Márk levelek – HATalmas lettem

Sziasztok,

 

Nem fogjátok elhinni, de már hatéves lettem. Nem volt semmi az elmúlt év, egy csomó minden történt és egy csomó mindent tanultam.

A télen megtanultam például síelni. Már voltam pár évvel ezelőtt is, de az még nem volt az igazi. Ebben az idényben először Szilveszterkor voltunk Ausztriában, de sajnos egy kicsit megbetegedtem, és csak egy nagyon rövid próbálkozásom volt a sípályán. Cserébe egy másik mutatvánnyal készültem, tűznyelés. A Szilveszteri tüzijáték egy darabja olyan szerencsétlenül repült, hogy pont a számba esett. Kicsit sárkányosat játszottam, úgy füstöltem, de azért nem volt annyira vicces. Viszont volt két másik síelés is. Egyszer egy Szabó-fiús hétvége, ahol Nagypapának megmutatattam, mit tudok, igaz még kellett Gé segítsége, aki a nagybátyám (mondjuk nem olyan nagy, mint Apa) és nagyon viccesen tud síelést tanítani. Ez itt a reklám helye. Később voltunk Olaszországban is, ott Gyuri bácsi volt az oktató, aki örögebb mint Gé, nem annyira vicces, de jól megtanított. Ott még verseny is volt a végén, harmadik lettem. Pénzdíj nem volt sajna.

Tavasszal megtanultam biciklizni. Egyre nagyobb bicikliket kapok, Ha ez így megy tovább, mire nyugdíjba megyek, cirkuszban is felléphetek az óriásbiciklivel. Most még egy sima bringát kaptam, végre pótkerék nélkül. Voltam már vele városi bringatúrán, a Városligetben a közlekedési parkban is. Az nem nagy dolog, már úgyis ismerem a legtöbb közlekedési táblát. A kocsiban Apának a hátsó ülésről szoktam kiabálni, hogy mennyivel lehet menni meg hogy nem szabad előzni. Spórolok nekik egy csomó pénzt, nem kell GPS-t venni, hogy az mondogassa, hogy „túl gyorsan mész” és így nem is fogják megbüntetni őket. Megkezdtem a gondoskodást az öregekről.

Nyáron megtanultam olvasni és írni. Ez talán még egy kicsit korai. De nagyon tetszik nekem. Anyának például rendszeresen írok levelet. Kaptam ajándékba egy mini postaládát, azt még a nyaralásra is elvittük, és naponta több levelet is írtunk egymásnak. Jó kis meglepetések is voltak a levelekben. Én néha rajzoltam is, de most már az írás jobban megy. Sőt visszafelé is tudok írni. Például most figyeljetek: Indul a görög aludni. Na?

A számok továbbra is eléggé érdekelnek. A kedvenc számom az ötezerháromszázhetvenegy és a végtelen. Utóbbi kapcsán van egy kis filozófiai vitám Apával. Én azt állítom, hogy ha a végtelennek sosincs vége, az azt jelenti, hogy olyan mint a kör vonala. Apa meg azt magyarázza nekem, hogy inkább egy egyeneshez hasonlít, aminek sosincs vége. Az élet nagy kérdései…

Nyáron a Balaton volt a sláger, Dörgicsén töltöttünk 10 napot. Nem értem, miért így nevezték el, csak egyszer dörgött az ég. Mondjuk akkor nagyon. Ragyogicsének inkább hívhatnák, mert szinte végig ragyogott a Nap. Jó nyaralás volt. Medencéztünk, Balatonoztunk, ettünk finomságokat. Szeretem a Balatont.

 

Nyáron volt még nem olyan vicces dolog is. Ha emlékeztek, még féléves koromban Anyának kórházba kellett menni, hogy kivegyék a pajzsmirigyét. Apa annyira szereti Anyát, hogy még ebben is utánozza, most nyáron őt is megműtötték. Pár napig nem volt itthon, de én is bemehettem meglátogatni és küldtem neki oda is leveleket. Megtanultam egy jó mondást, kivették a betegséget, megmaradt az egészség. Szóval, nem kell aggódni, de azért egy ideig nagyon csúnya volt a sebe és sok izgalom volt ez Anyának és nekem.

Aztán amiatt is szomorkodtam, hogy Susu néni, aki egyéves korom óta volt a bébiszitterem, már nem jár többet hozzánk. A város másik végén kell egész nap egy kicsi babára vigyáznia. Sajnálom. Nagyon megszerettem. Szerintem a lelke mélyén ő is még csak öt vagy hatéves, például egy csomószor egyedül játszott „ki nevet a végén”-t és hangosan közvetítette. Többnyire ő nyert. Búcsúzásképp egy szép levelet is kaptam tőle, meghatódtam. Puszi Neked, Susu néni!

Azért a hatodik évem elég jól zárult, pont a szülinapomon elutaztunk Spanyolországba. Meglátogattuk a keresztszüleimet Malagán. Anyáék azt mondták, ott jó meleg lesz, de nem volt valami szép idő, medencézni alig tudtunk. Ha jól sejtem, ezért is lehet olyan furcsa neve a helynek. Régebben gondolom Melegének hívták, de mivel a fogyasztók megtévesztésére nagyon utazik a GVH, átcseréltek pár betüt. Na mindegy, rengeteg szuper programunk volt, játszótérről játszótérre mentünk és csudajókat játszottunk Ádival. Utána meg egy hetet Tenerifére mentünk. Ez a Kanáli szigeteken van. De lehetett késsel és villával is enni, nem csak kanállal. Finomakat is ettünk. Imádtam, végre hármasban egy egész hétig! Voltunk csúzdaparkban, láttunk delfinsót (sic.), fürödtem az óceánban, bejártunk egy hatalmas állatkertet, medencéztünk sokat és nagyokat nevettünk! Megérte hatévesnek lenni!

Hétévesen jelentkezem újra! Addigra iskolai hírekkel, hú már most izgulok!

 

Puszi,

m

 

Mókára fel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s