Patrick Viera és Emanuelle Petit világbajnok focisták. 1998-ban Párizsban, hazai pályán nyerték el a trófeát. Nemrég ugyanott volt alkalmam találkozni velük és egy beszélgetésben hallgatni őket.
Bajnokok.
Halottam már sok sportolót, edzőt hasonló szerepben. Sokszor szoktam idézni Kemény Dénest, lenyűgözött Szilágyi Áron a páston kívül is. Külföldiek közül – nem meglepő módon olasz vonal – Mauro Berruto, röplabda- (és később íjászat!)-edző volt a leginspirálóbb élmény. Vagy Dino Meneghin, kosárlabdázó, aki azóta motivációs előadó és coach-ként dolgozik felsővezetőkkel és.
De láttam nagy “kapufákat” is. Elsőre Toto Schilacci jut eszembe. Kétségkívül embelmatikus futballista, komoly eredményekkel (gólkirály volt qtz 1990-es VB-n), az előadása viszont teljesen jelentéktelen volt.
Talán emiatt sem vártam túlzott lelkesedéssel a két francia világbajnok beszélgetését. Aztán elvarázsoltak.
Azt hiszem, az tette egészen különlegessé az alkalmat, ahogyan egymásról beszéltek. Őszinte barátsággal és nagyrabecsüléssel. Olyan kapcsolódás volt közöttük, amit az ember talán csak csapatsportolóként tud megélni. A közös edzőtáborok, küzdelmek, sikerek és kudarcok. Közös harcostársak és közös ellenfelek. Félszavakból, sőt egy összenézésből értették egymást. Talán épp ez kellett az említett VB-döntőn a közös (Viera passzából Petit lőtte a franciák harmadik találatát a braziloknak) gólhoz.
A beszélgetés a mi tesz bajnokká egy csapatot kérdés köré épült. Fantasztikus megjegyzéseket tettek. Azonnal jegyeztelni kezdtem. Néhány gondolatot idehoztam. Nem csak focistáknak, nem csak cégvezetőknek, nem csak sikeréhes munkatársaknak.
Csapatkohézió mindenek előtt
Olyan csapatot kell építeni, amelyben őszinteség uralkodik mindenki között, tökéletes tudnak bízni kölcsönösen egymásban, és létezik egy deklarált, közös, mindenkinek igazán fontos ambíció. Ha világbajnok akarsz lenni, ez az ambíció sem lehet “kispályás”:
“Közösen volt egy vágyunk, hogy történelmet írunk Franciaországban.”
Nem állítom, hogy egy jó csapatteljesítményhez mindig ilyen magas ambíció kell. De egy cél, amiben szenvedélyesen hinni tudnak a tagok, elengedhetetlen. Amiért készek felelősséget vállalni, és aminek eléréséért magukkal és egymással szemben is elvárásokat támaszthatnak.
Kell továbbá egymás maximális elfogadása. Ami nem mindig egyszerű, ld. következő pont. A különbségek elfogadása, sőt értékelése. Támaszkodás egymás erősségeire, mások gyengeségeinek megértése, egyúttal sajátjaink fejlesztése.
Egyéniségek kezelése
Minden jólteljesítő csapatban van több erős egyéniség. Ego. Tehetséges ego.
“A tehetségek képesek meccseket megnyerni. De trófeát nem. Azt közösségek nyernek.“
Tehetségek, erős fejlődési vággyal. A baj akkor kezdődik, ha az egyéni (fejlődési) cél a csapat céljainál magasabbra kerül és veszélyezteti azt. Alázat kell minden csapattagtól. Alázat és magabiztosság egyszerre. Magabiztosság, és egészséges önértékelés. Arsene Wenger-t idézték:
“Mielőtt szakmai célokat tűzöl Magad elé, találd ki, hogy milyen emberré szeretnél válni. Miközben haladsz az úton, figyelj a hibáidra, fogadd el és javítsd ki azokat! Ne félj tükörbe nézni és változtatni!
Van egy nagy veszély az erős egyéniésgek számára. Mikor a magabiztosság arroganciává fajul. Ezt kell elkerülni.
Igazi vezető
A vezető nem mindig, nem csak a “de facto” vezető. Esetükben nem csak az edző és a csapatkapitány, hanem bárki, aki vezető egyéniség tud lenni a pályán. Vezető, akit követni érdemes. Legyen “rolemodel”, akitől tanulhatnak mások. Nem biztos, hogy a legjobb személyiség, nem biztos, hogy a legjobb barátod lesz, de inspirálni képes és arra késztet, hogy a legjobbat hozd ki magadból.
“A vezetőnek tudnia kell nehéz döntéseket hozni. Ha következetes és transzparens azokban, a csapat el fogja fogadni, sőt tisztelni fogja érte.”
Önazonosság és konzisztencia, hosszútávon csak ez tehet sikeressé egy vezetőt.
Na és?
Hát ebben semmi újdonság nem volt, nem? Külön-külön talán egyik sem világmegváltó gondolat. Így együtt, viszont kétségtelenül sikerre vezettek. Elvégre világbajnokok lettek.
Na jó, talán focizni is tudtak.
Én azt biztos nem fogom tudni eltanulni tőlük. De a fentieket talán megfontolhatom. Csapat, egyén és vezető kivételes összhangja. Ez a bajnoki recept.
Mi lenne, ha eltanulnánk a receptet? Mókára fel!
milenneha 