Fomo Sapiens

FOMO = Fear Of Missing Out = Félelem, hogy kimaradsz valamiből.

Korábbi Mindfulness-ről szóló posztban hivatkozott orvos, Dr. Márky Ádám újabb előadását hallottam. Egy történet tőle:

Képzelj egy reggelt, amikor felébredés után a telefonodat a reggeli készülődés idejére tudatosan az éjjeli szekrényen hagyod. A szokásos menetrended szerint, csak a telefonod nélkül telik a reggel. Úgy mész a mosdóba, mosol fogat, sminkelsz/borotválkozol. Reggelit készítesz, reggelizel, de még mindig nem nézel a telefonodra. Átbeszéled a családoddal az aznapot. Nyugodtan megiszod a kávéd. Nem olvastad el a híreket még, nem néztél rá az emailekre, és a barátaid FB/Insta posztjait sem pörgetted még át. Felöltözöl, elteszed a telefonod, elbúszúzol a családtól, és indulsz. Belépsz a liftbe és ránézel a hírekre. KITÖRT A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ! És? Neked legalább még volt egy kellemes, nyugodt reggeled a szeretteid körében.

Én az itthon töltött egy óra alatt szinte minden reggel legalább átpörgetem az Index oldalát és elolvasok esetleg egy-egy cikket. Ránézek az FB-re. Megnézem, hogy jött-e a privát emailemre valami. Ha olyan, válaszolok. Megnézem, hogy jött-e a céges emailemre valami. Ha olyan, elkezd rajta járni az agyam. Még néhány “nélkülözhetetlen” dolog: Például az éjszakai NBA/NFL eredmények és az aznapi sportműsor. Ha az elmúlt egy-két napban írtam posztot, akkor a wordpress-statisztika, hány új olvasó volt az éjszaka alatt. Kár lenne bármelyiket is kihagyni. Félek, hogy lemaradok valami nagyon fontos információról. Ismerős?

Egy ideje okosorám van. Azért vettem, hogy ne nézzek folyton a telefonomra, amikor arra üzenet érkezik, mert az egy megbeszélés közben például nagyon udvariatlan. Most az órámra nézek rá. Az még udvariatlanabb. De nem bírom nem felemelni a kezem, ha rezeg az óra a csuklómon, hogy új üzenet érkezik. Mert félek, hogy lekések valami fontos hírről. Ismerős?

Járok vitorlázni, egy hetes verseny az Adrián minden évben szeptember végén. Minden nap van verseny, de a futam előtt és után van egy-két óra a vizen, amikor csak vitorlázunk, megyünk A-ból B-be, esetleg várjuk a szelet, nem történik a hajón semmi. A legénység a hajó hátsó részében üldögél. Kivételes alkalmakkor (!) egy-egy sör, Unicum, pohár bor társaságában. Beszélget, viccelődik, sztorizgat. A hajó orra kb. 10 méterre van . Oda egyedül kifeküdni ilyenkor egy fantasztikus élmény. Süt a Nap, ki tudod pihenni az előző nap fáradalmait. Ha úgy fúj a szél, nem is hallod, ami a hajó hátulján zajlik. Idill. Mégis minden alkalommal erősen győzködni kell magam, hogy előre menjek és kifeküdjek pihenni vagy csak elmélkedni. Mert félek, hogy lemaradok valami felejthetetlen pillanatról. Mikor egy közepes házibuliból, rendezvényről minden fáradtságod ellenére alig akarsz hazaindulni, mert hátha még most indul be a buli! Ismerős?

Fear of missing out! Félelem, hogy kimaradsz valamiből.

Van egy talán kevésbé ismert és szerintem még veszélyesebb testvére: FOBO. Fear of Better Option. A jobb alternatívától való elesés félelme. Egy olyan alternatíva, amit nem is ismersz. De félsz tőle. Ilyen helyzetben sokszor úgy jár az ember, hogy nem mer dönteni, mert ott lebeg előtte, hogy van/lehet egy jobb opció. Nem mersz elköteleződni egy társ mellett, mert tudod, hogy ezzel lemondasz mindenki másról. Barátaid egy wellness programra hívnak a hosszú hétvégére, amihez abszolút volna kedved, de halogatod hogy elfogadd a meghívást, mert hátha jön még egy jobb lehetőség arra a pár napra. A másik eset talán még rémisztőbb: döntesz ugyan, de folyamatosan nyomaszt, hogy ezzel potenciálisan lemondasz arról a bizonyos jobb opcióról. Így a legjobb választásod, a legboldogabb pillanatod is elhalványul. Mert mi lett volna, ha máshogy döntesz? Nem tudod, mi a másik kimenet, csak frusztrál hogy lehet hogy van. Egy külföldi városban sétálva beülsz egy jól kinéző étterembe. Jó a hangulat, kellemes a kiszolgálás. Nem életed legjobb étterme, de minden rendben vele. Nem kellett volna még egy utcával tovább sétálni? Mintha ott a sarkon túl is lett volna egy kellemesnek tűnő hely. Lehet, hogy ott jobb lett volna a sör? Átolvasod az étlapot, választasz. Valami hétköznapit, az a biztos. Kihozzák. Finom. Nagyon finom. Ha ilyen jól főznek, nem kellett volna valami különlegesebbet választani? A francba! Lehet hogy lett volna jobb választás!

Nincs olyan, hogy elég információ. Nincs olyan, hogy tökéletes(en megalapozott) döntés. Nincs olyan, hogy a tökéletes pillanat. De van, kell hogy legyen az adott helyzetben elegendő információ, tökéletesen (?) meghozott döntés és tökéletesen megélt (!) pillanat.

Mi lenne, ha ezeket keresnéd? Mókára fel!