Márk levelek – m5

2017.10.21.

“Helló,

Teljesült! Mármint az első ötéves terv! Ötéves lettem. Menő, mi?

Kicsit régen írtam, tudom, bocs! Szégyellem magam, nincs igazán jó kifogásom. Ha valami rossz dolog történik, általában nagyra nyitott szemekkel azt mondom Anyáéknak, hogy “nem én voltam, de téééényleg!”, de ez most itt nem nagyon bevethető.

Viszont egy csomó érdekes dolog történt. Elég mozgalmas nyár volt például.

Volt itt ez a vizes Vébé. Voltam szurkolni a Duna Arénában, imádtam. Hosszú Katinkát néztük meg, ahogy világbajnok lett. Nagyon tetszett, csak tényleg egy kicsit hosszú volt az egész, én már nem nagyon bírtam a lelátón. Igazából Hangos Katinkának is hívhatnák, mert nagyon hangos is volt, mindenki kiabált, de a leghangosabb szerintem én voltam, egy hatalmas dudát is vittem magammal. Ria-Ria-Hungária!!!

Nem sokkal előtte voltunk nyaralni. Horvátországban voltunk hármasban. Csudajó volt. Tengereztünk, medencéztünk, játszótereztünk, társasjátékoztunk sokat. Úszásban egyébként sokkal jobb vagyok, mint ez a Katinka. Igaz, hogy nekem karúszó kell még, de míg ő csak két perc hét másodpercig bírta a vízben, én egy óra után is csak azért jöttem ki, mert Apa nem bírta tovább az ugrálást. Na most akkor ki a világcsúcstartó?

Még egy Dínó-parkban is voltunk, ahol majdnem igazi dinó szobrokat lehetett megnézni, amik még mozogni is tudtak, csak gombokat kelett nyomogatni. Rájöttem, hogy nem sokat fejlődött a világ a pármillió év alatt, mert az én távirányítós autóim pont úgy működnek mint a dínók. Megynyomok egy gombot és mozog. A dínóról jut eszembe, új legjobb barátom van. Roninak hívják, egy csoportba járunk az oviban. Ő folyton dinókkal játszik. Az apukája angol, és egyébként neki is Mark a neve. Ha Roninak is én leszek a legjobb barátja, akkor Apát meg Roninak hívják majd? Ez a keresztapaság, vagy mi? 

Anyával már voltam hittan-táborban is. Arra nagyon büszke vagyok, mert rajtam kívül csupa iskolás gyerek volt, de én már óvodásként is végig jól tudtam viselkedni. Itt volt Budapesten, de nagyon izgi dolgokat csináltunk és megtanultunk egy pár szép éneket is, amit a végén a templomban el is énekeltünk. Meg voltunk a Balcsin, mindkét partján, még visszhangoztam is. Voltunk megint Hannáéknál, Szemesen, ő a gyerekkori szerelmem a bölcsiből. Most már inkább Lilla iránt érdeklődöm, az érettebb nők jönnek be.

Ahogy nagyobb leszek, egyre jobban nyomaszt a pályaválasztás. Nagyon sok ötletem volt már. Régen tűzoltó akartam lenni, de az már elmúlt. Építő bácsi szívesen lennék, de már felmerült a Vulkán-kutató is. Anya és Apa akkor nevetik a legnagyobbat, mikor azt mondom, hogy ha nagy leszek, éhes leszek. Pedig ez nem vicc. Igazából Apa munkája is tetszik, mondtam is neki, hogy ha nagy leszek, én is bank leszek. 

Másban is próbálom utánozni Anyáékat. Mindketten szeretnek keresztrejtvényt fejteni. Ők még könnyűeket csinálnak, Anya betüket ír kockákba, Apa meg számokat, én viszont különbségeset, meg összekötőset, meg szinezőset, meg megszámolósat. Ja és Apának van Rubint (!) kockája, de abban is én vagyok a jobb. Sokkal gyorsabban összekeverem, mint ahogy ő kirakja. Nem valami zsenik a szüleim, na!

Van egy dolog, aminek Anya és Apa nagyon örül, de én nem vagyok rá büszke. Az elmúlt évben semmi rendes balesetem nem volt. Van egy vers, az a címe, hogy “Minden fiú csupa seb”, nekem igazi sebem alig akar összejönni. Kis kék-zöld foltok mindig vannak, de az nem igazi. Mondjuk én már attól is félek, hogy ha azt víz éri, nem fog-e csípni. Na jó, kicsit beszari vagyok. Szerencsére a szónak csak ebben az értelmében, ha értitek, mire gondolok. Viszont kullancsban elég menő vagyok, Anya már kétszer is talált bennem és óriási hősként megúsztam mindkétszer. Pedig elsőre elég bizonytalan voltam, mikor Anya mondta, hogy “KULLANCS!”. Mit csináljak, kullantsak???

Egy komoly balesetem volt (vagy ahogy a Tűzoltó Sam-ben mondják, mészhelyzet), ami viszont nagyon nagyfiós dolog. Kiesett már két fogam is. Most már nem pontosan emlékszem, hogy bokszoltam egy középsúlyú bajnokkal, és mikor kiütöttem, esés közben véletlenül eltalálta a fogamat, vagy úgy mentettem meg egy majdnem a szakadékba zuhanó iskolabuszt, hogy a fogammal fogtam egy kötelet és kihúztam őket és abba tört bele. Vagy csak mozogni kezdett, és hopp, kiesett. 

A leveleim mellé Anya készül egy másik best of kiadásra is, ez amolyan idézetgyűjtemény lesz. Idézetesdiben olyan tehetséges lehetek, mint a Coelho bácsi, ő valami régebbi ismerős, neki már több könyve is van, személyesen még nem találkoztunk. Nálunk többnyire Anya jegyzi fel, amiket mondok. Megkértem, hogy pár kedvencét kedvcsinálónak írja le Nektek, ilyenek vannak benne:

• Apa, szerintem úgy van ez az egész család, hogy Anya a hercegnő és te vagy az Ő lovagja!
• Anya, tudod mi a legnagyobb kincs a családunkban? A szeretet!
• Anya, boldogulj már meg! Ne aggódj, nem tört össze nagyon az iPad!
• Apa, Neked borárusnak kellett volna lenned, ha nagy leszel, mert szereted a bort.
• Apa, a Jóistenke, tudod aki a felhőben lakik, honnan tudta, hogy mit tegyen a világgal?
• Amikor Anyával vagyok, akkor nagyon nagyra nő a szívem!

Én nem pontosan értem, mi benne a cuki/vicces/okos, de ha nekik tetszik, elküldöm Nektek is.

Vigyázzatok Magatokra és egymásra, millió puszi!

m“

A következő már az aktuális, hatéves lesz 🙂

Mókára fel!