Ne feledd a narancshéjat!

Meg van Fábry Sándor sztorija a családi bejgliről? A szomszéd Minci néni kérdezi a nagymamától a csodálatos bejgli receptjét. A nagymama készségesen meséli, mik a hozzávalók arányai, mire kell figyelni a töltelék készítésénél, mennyit pihentesse a tésztát, stb. Minci néni nagy örömmel távozik, a nagymama mosolyogva mondja a kis Sándornak: Na meg persze egy kis cukrozott narancshéjat szoktam belekeverni a darált mákba, de hát nem kell a Mincikének mindent tudnia. Az ő előadásában nyilván jobb (https://www.youtube.com/watch?v=ZOAI6T3DCP8 45. másodperctől).

Attila volt kollégám, tréner és coach, cégvezető. Több más ügyfele mellett hosszú ideig támogatta tanácsadóként egy mezőgazdasági cégcsoport munkáját, majd húsz hónapig belülről, operatív igazgatóként vett részt a cégcsoport átalakításában. Nemrég átadta a stafétát egy, a cégcsoporton belüli vezetőnek, és a jövőben újra tanácsadóként működik a cégcsoport mellett. A sikeres szervezeti transzformációról a HRportal.hu készített egy cikket.

A cégcsoport ügyfelünk is, Attilát a barátomnak tartom, érdeklődve olvastam végig a cikket. Alapos recept a sikeres szervezeti átalakításról. Interjúk készítése a szervezet különböző szintjein, majd ez alapján az optimális szervezeti struktúra kialakítása. A felsővezetés egyetértésének megnyerését követően egy szerethető (!) jövőkép kialakítása, majd a szervezeten belüli kommunikáció erősítése. A munkatársak (tehetségek) bevonásán keresztül a folyamatok felmérése és optimalizálása mellett a felső- és középvezetés fejlesztése, végül egy nyílt visszajelzési kultúra meghonosítása. Kész a recept. Alapos.

És hol a narancshéj?

Az utolsó mondatban:

Vezetőként mára azt tartja a legfontosabbnak, hogy azáltal váljon példaképpé, hogy mennyire tiszta kereteket és megállapodásokat, illetve milyen minőségű kapcsolatokat képes kialakítani a munkahelyén.

Na!

Sok vezetővel dolgoztam együtt az elmúlt huszonöt évben. Sokaknak az sem evidens, hogy vezetőként egyfajta példaképpé kell válnia. De aki ezt meg is célozza, legtöbbször azáltal teszi, hogy mennyit dolgozik. Hogy milyen alapos szakmai ismeretekkel rendelkezik. Mennyire követi az iparági trendeket. Milyen gyors és jó döntéseket képes hozni akár komplex kérdésekben is. Milyen jól érvényesíti a csapata, kollégái érdekeit. Milyen jól kommunikál. Stb.

Felejtsd el!

Keretek. Megállapodások. Kapcsolatok.

Ha vezető vagy, gondolkodj el rajta! Ha van(nak) a munkádban vezető(i)d, figyeld ilyen szemmel!

De ami még fontosabb, ízlelgessük egy kicsit a munkahelyen és a vezetői szerepen kívül is! Nem lenne-e jobb a világ, ha a környezetünkben mindenkivel tiszta kereteket és megállapodásokat alakítanánk ki? Ahol tudhatjuk, hogy kitől pontosan mit várhatunk, és kinek pontosan mit nyújtunk egy adott helyzetben? Oda-vissza. És ha mindenki odafigyelne a kapcsolatok minőségére? Rangtól, élethelyzettől, pillanatnyi érdektől függetlenül. A szomszéddal, a taxisofőrrel, egy rég nem látott rokonnal, a közelebbi és távolabbi barátokkal. Mindenkivel.

Tiszta. Minőségi.

Igazi mesterszakács – vezetőként vagy a hétköznapi életben – szerintem csak akkor lehetsz, ha ezeket a hozzávalókat nem hagyod ki. És ne titkold el Mincike elől sem!

Mi lenne, ha felírnád a receptkönyvedbe? Mókára fel!

@Semperger Attila, szívből gratulálok a receptedhez!

Csak érdeklődőknek – Itt a teljes recept, vannak benne még érdekes hozzávalók: “https://www.hrportal.hu/hr/vigyuk-be-az-erzelmeket-a-szervezeti-valtozasba!-20220204.html”