„Más a helyzet a somlóival. Ez a magyar borok fejedelme. Ez a bor rábeszél. Ezt mondja: Élj! Ezt az egyetlen szót mondja, de olyan következetes erővel, mint a régi latin versek a nagy tanulságokat. Mit szívott össze ez a bor a napsütésben, évszázados illatokban! A föld sava és titkos ereje, a nap tüze, esős őszök bölcsessége, a természet vegykonyhájának rejtett párlatai, mindez aranyszín bölcsességgé nemesedett ebben a különös borban. Mert a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is. Mintha a nép, mely termeli és issza, átadna lelke titkos tartalmából valamit a hazai bornak. A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.”
Márai Sándor A magyar borokról című művéből e sorokat mondta el borkostolónk végéhez közeledve Baráth Sándor borász a Kreinbacher Birtokon. Szerencsére egyre több alkalom van, de én mindig örömmel konstatálom, ha olyannal találkozom kis hazánkban, amire azt mondhatom: ez a világon bárhol lehetne. Ami a birtok kialakítását, a dizájnt, a pincészet felszereltségét, a profizmust illeti, ezt nyugodtan mondhatjuk.
Ami a borok és elsősorban a pezsgők minőségét illeti, szerencsére még többet is. A tulajdonos célkitűzése, hogy Champagne legjobbjait idéző minőségű pezsgő készüljön Somlón. Nem vagyok pezsgőszakértő, az eddig megnyert díjak és a pincészetben tapasztaltak alapján mondom elsősorban, jó úton járnak. Hiszek benne, hogy ez a terroir erényei, a furmint fajtában rejlő csodák és a több mint megfelelő anyagi lehetőségek mellett az elkötelezettség, az alázat (már megint), és szakmai értelemben a megalkuvás-nélküliség számlájára írható.
Óriási szerencsénkre a második napunkra sikerült egy találkozót és kostolót szervezni Györgykovács Imrével. Tíz évvel ezelőtt jártunk ugyanezzel a társasággal nála, és örökre emlékezetes kóstoláson vettünk részt. Imre emlékezett ránk, talán ezért fogadott minket annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban jelentkeztünk be. Nem volt sok időnk, egy gyors találkozót terveztünk csak. Végül mégis közel három órán át ittuk Imre borait és szavait. Aki ismeri a Györgykovács borokat, annak nem kell bemutatni, kiválóak voltak egytől egyig, de talán még annál is jobban estek Imre szavai. Sok borásszal volt már szerencsém találkozni, többségében kiváló emberek, tartalmas gondolatokkal. Többségük esetében az ember tisztában van vele, hogy gondolataik egy jól kitalált brand részei, jól kimunkált, tudatos szófordulatokkal tele. Nem kritika senkivel szemben, de szerintem tény. A lényeg, hogy Györgykovács Imrénél ez eszembe sem jut. Ahogy egy cikkben olvastam róla: az a marketingje, hogy nincs marketingje. Gyermeki lelkesedéssel számol be sikereiről, egyik történetet a másikba öltve vesz elő egy-egy újságcikket, fotót, meghívót, oklevelet vagy egyéb emléket és mesél. Ugyanakkor nagyapáink bölcsességével emlékszik vissza egy-egy régi történetre. Belemelegszik, és egy csibészes félmosollyal bevallja, „jó társaságban én is megnyílok, mint a borom”.
Végtelenül kedves, mosolygós, derűs ember, de bevallja, hogy szüretkor nem ilyen. Kíméletlen, maximalista ha a munkáról, a szőlőről van szó. Ahogy ő mondta, ha egy napszámos nem úgy kapál, ahogy szerinte jó lenne, néhányszor elmondja, hogy mit vár el, aztán ha nem megy, inkább elveszi a kapát és befejezi ő. Tökéletességre törekszik. Megalkuvás nélkül. Ez tette azzá, aki. Ez tette a borát olyanná, amilyen.
Megalkuvás nélkül egy világszínvonalú technikai felszereltségű pincészetben és egy egyhektáros kézműves borásznál is. Ennyi a titok?
Jól ismert magyar mondás: “Kis pénz, kis foci…”. A fenti példa nekem azt mondja, megalkuvás nélküli attitűddel ugyanúgy lehet nagyot alkotni ilyen vagy olyan méretben, ilyen vagy olyan anyagi háttérrel.
Még egyszer Márai: „Ez a bor rábeszél. Ezt mondja: Élj!”. Kiegészíteném. Így élj!
Mi lenne, ha Te sem adnád alább? Mókára fel!
milenneha 