Helyedre!

Én a helyemen vagyok.

Évzáró ügyfélrendezvényünkön erre a gondolatra fűztem fel a beszédemet. Elmondtam, hogy miért érzem a helyemen magam. Mert számítok és számítanak rám. Mert itt érték az egyensúly. Mert a vállalati és egyéni fejlődés egyaránt fontos. Mert nem kell választani teljesítmény és jóllét között. Mert feszegethetem a határaimat, de nem kell folyton komfortzónán kívül lennem. Egyszerre lehetek egyéniség és egy közösség tagja. Elmondtam hogy ha én helyemen vagyok, remélem a kollégáimnak is segít ugyanezt érezni. És végsősoron ezáltal érezhetik ügyfeleink, hogy nálunk a helyükön vannak.

A beszéd alapjá az adta, hogy végeztünk egy munkáltatói márka felmérést korábban. Nagyon érdekes eredményeket hozott. Azok alapján fogalmaztunk meg célkitűzésünkez, hogy kollégáink elégedetten mondhassák el magukról, a bankban helyükön vannak. Amivel én nagyon tudtam, tudok azonosulni.

Nem kell aggódni, a poszt nem a bankról, nem is munkáról szól.

Sokszor kapok visszajelzést a beszédeimre, de most nagyságrendekkel többen szólítottak meg, hogy elmondják, mennyire tetszett a beszéd. Egy darabig önmagam sikerének tudtam be, aztán az fogalmazódott meg bennem, hogy azért tudott sokakkal rezonálni, mert az ember evidens, zsigeri igénye, hogy szeretne a helyén lenni.
A munkahelyén és magánéletében is.

És ezért hoztam ide is.

Ezért lett ez a legfontosabb újévi jókívánságom:

LÉGY A HELYEDEN 2025-BEN!

Kicsit részletesebben?

Hozzávalók – Számomra a fentiek, másnak talán mások a “helyemenvagyok-sütemény” hozzávalói. Azt hiszem, érdemes mindenkinek átgondolni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy a helyén legyen. Ha szerencséd van, ezek az alapanyagok többségében fontosak a munkáltatódnak, környezetednek is.

Makula – nem vagyok idealista. Nem várom el, hogy a kollégáim mindig, minden pillanatban azt érezzék, a helyükön vannak. Vannak nehéz pillanatai minden munkának. Hol több, hol kevesebb. Fontos felismerésnek tartom, hogy a “helyemen vagyok” nem egy makulátlan állapotot jelent, de egy generális mentális jóllétet, ami általában igaz.

Otthon – Eddig a munkahely kapcsán írtam erről az érzésről, de ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb), hogy magánéletedben a helyeden légy. Az én otthoni receptem valami ilyesmi: Ahol mindent meg lehet beszélni. De lehet nagyokat hallgatni is. Ahol külön-külön is értékesek vagyunk, de együtt érjük a legtöbbet. Ahol néha többet kapok mint amennyit adni tudok, máskor én adok többet mint amennyit kaphatok. Ahol hit, remény és szeretet. És ficekelés. (Azt fedje jótékony homály, hogy mit jelent!). És persze ez sem makulátlan. Sőt talán épp a nehezebb időkben érdemes feltenni Magadnak a kérdést, hogy amúgy általában a helyeden vagy-e.

Egyensúly – Oké a munkahely, meg az otthon. De egyáltalán jó helyen vagy a bőrödben? Valójában ez a nulladik kérdés. Erre az én receptem csak az egyensúly. Szerepek, hullámhegyek és -völgyek, hibák és erények, viharok és napsütés. Én a helyemen vagyok, ha egyensúlyban vagyok. Nézz tükörbe, húzd ki Magad! Sebezhetőségeddel, tökéletlenségeddel, hiányosságaiddal együtt fogadd el Magad!

Változtatás – oké, nem makulátlan. De tehet-e valamit az ember, ha folyamatosan hiányérzete van. Ha nincs jól a saját bőrében, ha nincs a helyén magánéletében vagy a munkahelyén. A kezdet az egésznek a fele. Ha meg tudod fogalmazni, hogy mi a fontos Neked, hogy a helyeden légy, tenni érte, változtatni már könnyebben lehet, meggyőződésem.

Ünnep – ha a helyeden vagy e három dimenzióban, légy nagyon hálás, ünnepeld meg minden nap és ne félj kimondani környezetednek! Nem naiv pozitivizmus vagy őszintétlen kérkedés. Alázatos elmerülés a gondviselés ajándékában.

Meg van a helyed?

Mi lenne, ha megkeresnéd? Mókára fel!