Sícipőben futni???

Futni trendi. Futni és futásról posztolni még trendibb.

Én nem terveztem, de most egymásra talált három történet, így hármasban idekívánkoznak. 3×1/2 maraton

P. egy kollégám. 50 éves. Reggelente kb egyszerre szoktunk beérni a bankba, de ő futva érkezik, heti négyszer. Nemrég beszélgettünk a futásról, épp csak belekezdtem a mondatba, hogy milyen nehezen fér bele nekem a futás. Azt mondta, ez nem érv. Ő 5-kor kel reggelente, hogy beleférjen még munka előtt egy edzés. Komolyan edzett az elmúlt egy évben, elhatározta hogy csúcsot dönt és Milanóban november végén 1 óra 30 percen belüli időt fut.

H. egy kolléganőm. Facebook-on osztja meg futó élményeit. 2014 nyarán futotta le az első szigetkörét, ahogy a posztjait látom, azóta igazi futóbolond lett, versenyről versenyre jár, tudatos edzésterv szerint készül keresztedzésekkel, már a maratont is teljesítette. Legutóbbi félmaratonját november végén futotta, a cél az egyéni csúcs.

Én atlétacsaládból származom. Gyerekkorom óta futok kisebb-nagyobb rendszerességgel. Nem vagyok hosszútávfutó-alkat, de a sok edzés megtette a hatását, egy sportos emberhez képest is viszonylag könnyen és lendületesen futok 10-15 kilométereket sok éve, ha egy kicsit felkészülök és bár maratont nem futottam, túl vagyok pár félmaratonon egész jó eredményekkel. Ahogy a FARÖNKÖK-ben írtam, a nyáron egy komolyabb műtétem volt, ami miatt értelemszerűen a mozgás kimaradt egy ideig.

P. a Milano21 célbaérkezését követően nem sokkal küldte el büszkén az eredményét, 1:29:56. Megcsinálta. Az eltökéltség és a kemény munka meghozta a gyümölcsét. Majdnem. Ugyanis később kiderült, a hivatalos ideje néhány másodperccel rosszabb, kívül van az 1:30-on. De ez sem vette kedvét, azt mondta újra nekrugaszkodik. És elmesélte, hogy mekkora élmény volt amikor célba ért és úgy tudta, elérte az álomhatárt. Sírt.

H. posztolt a novemberi félmaratonról is. 1:55-öt akart futni, 1:53:43 lett az eredménye. Azt írta: “Ezt ma nagyon akartam”. És mivel sikerült, büszkén osztotta meg az FB-n, a célba érés után eleredtek a könnyei. Sírt.

A műtét után öt héttel már futni mentem, 6 kilométerrel kezdtem. Minél előbb meg akartam erősödni, ezért a korábbinál rendszeresebben futottam, szépen növeltem a távokat. Tudatosan edzettem. Ahogy szépen haladtam, beleszerettem a gondolatba, hogy minél előbb újra elérjem a félmaratont. 12 héttel a műtét után, október 6-án Tatán megcsináltam. 1:58:26. Közel 25 perccel lassabb mint életem legjobb félmaratonja. De ahogy megálltam, olyat éreztem, mint futás végén még sosem. Sírtam.

Fábry Sándortól halottam, hogy szerinte a síelés lényege valójában az a pillanat, amikor a nap végén nagy nehezen végre kilépsz a sícipődből. A sícipőből kilépni felszabadító érzés. A célban elsírni magad – szintén.

Sokszor a futás lényege nem a mozgás maga. Hanem a célod, amiért csinálod. És a pillanat, amikor azt eléred, és annak terhe alól felszabadulsz. És a tudat, hogy olyan célt tűztél Magad elé, amit elérni felszabadító érzés lesz!

Mi lenne, ha találnál ilyen célt Magadnak? Mókára fel!