Mert megérdemlem (?)

Nem értek igazán a teniszhez, nem is követem folyamatosan, de le vagyok nyűgözve az elmúlt évek fantasztikus hármasától: csodálom Nadal fizikai teherbírását, Djokovics mentális erejét és Federer emberi nagyságát. Ja, és a teniszt, amit játszanak.

Tegnap reggel az AusOpen-en játszotta Roger Federer karrierje ötvenhetedik Grand Slam negyeddöntőjét. Az ellenfele Tennys Sandgren volt. Roger idén lesz 39 éves, nem fiatal. Nem néztem az egész meccset, annyit tudok, hogy az első szett megnyerése után a másodikban kikapott, a harmadik szett közepén ápolást kért, majd azt is simán elvesztette. A negyedik szoros volt, az ellenfélnek 7 (!) mérközéslabdája is volt, de Federer mindegyiket hárította. És rövidítésben hozta a szettet. A döntő szettben már láthatóan jobban volt. Nagyon izgalmas és szoros labdameneteket és gémeket követően, de viszonylag simán, 6:3-ra nyerte a szettet és ezzel a meccset. Ez a háttér-sztori. A lényeg most jön.

Közvetlenül a meccs után, még a pályán készült vele egy interjú. Érdemes meghallgatni. Rövid kivonat a szerintem legérdekesebb részből.

“- Ez finoman szólva is egy érdekes meccs volt. Hét meccslabdát hárítottál a negyedik játszmában és most Te állsz itt. Hogy csináltad?

– Igen. Nagyon koncentráltam. Tudtam, hogy képes vagyok rá, és ha játszom a játékomat, előbb-utóbb felörlöm, megtöröm és aztán átveszem az irányítást, kijön a tudáskülönbség és legyőzöm könnyedén 〈JA NEM! NEM EZT VÁLASZOLTA. Hanem:〉

– Tudod, néha szerencsésnek kell lenned. Úgy tűnhetett, hogy kontroll alatt tartom a meccslabdáknál, de valójában csak reménykedtem, hogy nem fog beütni egy nyerő ütést. Nagy meccset játszott, nekem szerencsém volt. Nem érdemeltem győzelmet!”

Aztán még pár kérdés a meccs alakulásáról, a sérülésről, a következő ellenfélről. És az egyik válasz után, mikor arról beszél, hogy most már könnyebben fog játszani, mert már nincs elvárás magával szemben,  hisz tisztában van vele, hogy valójában már Svájcban kellene síelnie, a riporterből, aki nem mellékesen Jim Courier, korábbi világelső és AusOpen győztes, kibukik egy gyermekien őszinte mondat:

You’re not like anyone I have ever met, at all! – Nem találkoztam még senkivel, aki hozzád hasonlítható lenne. Egyáltalán.

Szilágyi Áronnal találkozva (részletek itt: Szilágyi Áron for president) volt nagyon hasonló érzésem. És azt hiszem, éppen ugyanazon “bűvös” tulajdonság miatt, amit most újra, már harmadik posztomban ki kell emelnem. ALÁZAT MINDENEKELŐTT!

Hallottam már fociedzőtől is ilyen nyilatkozatot: “Nem érdemeltünk győzelmet.” Mikor gyalázatosan megy a csapatnak de az utolsó percben egy lesgóllal/öngóllal mégis megnyerik a meccset 1:0-ra.

Na de ez itt egész más. 38 évesen, vesztett helyzetből, sérülten mutattott be egy héten belül másodszor egy olyan menekülést, amit mindenki csodálattal figyelt a helyszínen és a TV előtt. De nem ünnepli magát, hanem reálisan értékel.

Sikeres vagy? Jó körülmények között élsz? Valami nagyon összejött? Gratulálok! Megérdemelted? A fenti mércével mérve is? Talán nem áll messze az igazságtól, ha úgy fogalmazok, csak akkor érdemled meg igazán, ha belátod, hogy valójában nem érdemled meg!

Felmerült az interjúban az a kérdés is, hogy akár fel is adhatta volna a meccset a harmadik játszmában a sérülés miatt. De ő “hitt a csodában”, az esőben vagy hogy majd történik valami. És történt. Ha elég alázatos vagy, a sors/ a Jóisten a szárnyaira vesz.

HWAPO – Hard Work Always Pays Off – a kemény munka mindig kifizetődik, szól az ismert mondás. Többek között Hosszú Katinka jemondata. Igaz? Biztos. Szerintem van jobb recept:

HAPO – Humility Always Pays Off – az alázat mindig kifizetődik! 

Mi lenne, ha újra és újra megkérdeznéd Magadtól, hogy megérdemled-e? Mókára fel!