Futottam szeptember 15-én, vasárnap a budai rakparton. Szép volt a Duna, még méterekkel a rakpart szintje alatt. Nem is értettem, a hírekben hogy lehet szó az évtized árvizéről. Egy nap múlva már le volt zárva az egész rakpart, kedden már a Margitsziget. Négy nappal később is futottam ugyanott, elég más volt a helyzet.
Ha jön a víz, nem lehet megállítani.
Múlt héten a “szokásos” adriai vitorlásversenyen vettem részt. A hét nagy részén elég rossz idő volt. Már a hét eleji előrejelzések is arró szóltak, hogy a szerdán-csütörtökön jön a jugo, az Adria egyik jellemző, nagy erejű szele. Erős. 20 csomó (36 km/óra) körüli alapszelet vártunk, 30-40 csomó (55-70 km/óra) befújásokkal. Mindez ráadásul épp abból az irányból fújt, amerre tartanunk kellett. Az fel sem merült, hogy versenyt lehet rendezni, motorral kellett megtennünk egy kb 4 órás utat. Nagyrészt így.
Ha jön a szél, nem lehet megállítani.
De akkor mit csinálsz, ha jön a víz, mit csinálsz, ha jön a szél?
A Dunán gátat építesz. Szentendrén a 2013-as rekordárvíz hatalmas károkat okozott, ezután építettek meg (egy sokat vitatott) mobilgát-rendszert, ami az idén viszont megbízhatóan megvédte a várost.
Az Adrián mérlegelesz, és a körülményeknek megfeleően óvatosabb leszel. Ha túl nagy a szél, nem is mész ki a kikötőből, vagy változtatsz az útvonalterveden. Ha nem enyhül a szél, nem rendeznek versenyt. Ha rendeznek, olyan szabályokat hírdetnek, ami fokozott biztonságot jelent. Mentőmellény használata kötelező, bizonyos, nagyobb vitorlákat nem lehet használni, és/vagy kötelező “bereffelni” a nagyvitorlát. Ez utóbbi a vitorla felületének csökkentését jelentik, a vitorlát valamelyest leengedve kikötözik a bummhoz (a hajó alsó, vízszintes árbócához), így kisebb felületet ér a szél, a hajó stabilabb, a vitorlázás biztonságosabb lesz.
Jó előre gondolkozol és védekezel.
És mi van, ha ezt elmulasztod?
Ha ártérbe építkeztél, kárt mentesz. A lakásod alsó szintjét kiüríted, mented az értékeket. Homokzsák, szivattyú. Az ár elvonulása után fertőtlenítés, tisztítás, rovarírtás.
Ha bátran vitorlázol, vállalod a növekvő kockázatokat. A vitorlák, a kötelek nem biztos, hogy bírják a terhelést. Mi még a kicsit enyhülő szélben megrendezett futamon is három kötelet szakítottunk el. Ez részben a kötelek minőségén is múlott, de talán nem túlzás annak tulajdonítani, hogy kicsit alábecsültük a természet (a szél) erejét. Több helyet is visszaestünk a versenyben emiatt.
Tombold ki, te özönvíz,
Petőfi Sándor – Föltámadott a tenger
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Azért a természet az úr.
A természet, beleértve az ember természetét is. Mert az ember természete is olyan, ami utat tör magának.
Hány olyan elítélt bűnözőről lehet hallani, akit évekre sikerül visszaintegrálni a társadalomba egy börtönbüntetés után, de aztán újra “kibújik a szög a zsákból” és visszaesik?
Hallottál már olyan (nyílván nem aktuál)politikusról, akinek tanácsadói új imidzset építenek fel, elkezd korábbi szélsőséges nézetein látszólag változtatni, középre húzódni, de aztán idővel “kimutatja a foga fehérjét”, ha olyan helyzetbe kerül?
Ismerős Zlatan Ibrahimovics? A lázadó futballista, akit ideig-óráig kordában lehet tartani és visszafogottságot tud magára erőltetni. De aztán valamilyen impulzusra újra megbokrosodik, megvadul, tör-zúz, veszekszik? “Vér nem válik vízzé”, ugye?
Vagy a szétszórt, rendetlen, pontatlan kolléga, aki mondjuk egy vezetői visszajelzés hatására, akár egzisztenciális félelme miatt képes extra erőforrásokat mozgósítani és egy időre összeszedettebben dolgozni. De aztán ahogy visszakerül a komfortzonájába, újra előjönnek a régi reflexek, hibák, hiányosságok. “Kutyából nem lesz szalonna”?
Nagyon hiszek az önfejlesztésben. Nagyon hiszek a változásban. Nagyon hiszek az örökké tanulásban. Mégis azt hiszem, bizonyos természetjegyeket nem tud az ember egykönnyen változtatni.
Megpróbálhatsz ellenállni a természetnek. De inkább arra buzdítalak, hogy alkalmazkodni próbálj hozzá! Vízhez, szélhez, emberi természethez. Az a természetes.
Mi lenne, ha alkalmazkodnál? Mókára fel!
milenneha 