egy negyedik kategóriás horrorfilmtől is. De felnőttként a félelmeink leginkább döntéseink kapcsán jelentkeznek. Elköltözzünk egy új lakásba? Fel merjünk venni hitelt? Váltsak munkahelyet? Merjek dönteni? Mi lesz ha rosszul döntök? Nem az a bátor, aki egy-egy ilyen döntést hezitálás nélkül meghoz. Nem az a bátor, akinek ez nem is okoz dilemmát, csak zsigerből dönt valamilyen irányban. Az a bátor, aki a döntési kimeneteket fel tudja mérni, és azok alapján képes tudatosan dönteni. Aki képes megkérdőjelezni saját magát is.

Holli, a hős #3: “A félelem segít nekünk, mozgósítja minden porcikánkat, hogy megoldjuk az előttünk álló nehéz helyzeteket. Ez [a mozgosítás] azért van, hogy jobban tudjál teljesíteni! Hogy még ügyesebb legyél!”

Teher alatt nő a pálma, szól az elcsépelt közmondás. Vagy másképp: ami nem öl meg, az megerősít. Igaz? Evidensen igaz. Ha más okból nem is, az önreflexió által többek leszünk. Ha csak megismerjük jobban magunkat, hogy hogyan reagáltunk egy helyzetre, már fejlődtünk valamennyit. Ha tanulunk is belőle, legközelebb jobban reagálunk, kész főnyeremény. Ha éberebbé válunk, hogy elkerüljünk hasonló helyzeteket, könnyebb lesz biztosan. Régi igazság, hogy fejlődni, tanulni csak komfortzónán kívül lehet. Vagyis nem elég, hogy elfogadod ha néha komfortzónán kívül kerülsz, egyszer-egyszer tudatosan magadat kell kilökni a komfortzónádból, hogy fejlődhess. Bátor…

Holli, a hős már tud bátran félni.

Mi lenne, ha Te is bátran félnél? Mókára fel!