FARÖNKÖK

Családunk elmúlt két hónapját eléggé meghatározta, hogy június közepén találtak egy manager szűrésen felmerült gyanú miatti vizsgálaton egy rosszindulatú daganatot a pajzsmirigyemben, nyaki nyirokcsomó áttéttel. Az orvosi részében nem mélyednék el, szerencsére azóta már ki is vették (köszönet Dr. Lévay Bernadettnek, Dr. Boér Andrásnak és az Országos Onkológiai Intézetnek), és túl vagyok egy izotóp kezelésen is. Ahogy orvos sógorom korábbi professzora mondta: kivették a betegséget, megmaradt az egészség. Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni.

A lényeget a diagnózis okozta kétségbeeséskor fogalmazta meg Andris barátom: „Ennyi idősen nem is baj, ha az emberről lehull a sebezhetetlenség érzete.” Sokszor hangoztattam a múltban Regős Bendegúz mondasását az Indul a bakterházból, ha betegségről, megelőzésről volt szó: „Nem olyan családból származom én…”. Hát az pont mindegy. Fontos a pozitív szemlélet, az önszuggesszió, és hát persze erős, sebezhetetlen férfinek is kell mutatkozni… De tudnunk kell odafigyelni magunkra. És különösen akkor, amikor már haladnak előre az évek és a testünk is kevesebbet bír, felelősséggel tartozunk a családunkért mind a feleségünk, gyerekünk (gyerekeink) irányába, mind a szüleink irányába. Nekem nagy felismerés volt, mikor a műtét előtti vizsgálatokkor az egyik váróteremben egy huszonéves lány kísérte az idősödő anyukáját a vizsgálatokra, szintén valamilyen műtétre készült az anyuka. Én akkor arra gondoltam, hogy százszor inkább vagyok én itt a saját műtétem előtt, mint hogy 70 éves édesanyámat vagy 80 éves édesapámat kelljen idekísérnem. De aztán beláttam, hogy az ő számukra milyen nehéz lehet, hogy az életerős fiuk alig negyvenévesen az Onkológián fekszik, és nekik is tartozom azzal, hogy vigyázok magamra és nem teszek az én nehézségeimmel még most is az ő vállaikra terhet.

Meg van Hofi Géza legendás kórházi beszélgetése? Mikor a a szívműtéte után a szobatársa jótanácsokkal látja el: „Művészkém! Életmódváltoztatás kell! Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírozott, szólj a növérkének, hogy bef.stam”

Nem hiszek abban, hogy egy ilyen nehézség miatt fenekestül kell felforgatni mindent abból, amit és ahogy tettem. De az hogy tudatosan át kell gondolnom, hogy min akarok változtatni, biztos. Olvastam egy példázatot arról, hogy mi történik, amikor a favágók úsztatják le a folyón a kivágott fákat, de valamelyik valahol megáll és a rönkök elakadnak. A bölcs favágó ilyenkor felmegy egy magas fára, ahonnan belátja a folyót és megkeresi hogy melyik farönk gátolja a többi mozgását. Ha azt az egyet eltávolítja az útból, a többit már elvégzi a folyó. Egy tapasztalatlan ember órákat, napokat vagy heteket tölthet a szálfákkal való küszködéssel, akár eredménytelenül. Hosszú a listám, hogy mit kell átgondolnom, magas fára kell másznom, hogy átlássam az összes farönköt, de nem kell kényszeresen mindenen változtatni, csak megkeresni azt az egyet vagy néhányat, amit a helyére kell billenteni. A többit a folyó elvégzi.

Hálás vagyok, hogy a Jóisten adta nekem ezt a feladatot és lehetőséget, és megerősít a tudat hogy ez segít nekem és a környezetemnek még boldogabb életet élni!

Mi lenne, ha Te is megkeresnéd a farönköt, ami lassítja vagy megakasztja a többi haladását? Mókára fel!