Sícipőben futni???

Futni trendi. Futni és futásról posztolni még trendibb.

Én nem terveztem, de most egymásra talált három történet, így hármasban idekívánkoznak. 3×1/2 maraton

P. egy kollégám. 50 éves. Reggelente kb egyszerre szoktunk beérni a bankba, de ő futva érkezik, heti négyszer. Nemrég beszélgettünk a futásról, épp csak belekezdtem a mondatba, hogy milyen nehezen fér bele nekem a futás. Azt mondta, ez nem érv. Ő 5-kor kel reggelente, hogy beleférjen még munka előtt egy edzés. Komolyan edzett az elmúlt egy évben, elhatározta hogy csúcsot dönt és Milanóban november végén 1 óra 30 percen belüli időt fut.

H. egy kolléganőm. Facebook-on osztja meg futó élményeit. 2014 nyarán futotta le az első szigetkörét, ahogy a posztjait látom, azóta igazi futóbolond lett, versenyről versenyre jár, tudatos edzésterv szerint készül keresztedzésekkel, már a maratont is teljesítette. Legutóbbi félmaratonját november végén futotta, a cél az egyéni csúcs.

Én atlétacsaládból származom. Gyerekkorom óta futok kisebb-nagyobb rendszerességgel. Nem vagyok hosszútávfutó-alkat, de a sok edzés megtette a hatását, egy sportos emberhez képest is viszonylag könnyen és lendületesen futok 10-15 kilométereket sok éve, ha egy kicsit felkészülök és bár maratont nem futottam, túl vagyok pár félmaratonon egész jó eredményekkel. Ahogy a FARÖNKÖK-ben írtam, a nyáron egy komolyabb műtétem volt, ami miatt értelemszerűen a mozgás kimaradt egy ideig.

P. a Milano21 célbaérkezését követően nem sokkal küldte el büszkén az eredményét, 1:29:56. Megcsinálta. Az eltökéltség és a kemény munka meghozta a gyümölcsét. Majdnem. Ugyanis később kiderült, a hivatalos ideje néhány másodperccel rosszabb, kívül van az 1:30-on. De ez sem vette kedvét, azt mondta újra nekrugaszkodik. És elmesélte, hogy mekkora élmény volt amikor célba ért és úgy tudta, elérte az álomhatárt. Sírt.

H. posztolt a novemberi félmaratonról is. 1:55-öt akart futni, 1:53:43 lett az eredménye. Azt írta: “Ezt ma nagyon akartam”. És mivel sikerült, büszkén osztotta meg az FB-n, a célba érés után eleredtek a könnyei. Sírt.

A műtét után öt héttel már futni mentem, 6 kilométerrel kezdtem. Minél előbb meg akartam erősödni, ezért a korábbinál rendszeresebben futottam, szépen növeltem a távokat. Tudatosan edzettem. Ahogy szépen haladtam, beleszerettem a gondolatba, hogy minél előbb újra elérjem a félmaratont. 12 héttel a műtét után, október 6-án Tatán megcsináltam. 1:58:26. Közel 25 perccel lassabb mint életem legjobb félmaratonja. De ahogy megálltam, olyat éreztem, mint futás végén még sosem. Sírtam.

Fábry Sándortól halottam, hogy szerinte a síelés lényege valójában az a pillanat, amikor a nap végén nagy nehezen végre kilépsz a sícipődből. A sícipőből kilépni felszabadító érzés. A célban elsírni magad – szintén.

Sokszor a futás lényege nem a mozgás maga. Hanem a célod, amiért csinálod. És a pillanat, amikor azt eléred, és annak terhe alól felszabadulsz. És a tudat, hogy olyan célt tűztél Magad elé, amit elérni felszabadító érzés lesz!

Mi lenne, ha találnál ilyen célt Magadnak? Mókára fel!

Sícipőben futni???” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s