Bocsánat

Feltűnt már, hogy milyen gyakran szoktunk bocsánatot kérni? Van ismerősöd, akire te is azt mondod, hogy bocsánat-hogy-élek-típus?

Láttam egy posztot a Linkedin-en:  “Stop apologizing, start thanking” – Bocsánat kérés helyett köszönet!

  • Elkésel egy találkozóról – “Bocs, hogy késtem!” Hogy hangzik másképp: “Kösz a türelmedet!”?
  • “Bocsánat, hogy megint zavarlak!”, vagy esetleg “Köszönöm, hogy újra szánsz rám időt!”?
  • “Bocsánat, hogy elrontottam” helyett “Köszönöm, hogy megjavítottad!”?

Mi a különbség? Az egyik rólad szól. Hogy rosszul érzed magad (vagy legalábbis azt mondod), amiért ez vagy az történt. A másik annak elismerése, hogy a másik hogyan reagál arra, ami történt. Nekem jobban tetszik. Bizonyos esetekben. Bár fel tudom idézni, amikor a szlovák rendszámú, sötétített üvegű BMW besorol elém a kanyarodó sávból és rám villog az elakadásjelzővel, azt jelezve: “Köszönöm, hogy beengedtél!”. A válaszom nem az, hogy “Szívesen!”… De amikor ma lassú volt a kiszolgálás az étteremben, és a pincér azzal tette le elém a tányért, hogy “Köszönöm a türelmét”, úgy éreztem, rendben vagyunk!

Nem csak nekem jutott eszembe a téma, az Amazon.com listája szerint a héten a harmadik legnépszerűbb könyv Rachel Hollis Stop Apologizing című könyve. Belehallgattam az ajánlójába. Azt állítja, hogy a sok bocsánatkérés a másoknak megfelelni vágyás következménye. Logikus. Azt állítja, hogy az önmgvalósítás, a céljaid elérésének záloga a kevesebb bocsánatkérés. Tetszik. Kicsit nagyvonalú összefoglalónak tűnik, de talán érthető. Ha úgy teszed fel magadnak a kérdést, mielőtt bocsánatot kérnél valakitől (vagy csak úgy érzed, hogy okod volna bocsánatot kérni), hogy “Biztosan indokolt magamat ostoroznom, amiért ez történt?”, szerintem tízből hétszer nem a válasz. A Relax című posztban írtam a driverekről, közte a “szerezz örömet” rejtett parancsról. Ha ez a parancs túl erős, folyton indokoltnak érezhetsz egy bocsánatkérést, hisz nehezen tudsz megfelelni az elvárásoknak. És továbbra is azt állítom, a sok külső elvárásra valójában úgy kell tekintenünk, mint a saját elvárásunk, hogy megfeleljünk a(z összes) külső elvárásnak. És ha ezt le tudod küzdeni, fele ennyi bocsánat kérés is elég lesz.

Biztos feltűnt már, hogy a köznyelvben sokszor még kérés helyett is a “bocsánat” szót használjuk. Szólítani akarjuk a pincért: “Bocsánat!”, sietve át akarsz haladni a tömegen: “Bocsánat!” Miért? Kicsit az előző gondolattal azonos tőről fakad, de talán még könnyebb vele azonosulni. Miért kell bocsánatot kérnem a pincértől? Miért én kérjek bocsánatot, ha a tömeg elállja az utat a villamoson? Én jól vagyok, köszönöm! Csak kérnem kell, hogy jöjjön a pincér, kérnem kell, hogy engedjenek leszállni. Csak hát kérni nem olyan egyszerű…

És végül, a témában nem lehet kihagyni József Attilát:

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Vagyis bocsánatot kérni rossz? Nem! Ahogy az Eltohn John szám mondja: “Sorry seems to be the hardest word” – A bocsánat talán az egyik legnehezebb szó. Ez a poszt nem arról szól, hogy ne használd! Épp ellenkezőleg! Használd akkor, amikor súlya van!

Mi lenne, ha akkor kérnél bocsánatot, amikor tényleg megbocsátást vársz? Mókára fel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s