Epilógus a böjthöz

Böjtöltem.
Ma ér véget.

Az első öt nap után írtam róla itt: Böjt

Azt írtam, még nem tudom, hogy mit várok tőle, de arra számítok, hogy valamilyen módon hatni fog rám. A 46 nap végéhez közeledve többször elgondolkodtam, hogy mit adott nekem a kitartó lemondás. Elég látványos nyoma volt, nyolc kilót fogytam a hat hét alatt. De csalódott voltam, mert a mentális hatására csak nem leltem rá.

Aztán arra jöttem rá, hogy milyen érdekes tükröt tartott nekem ez az időszak. Mennyi mindent tudtam meg magamról általa. Magamba nézés következik:

Igen, céltudatos vagyok és kitartó (vagy makacs). Alázatos és következetes. Ez jó hír, és kell is ahhoz, hogy az ember végigcsinálja a böjtöt.

De vannak kevésbé jó tulajdonságaim is, amelyeket ez a böjti tükör felerősített számomra.

Felszínesség – amikor elkezdtem a böjtöt, kicsit utánanéztem. Mikortól meddig tart, mi a története, milyen formái vannak, stb. De aztán teljesen elvesztettem a kapcsolatot a böjt eredeti szellemiségével. Gyakorlatilag egy, a <Nagyböjt ideje alatti speciális diétává> változott, ami azért más, mint a böjt maga.

Hiúság – a böjt egy lelki indíttatású dolog. Magánügy. Én mégis azon vettem észre magam, hogy keresem az alkalmat, hogy megoszthassam másokkal, milyen “nagy álozatot” hozok éppen. Lehet, hogy az alázat amit megélek nagyobbrészt arról szól, hogy megmutathassam, elmondhassam, hogy milyen hősies és alázatos is vagyok? Így már nem is annyira jó hír…

Álszentség – Az említett nyolc kiló fogyás elég látványos. Túl sok is, fele ennyi is épp elég lett volna. Sokaknak feltűnt, rákérdeztek és (ld fentebb) így volt alkalmam beszámolni a böjtről. Mindenkinek elmondtam, hogy nem fogyás volt a cél, ami igaz is. Ennek ellenére, minden más alkalomnál gyakrabban álltam fel a mérlegre, hogy ellenőrizzem, nem döntöttem-e csúcsot, mennyi fogyásnál tartok is épp. Akkor lehet, hogy ezért (is) csináltam?

Hedonizmus – Nem bírtam nehezen, de ahogy közeledett a vége, egyre többször emlegettem, hogy mit tervezek Húsvét vasárnapjára. Előbb csak viccből, aztán egyre komolyabban mondtam el, hogy amint vége a böjtnek, azonnal szendvicset fogok enni, már tervezem a pálinkákat Tiszalúcon és biztos hogy “két pofára” fogom enni anyósom pogácsáját is. Két barátom is hasonló böjtöt tart (közülül az egyik tőlem kapott kedvet – egy bolond százat csinál), velük azon viccelődtünk, hogy már éjfél után egy perccel el lehet engedni a böjtöt. Egyébként azt hallottam, hogy sok faluban nagyszombat éjjelén a  vigilia-miséről a kocsmába vezet a hívők útja. Leírva jól hangzik a Lagom – se nem sok, se nem kevés, de a valóságban most biztos nem aszerint fogom tölteni a következő napokat…

Nem nagy dolgok, jó eséllyel sok ismerősömnek, barátomnak nem is meglepetés, nekem viszont érdekes tanulságai az elmúlt hat hétnek. Mondják, hogy komfort-zónán kívül tud csak az ember tanulni. Ez eléggé komfort-zónán kívül van, ilyenkor talán jobban felerősödnek a tükörből érkező jelek.

Mi lenne, ha keresnél Magadnak egy hasonló tükröt? Mókára fel!