Köszönök mindent

Édesapám 88 évesen, épp a születésnapján, családi körben, békében távozott el közülünk. Fájdalommal, szeretettel és hálával emlékezem rá.

Köszönök mindent!

Így búcsúztam el töle.

Nyolc éve már, hogy 80. születésnapját ünnepeltük, ennek kapcsán írtam örökségről, amit tőle, tőlük, a szüleimtől kaptam. Ezt köszöntem meg neki. Mert rengeteget kaptam.

Ide most csak egyetlen dolgot hozok azt, amit a legfontosabb örökségének tartok.

Alázat.

A leggyakoribb témám és hivatkozáson itt a blogon is. (Ha jól számolok, 41 poszt címkéje, 31-ig jutott az egyensúly, 21 a felelősség. Ők talán a dobogósok.)

Alázat. Négy dimenzióban.

Alázat az emberek felé

Ülünk az ünnepi asztalnál, Apunak készülök szedni a levesből. “Csak keveset kérek, másoknak is jusson. Elég!” Hallottuk minden étkezésnél. “Ahogy Nektek jó”, hangzott szinte mindne kérdére. Nem ő volt fontos. Mindig más volt fontosabb. Mi van emögött?

Benne van az a személyiség, akit azt tesz boldoggá, ha másokat kiszolgálhat. Benne van a csapatjátékos együttműködése. Benne van a tudat, hogy jó tett helyébe jót várj! Benne van a krisztusi segíts másokat! Benne van a mindenkit magam elé engedek a sorban udvariassága. És talán benne van a nem vagyok elég jó önbizalomhiánya is.

Hogy mindig egészséges-e ez, az biztosan megkérdőjelezhető.

Alázat a feladatok iránt

Bármilyen feladat iránt. Nem volt túl ügyes technikai ember. De emlékszem, ha gyerekkoromban elromlott otthon valami, addig gondolkodott és próbálkozott, míg meg nem javította. Volt több komoly egészségügyi problémája is, amiből szigorú, következetes gyógytornával lehet és lett rehabilitáció. Halála után a fiókjában megtaláltam azt a füzetet, amiben 25 éve agyérgörcse után újra tanult írni. Mint egy kisiskolás, oldalakon keresztül formálta a betűket, hogy újra tudjon írni. De vajon miért?

Benne van az elképesztő kötelességtudat. Benne van a határtalan kitartás. Benne van a megközelítés, hogy ami rajtam múlik, az rajtam nem múljon. Benne van a saját élettapasztalata, hogy kemény munkával nagyon mélyről nagyon magasra el lehet jutni. Benne van a példamutatás, hogy a környezete, a tanítványai, gyermekei is lássák, első a kötelesség. Benne a maximalizmus is, hogy nem szabad pihenni. És biztos benne van a kisebbségérzésből fakadó nekem folyton bizonyani kell nyomása.

Jogos a kérdés, hogy nem túlzás-e ez.

Alázat a sikerekkel szemben

Sikeres ember volt, de sosem dicsekedett. Aki ismerte, tudta amikor a mosolya azt jelentette, ez igen! De a legnagyobb eredmények idején is alázatos tudott maradni. Nem kürtölte világgá, és talán meg sem élte mindig. Mire gondolhatott?

Benne van a bölcsesség, hogy egyszer fent, egyszer lent. Benne van a felismerés, hogy a sikereink részben szerencsének köszönhetőek. Benne van a tudat, hogy végsősoron a sors kegye, a Jóisten áldása minden eredmény. Talán benne van ebben is a maximalizmus, a soha nem elég érzése. Benne van a mindig van feljebb csapdája. Benne van a saját szerepének háttérbe szorítása, az érdem inkább másoké. Benne van az én nem érdemlem meg kishitűsége.

Nem biztos, hogy mindig jól van ez így.

Alázat a nehézségek között

Nagyon ritkán panaszkodott. Pedig élete során lett volna miért. Tudta, hogy terheinket elfogadnunk nem, de hordanunk igenis kell. A nehézség, a veszteség, a kudarc életünk része, és nem helyezkedhetünk áldozat szerepbe. De milyen gondolat van ebben?

Van benne annak az ereje, aki élt már meg nehézségeket. Benne van a magabiztos hit, hogy a Jóisten nem hagyja magára az embert. Benne van az optimizmus, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Benne van az elfogadás, hogy tűrni kell! Benne van az éberség, hogy mindig jöhet rosszabb. Benne van az önsanyargató gondolat, hogy biztos rászolgáltam az adott nehézségre.

Azt hiszem, ez is indoklatlan olykor.

Ha máshogy teszem sorrendbe, így hangzik a recept:

Ha rosszul mennek a dolgok, fogadd el! Tegyél meg mindent, amit megtehetsz, hogy jobb legyen! Eközben légy alázatos a környezeteddel, ne helyezd Magad mások elé! Mindezt sikerre visz, de maradj mindig alázatos!

88 év üzenete egy bekezdésben.

Ezúton is: ALÁZATOSAN köszönök mindent!

Mi lenne, ha ilyen alázatosak lennénk? (Most nincs Mókára fel!)