Megérkezés

Egy Karácsonyi köszöntőben hallottam:

Advent első vasárnapja az elindulás, Karácsony a megérkezés.

Megérkezni jó. Hazaérkezni. Minden alkalommal mikor – akár párnapos – utazásból hazaérünk, Eme azzal lép be a lakásba, hogy fennhangon azt mondja: “mindenütt jó, de legjobb itthon!”. Ha fárasztó úton vagyunk túl (és az adventi út sokunknak valószínűleg igen fárasztó), jól esik belépni az otthonunkba, elnyújtózni a kanapén, egy kellemes fürdőt venni, majd megpihenni a saját ágyunkban. Ha hosszú úton vagyunk túl (és az egész év és az egész Advent igen hosszú volt), jól esik végre a biztonságot adó otthonban lenni, a megszokott négy fal között. Ha mozgalmas utazásból érkezünk (és talán nem csak nekem volt mozgalmas az elmúlt pár hét), jól esik csendben, csak hármasban (másnak egyedül, kettesben, négyesben, ötösben, hatosban) otthon megpihenni, csak egymásra figyelni újra. Bármilyen szép, tartalmas, élményekkel teli is a nyaralásunk/telelésünk, felüdülés otthon lenni újra. Nem beszélve az olyan megérkezésekről, mikor egyikünk érkezik a távolból pár nap vagy hosszabb távollét után haza a családhoz. A viszontlátás öröme, az újra együttlét boldogsága. Mert megérkezni, otthon lenni, együtt lenni jó! Érkezz meg a szeretteidhez!

Elmondtam Márknak a fenti idézetet, és a hétévesek bölcsességével reagált: “Igen, Apa, értem: Karácsonykor megérkezünk a jászolhoz”. Nemrég volt az iskolában a karácsonyi ünnepség, az egyik pásztort játszotta, együtt keltek útra, követték a csillagot és érkeztek meg a kis Jézushoz. Márk döbbenten mesélte nekem ennek kapcsán, hogy nem mindenki hisz a Jézuskában. Mi a kis Jézushoz érkezünk, de másnak más a Karácsony. Megérkezni a Te csillagodhoz, megérkezni a Te Istenedhez, megérkezni a Karácsonyhoz, nem más mint megérkezni saját magadhoz. Ez nem hit kérdése. Érkezz meg Magadhoz!

Ajándékozd meg szeretteid! Ajándékozd meg Magad! A megérkezés fellélegzésével és a jelenlét örömével!

Úton vagy?

Mi lenne, ha megérkeznél? Mókára fel!