A gáz olcsó, az emberélet drága

Kedvenc cipőboltod előtt sétálsz. Egy divatos és kényelmesnek tűnő modellt látsz meg a kirakatban. Tetszik. Bemész, felpróbálod, tényleg kényelmes. Kicsit drága, 35 ezer forint. Az eladó, látva hogy hezitálsz, hozzád lép. Van egy pontosan ugyanilyen modell, 25 ezerért is.

– Hogy-hogy? – kérdezed
– Ezt egy másik cég gyártja, az előző melletti telephelyen. A gyártósor is ugyanaz. Ez utóbbi cégnél kiskorú gyerekeket dolgoztatnak, elvégre ők is el tudják végezni. Ja, és kitaláltak egy ügyes értékesítési modellt, papíron egy off-shore cégen keresztül adják el itt ezt a cipőt Önnek, így az ÁFA-val tudnak kicsit játszani. Melyiket kéri?
– Egy pillanat, átgondolom…

Használt autót akarsz venni. Van egy jól bevált kontaktod. Kinézel egy jó állapotban lévő Audi A3-at. Szervízkönyv rendben, sérülésmentes, kis alku után pont annyi, mint amennyit rászántál. Már majdnem megállapodtok, amikor a kontaktod felhív:

– Figyi, csak Neked, csak most! Ugyanebben az árban egy A6-os. Ugyanannyi kilométert futott, kicsit még jobb állapotban is van.
– De annak sokkal drágábbnak kéne lennie, nem? – kérdezed gyanakodva
– Alapból igen. De itt az van, hogy az autót Horvátországból hoztuk. A tulaj a délszláv háború óta fegyverrel kereskedik, és autókereskedésben mossa tisztára a pénzét. Most valamiért nagyon gyorsan el kell adnia 200 autót. Ne aggódj, az autó teljesen rendben, minden OK vele. Na, mit gondolsz, melyiket viszed el?
– Egy pillanat, átgondolom…

Olvastam egy elgondolkodtató cikket a portfolio.hu-n (https://www.portfolio.hu/global/20220225/diktaturakat-erositettunk-meg-amiert-kegyetlen-arat-fizetunk-529115). Abban szerepel az alábbi gondolat:

Így vagy úgy, de megfizeti a világ az árát annak, hogy tényezővé tette ezeket az országokat. A Nyugat nem volt hajlandó áldozatot hozni az elmúlt évtizedekben, hogy függetlenítse magát az orosz gáztól (a Nabucco-terv a kukában landolt), nem volt hajlandó kifizetni a termékek és szolgáltatások magasabb árát, inkább az extrém olcsó munkaerő miatt Kínába szervezte ki a gyártást, hogy aztán olcsón jusson hozzá mindenhez.

A Nyugatnak most már csak azon kell elgondolkodnia, hogy miért képezhetik részét a nemzetközi kereskedelemnek, vámmentes övezeteknek olyan országok, ahol az elnyomás, a megfélemlítés, a félrevezetés az úr. Ahol ezekből az előnyökből a hazugsággyár és propagandagépezet erősítését finanszírozzák. A koronavírus kirobbanásakor látott titkolózás, a vírus eredetével összefüggő pekingi hozzáállás, a WHO és a nemzetközi közösség megtévesztése egyértelmű bizonyítékkal szolgált arra, hogy Kína rendkívül veszélyes az egész világ számára. Oroszország Ukrajna elleni támadásával pedig mindenki előtt világossá vált az, ami legalább egy évtizede, de legkésőbb a Krím megszállása óta egyértelmű: a Nyugat nem függhet ezektől az autoriter rezsimektől, ha valóban meg szeretné őrizni a „szabad világ” jelzőt.

Nem értek az energetikához. Nem értek a geopolitikához. De azt hiszem, hogy értek az értékekhez. Ennek mentén gondolkodtam el a háború következményein.

Őszintén meglep, hogy többen relativizálják ismerőseim közül a jelenlegi háború helyzetet “igen, de” kezdetű mondatokkal. Más – hasonlóan szomorú – témában is úgy fogalmaztam, hogy ez Nem nézőpont kérdése!, ezt ez esetben is tartom. Függetlenül attól, hogy Ukrajna milyen politikát folytat(ott), hogy Oroszország eddigi politikája ilyen vagy olyan témákban elfogadható vagy éppen szimpatikus volt-e nekem vagy másnak, közel két héttel ezelőtt Oroszország háborút indított egy szuverén állam ellen, amely háború alatt ráadásul civil célpontokat is támad.

Ha pedig Oroszország, illetve annak vezetője agresszor, az egy kicsit rosszabb mint, hogy a cipőd gyermekmunkával készült és ügyeskedtek egy kicsit az ÁFA-val, vagy annál, hogy a használtautód pénzmosás miatt kapható olcsóbban.

– Veszel tőlük gázt?
– Egy pillanat, átgondolom…

Magyarország az európai átlaghoz képest nagyobb orosz energiafüggéssel, az erre alapozott rezsicsökkentéssel , és a Kormány oroszbarát politikájával talán nagyobb dilemmában van, de ahogy a fenti cikk is fogalmaz, itt a teljes “Nyugat” folytatott olyan politikát, amelyet a gazdasági érdekei megkívántak. Őszintén szólva e tekintetben a szerb elnök legalább szókimondó volt a háború kirobbanását követően: “Szerbia nem csatlakozik az Oroszországgal szembeni szankciókhoz, mert országának sem politikai sem gazdasági érdeke nem fűződik ehhez.” Nem értek vele egyet, de legalább tiszta beszéd.

Ferenc pápa azt mondta, a

háború a politika és az emberség kudarca.

Majdnem egyetértek. Szerintem a

háború és a politika az emberség kudarca.

Ha a hidegháborút követő harminc év európai és globális politikája illetve gazdaság(politikáj)a nyomán idekerültünk, amit az elmúlt napokban meg kellett tapasztalnunk, akkor ideje radikálisan változtatni rajta.

Nem kérem a gyerekmunkával készült cipőt! Nem kérem a pénzmosásból olcsó autót! Nem kérem az olcsó orosz gázt!

Tudom, hogy a való életben a hétköznapi dilemmákban sokan kénytelenek kompromisszumot kötni és morális kérdéseket félretéve az olcsóbbat venni. De ugye kimondhatjuk, hogy a magyar gazdaság (nem beszélve a “Nyugatról”) van annyira erős, hogy nem szorul rá mindenből az olcsóra. Ami ráadásul nem is biztos hogy az. Drámaian hangzik, de igaz: most látszik igazán, hogy az olcsó, az valójában drága. És nem is rubelben, dollárban, hanem emberéletben….

Nem szankciókról beszélek, nincs illúzióm, hogy a szankciók fogják megállítani Putyint. Nincs illúzióm, hogy egyik pillanatról a másikra át lehet állni más energia forrásra.

De itt az esély egy döntést meghozni érték alapon. Emberségből.

Igen, akkor erősen csökkenni fog a kereslet a Cote d’Azur kastélyai iránt. Igen, akkor vége lesz a bankok és pénzügyi tanácsadók zsíros üzleteinek orosz oligarchákkal. Igen, akkor a BL-nek új főtámogatót kell keresni a Gazprom helyett. Igen, akkor ezen oligarchák által elköltött pénz hiányában lassabban fog nőni az európai és magyar gazdaság. Igen, akkor fel kell adnunk a rezsicsökkentésünket.

Mi lenne, ha morális alapon döntenénk? (Most sincs Mókára fel!)