Csak felnőtteknek

Márk tizenkét éves. Mikor két évvel ezelőtt cipőt akartunk neki venni, az eladót kérdeztem, hol találom az ő méretét, mire azt válaszolta: “A kiskamasz cipők az emeleten vannak.” Mi van? Kiskamasz? Tízévesen? Azóta már nem is kis kamasz. Lassan felnő. December elején részt vettem egy budapesti középiskola pályaorientációs napján. A LinkedIn-en talált meg az egyik … Csak felnőtteknek olvasásának folytatása →

Helyedre!

Én a helyemen vagyok. Évzáró ügyfélrendezvényünkön erre a gondolatra fűztem fel a beszédemet. Elmondtam, hogy miért érzem a helyemen magam. Mert számítok és számítanak rám. Mert itt érték az egyensúly. Mert a vállalati és egyéni fejlődés egyaránt fontos. Mert nem kell választani teljesítmény és jóllét között. Mert feszegethetem a határaimat, de nem kell folyton komfortzónán … Helyedre! olvasásának folytatása →

Jo’anna gimme hope

Szakállas vicc: A halak úszóversenyt rendeznek. A kardhal ér be először a célba. A reményhal meg utóljára. Egy gazdasági-politikai elemzővel folytatott beszélgetést hallgattam a minap. Azt kérdezték tőle, hogy megalapozottaknak tartja-e azokat a reményeket, hogy 2025-ben eljön Európában és Magyarországon a gazdasági fellendülés. “A remény mint olyan irracionális, én azzal nem tudok mit kezdeni.” Idén … Jo’anna gimme hope olvasásának folytatása →

100/100

Az év elején három dolgot határoztam el. Az elsőről írtam is itt. Az apró szokások tudatos fenntartásáról olvastam, annak fontosságát osztottam meg a posztban és kezdtem el alkalmazni. Előbb csak a szokások gyakorlásának tudatos követése, aztán maguk a szokások is nagyrészt elmaradtak. Úgy jártak, mint a legtöbb újévi fogadalom. A második célkitűzésem elég testhezálló volt. … 100/100 olvasásának folytatása →

Beszélnünk kell!

A legújabb Forbes címlapján Gazsi Zoltán, azaz gazsizoli. Sikeres cégvezető, az elmúlt években a közösségi médiában és különböző rendezvényeken számtalanszor láttam, influenszerré vált. Bármennyire is nem szeretem (szerintem ő se szereti) a szót, influenszer. Mert befolyásol - szerencsére - sokakat, tanít az élettörténetével, gondokodásmódjával és viselkedésével. Ha nem lenne (vagy nem az?) túl magasztos a … Beszélnünk kell! olvasásának folytatása →

Indul a görög aludni

Szembejött nemrég egy poszt egy képpel. Rövid, velős szöveg. Magyarul: A lustaság megöli az ambíciót A harag megöli a bölcsességet A félelem megöli az álmokat Az ego megöli a növekedést Az irigység megöli a békét A kétely megöli az önbizalmat Szomorú de igaz. Egytől egyig. A kép alatt egy fontos felirat: Most olvasd el jobbról … Indul a görög aludni olvasásának folytatása →

Piszkos tizenkettő

Tiszta jó érzés. Tizenkettő lettem. Piszkosul jól érzem magam, Tizenkettő lettem. Így is jó, úgy is jó. Mégis a piszkosból csináltak filmet. Úgyhogy hagyom ezt a címet. Megint mozgalmas évem volt, most is van miről beszámolni. Az idei évem legnagyobb élménye kicsit meglepő módon egy Apával közös éneklés. Egy Soho Party számot énekeltünk. Azt se … Piszkos tizenkettő olvasásának folytatása →

Részesnek lenni

Ott voltunk június 23-án Stuttgartban, amikor Csoboth Kevin 100. percben lőtt góljával 1:0-ra legyőztük Skóciát a labdarugó EB utolsó csoportmeccsén. Eufória. Pár nappal később kiderült, a győzelem nem volt elég, hogy továbbjussunk a csoportból, de az a meccs mégis olyan élményt adott, amit sem én, sem Eme, sem Márk nem felejtünk. A gól után örjöngve … Részesnek lenni olvasásának folytatása →

Ők is jól döntöttek

Tavaly év év végén írtam itt egy posztot: Nem mindenáron nyerni. A kezdetén említett rúdugró példa (megosztott aranyérem a budapesti atlétikai világbajnokságon) miatt veszem elő újra a témát. Történt, hogy a párizsi olimpai férfi magasugrás döntőjében megismétlődött a “döntetlen” állás. A két legjobb ugró pontosan ugyanúgy állt, amikor mindketten háromszor leverték a 238 cm-es magasságot. … Ők is jól döntöttek olvasásának folytatása →