Csak előre

Volt szerencsém a helyszínen megnézni múlt hétvégén a Pick Szeged – Vardar Skopje kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőt.

Gondolom, nem mindenki követi a sportágat annyira – nekik egy kis háttérinfó: a Szeged fantasztikus idényt fut, megnyerte a Magyar Kupát, esélyese a Magyar Bajnokságnak is. A Bajnokok Ligája a kézilabdában is olyan jelentőségű versenysorozat lett, mint fociban. Ebben is remekül játszott a Szeged egész évben, nagyon szoros meccseket tudott sorozatban nyerni egy olyan sportágban, ahol nüanszok döntenek a világ legjobb csapatai között. A negyeddöntő első meccsét a pokoli szkopjei csarnokban 8 góllal nyerte a Vardar, legalább ennyivel kellett nyernie a Szegednek a visszavágón. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz feladat. A Szeged szurkolóinak jelszava: „Csak előre!”. Hangsúlyosabb és tanulságosabb nem nagyon lehetne, mint a visszavágó előtt.

Csak előre! Ez volt a legfontosabb az első meccs után. Nem foglalkozni a múlttal, nem nyalogatni a sebeket, hanem a feladatra koncentrálni és nekiugrani a visszavágón az ellenfélnek. Meg is történt. A meccs első félidejében nyolc gólos előnyt szeretek a szegediek. Ledolgozták harminc perc alatt a hátrányt.

Csak előre! Lehetett a jelszó a szünetben. Mert hiába dolgozta le a hátrányt a csapat, a második félidőt még meg kellett (volna) nyerni. Nem sikerült. Négy góllal többet lőtt a Vardar, négy gól előny maradt csak, így kiesett a Szeged.

Nem sportoldal ez, ezt csak bevezetőnek szántam. 

Érdekes tanulság a hétköznapokra is, hogy mennyivel könnyebb a „Csak előre!” jelszónak megfelelni, amikor bajban van az ember.

Mennyivel nehezebb, amikor a dolgok jól állnak, de még mindig maximális koncentráció és odafigyelés kell(ene) a további sikerekhez.

Félreértés ne essék, a „Csak előre!” nem jelenti azt, hogy ne elemezték volna ki az első meccs tapasztalatait. Nem vagyok nagy kézilabda szakértő, de több olyan dolgot is felfedeztem, amit egészen máshogy csinált a  Szeged, mint egy héttel korábban. Mert amit tanultak az első meccsen, azt tudatosan hasznosították a másodikon. A hibákra odafigyeltek, „Csak előre!” nézve, hogy ki tudják javítani.

Leginkább mégis az a szurkoló ihletett meg, aki a nyilvánvaló csalódottság közepette is tudott „Csak előre!” nézni, és 10 perccel a lefújás után már arról beszélt, hogy jövőre hogyan fog a Szeged még többet nyújtani és bejutni a legjobb négy közé. 

Te képes vagy előre nézni, amikor nehézségekkel szembesülsz és koncentrálni kell az erőket?

És amikor rendben mennek a dolgok? Kicsit megpihensz, hátrafelé nézve, vagy tudsz folyamatosan előre nézni a további feladatokra?

Kész vagy rá, hogy előre nézz, és a korábban elkövetett hibáidat korrigáld?

És ha komoly kudarc ér, tudsz elvonatkoztatni a jelentől és továbblépni, előre nézni?

Pár nappal később egy világhírű focibíró, Nicola Rizzoli előadását hallgattam meg. Több meglepő dolgot is mondott, egyik legérdekesebb az volt, ahogy a bíróként meghozandó döntésekről beszélt. Analógiának egy szállódai folyósó képét mutatta meg. Az ő munkája olyan – mondta – mintha végig menne a szállodai folyosón, benyitna 300 szobába egymás után és az alapján, amit ott elsőre lát, mindenhol hozna egy döntést. 300 döntés. És miután egy szobában becsukja az ajtót, nem foglalkozik többet azzal a döntéssel. Azt mondja: a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha nem realizáljuk, hogy követhetünk el hibát. Érdekes aspektusa ennek  a videóbíró használatával, hogy a bírónak sokszor kell beismernie és korrigálnia a hibáját, de olyan is előfordulhat, hogy egy nem teljesen egyértelmű esetben a videóbírót használva azt kell mérlegelnie, hogy fenntartja-e korábbi döntését, vagy adott esetben ő maga dönt úgy, hogy beismeri hogy hibázott és felülbírálja önmagát. Az egyik kollégánk feltette neki azt a teljesen természetes kérdést, hogy befolyásolja-e egyes döntéseit, ha realizálja, hogy valamelyik korábbi „szobában” rossz döntést hozott. Természetesen azt válaszolta, hogy nem, mivel akkor két rossz döntéssel kellene elszámolnia. De nyilván tudat alatt nem ilyen egyszerű ez.

Póker elemzése kapcsán hallottam, hogy milyen gyakori döntési hiba, hogy a játékos úgy hoz meg egy döntést (megad/emel/eldob), hogy befolyásolja, az adott partiban korábban mit tett. Ezt nevezik elsüllyedt költségek döntési csapdájának. Gyakori, hogy egy előző döntési hibát (például indokolatlanul adott meg egy tétet a játékos) egy újabb követ.

Valószínűleg mint az életünkben hozott döntések esetében. Túl szigorú voltam a kisfiammal tegnap? Ma inkább indokolatlanul megengedő leszek! Múlt héten az egyik kollégámnak kedveztem egy döntésemmel? A héten inkább kompenzálok és a másik javára döntök!

Kézilabda, foci, póker…

A sportban evidens a jelszó: „Csak előre!”

És az életben? Alighanem ott is indokolt lenne.

Mi lenne, ha kipróbálnánk? Csak előre! Mókára fel!