Márk levelek – Hárem?

2015.11.08.

“Sziasztok,

Milyen az élet Felétek? Itt minden szuper!

Most lettem hárem éves.

Lehet, hogy kicsit élénk a fantáziám, de többet vártam ettől. Szép ajándékokat kaptam Anyáéktól meg az egész családtól, de azt hittem, hogy mostantól egy hárem fog körülvenni. Átverés. Na jó, nem panaszkodom, azért egy csomó jó dolog volt a szülinapomon, a bölcsiben meg a családdal is megünnepeltük. Igen, még mindig bölcsi. Tavaly kezdtem, és felmerült, hogy oviba menjek már most, de Apa azt mondta, mivel évvesztes vagyok, és isibe is majd egy évvel később megyek, ráérek még az ovival. Jó. Mondjuk akkor van remény, hogy az évvesztesség miatt a hárem is jövőre jön. Kivárom.

Amúgy az egész év jól telt. Kb fél éve írtam Nektek, azóta rengeteg dolog történt. Már múltkor is írtam, hogy elkezdtem rendesen beszélni. Ez azóta is tart. Sok a mondanivalóm, na! Ahogy a szüleimet figyelem, ők is szeretnek beszélni, félek hogy ha nagyobb leszek, majd nem engednek szóhoz jutni. Most még tetszik nekik, ha magyarázok, úgyhogy én mondom reggeltől estig. Meg aztán észrevettem, hogy kell a fiatalítás a nyelvészeknél, van egy csomó hülyeség a magyar nyelvben, én segítek újítani. Például van két ugyanolyan lego-autóm. Anyáék azt mondják rá, hogy egyforma. Nem tudnak számolni, vagy mi van? Én győzködöm őket, hogy az „kettőforma”. Logikus, nem? Vagy azt is nagyon nehezen értik meg, hogy mit jelent, ha valamit bebontunk. Pedig egyértelmű. Egy csomagot ki kell csomagolni, ha előtte valaki becsomagolta. Mit kell akkor csinálni, hogy ki lehessen egy ajándékot bontani? Bebontani, nem? Naugye!

Most már október van, de szerencsére nekünk elég hosszú volt a nyár. Sok helyen voltunk nyaralni. A legtöbbet a Mártonvölgyi Wellness Resort and Spaban ami valójában otthon a teraszunk. Felfujtunk egy medencét, Apa engedett bele vizet, én meg elbohóckodtam benne. Néha haverokat is hívtam, Bence volt a legjobb partner a fürdőzésben! De persze voltunk a Balatonon is párszor, Révfülöpön, Füreden, Siófokon és Szemesen is. Nagy ez a tó, én mondom! A legmesszebb Törökországban voltunk, ami egy nagyon klassz hely. Hatalmas homokozó volt a nagy hullám-medence mellett, de volt egy csomó másik medence is, azokban sokat úsztam, meg csúszdáztam. Ami furcsa kicsit, hogy a törökök nagy része oroszul beszél. Ez valami keleti összefogás lehet!

Sőt nemrég elmentünk megint a Bükk Afrikájába, a Bambara Hotelbe, amiről egyszer már írtam. Három érdekes dolog is történt, egyrészt végre össze mertem haverkodni Bizsuval a helyi plüssszurikátával (vannak igaziak is, csak azokkal nem lehet énekelni meg játszani), másrészt Zoéval egyre jobban összemelegedtünk, végre nem lógott Apa meg Anya folyton a nyakamon, játszhattam vele kettesben egy csomót. Harmadrészt megnéztük Szilvásváradot is, ami egy nagyon jó hely, de az is átverés, ne dőljetek be neki! Se szilva se vár. Az eredeti neve Pisztrángospatakod lehet, csak gondolom, valaki félrefordíthatott valamit. Mindenesetre jó hely, érdemes megnézni!

Nem szívesen beszélek róla, de még mindig pelust hordok. Tudom, hogy egy kicsit ciki, de jó okom van rá. Értékes időt spórolok meg, amit az autóimmal tölthetek. Nyáron próbálkoztam párszor a pucérkodással, vannak bizonyos előnyei, de azt hiszem hatékonysági szempontból jobb a pelus. Képzeljétek Magatokat ebbe a helyzetbe: reggeli után épp a kedvenc mesém megy a tv-ben, nem kell wc-re szaladgálnom, hogy elintézzem a dolgomat, elegánsan a kanapén üldögélve megoldom. Így nem maradok le a legjobb részekről. Focimeccs közben, izgalmas kriminél vagy a kedvenc sorozatnál hogy örülnétek, Ti, felnőttek is, nem? Pluszban még olyan haszna is van, hogy Apát lehet kicsit idegesíteni, mert persze csak akkor szólok neki, hogy van kaka, amikor már épp indulni kellene dolgozóba és bölcsibe. Azért a wc-vel nem menne ilyen jól az időzítés…

Ja igen, Apa újra dolgozik. Nem örülök neki. Nem csak azért mert kevesebbet van otthon, hanem mert tanácsadó lett és annyira megszerette, hogy otthon is sokat gyakorolja. Adja nekem a tanácsokat, hogy ezt ne csináljam, azt meg csináljam, most arra vigyázzak, most így játsszak, most ide üljek vagy oda álljak. Pedig, higgyétek el én sokkal jobban tudom! Nekem nem kell tanács, köszi! Anya meg iskolába kezdett járni, most sok mindent tanul egyszerre, hogy még okosabb legyen. Pedig már így is nagyon okos, mindig tudja, hogy kell megnevettetni, kitalálja legtöbbször, hogy mit szereténk csinálni és még azt is észreveszi, ha próbálok valami rosszaságot csinálni. Ami persze nagyon ritkán fordul elő. Szuszu néniről nemigen meséltem még Nektek, ő a bébiszitter, ahogy apáék mondják. De ő nem szitter, hanem runner. Állandóan futunk vele a városban ide-oda-amoda. Szerintem komoly részem van a BKK veszteségeiben, annyit utazunk busszal, villamossal, metróval (én is ingyen, ő is ingyen – hihihi), hogy ha ezen múlik , tuti csődbe megy a BKK.

Végül a háromévesek bölcsességével a fiatalabb olvasóimhoz szeretnék szólni. Nem tudom, hány ilyen van, ezek a mai fiatalok már nem nagyon olvasnak, na mindegy… Szóval, csak azt akarom Nektek mondani, ne siessetek a felnövéssel , én imádtam kétéves lenni. Olyan sok csudajó dolog történt velem az elmúlt egy évben! Jártunk egy csomó helyen az országban (a kedvencem talán Veresegyháza volt, ahol igazi macikkal barátkoztunk), csináltunk egy rakás új dolgot (kézműves témában a bölcsi elég erős), már szórakozni is sok helyre megyünk (moziban és színházban is voltam, az operát mondjuk még jegelem), már egyre többet haverkodom a kis pajtásaimmal (Hunorral vagy Ádival például már minden együtt töltött három órából csak felet veszekszem, hogy ne vegye el a játékaimat), és minden de minden csupa felfedezés. Azért remélem a negyedik sem lesz rosszabb!

Isten Áldjon Mindenkit!

m”

Mókára fel!